Dr. Silling István nyelvjárás- és néprajzkutató, helytörténész, nyugalmazott egyetemi tanár, Szobrok a polc alól című könyvét mutatták be csütörtök este Szabadkán, a Szekeres László Alapítvány klubhelyiségében, a SzekerEst rendezvénysorozat részeként. A regény a Forum Könyvkiadó Intézet gondozásában jelent meg, a szerző Képek és szeretők című művének folytatásaként. Ezúttal viszont az emberek sorsa nem festményekkel szövődik össze, hanem szobrokkal. Mások mellett Baranyi Károly, Meštrović, Kisfaludi Strobl Zsigmond, Augustinčić szobraival találkozhatunk. Közben továbbkísérhetjük az előző kötet főhőseit, egy kalandos, szövevényes történeten keresztül.
Silling István külön hangsúlyozza, hogy nem történelmi műről van szó, ugyanakkor fontos megjegyeznünk azt is, hogy a regényei szinte észrevehetetlenül művelik is az olvasót. Az est folyamán a szerzővel Mihályi Katalin, lapunk szerkesztője beszélgetett.
A bácskertesi (kupuszinai) születésű Silling István számos értékmentő tanulmányi kötet megjelenése után, a nyugdíjas éveiben kezdett regényeket, hosszú prózákat írni, és ez nem szokványos.
– Gondolom mindenki, akit érdekel az irodalom, próbálkozik szépirodalmi írással. Legyen az vers, novella vagy regény. Fiatalként azt mondtam magamnak, hogy majd a katonaság idején írok egy regényt, de ebből persze semmi sem lett. Azután lefoglalt a munka, amit úgy éreztem, hogy a szülőfalumban el kell végezni. Az első Magyar Tanszék-es hallgató voltam a faluból, amelyben a mai napig is egyedi nyelvjárás él. Néprajzosként és dialektológusként úgy gondoltam, meg kell menteni, és írni róla. Erre feladatként tekintettem. A nyelv mellett a szellemi értékekkel, néprajzzal is foglalkoztam, balladákat, népdalokat gyűjtöttem. Közben gyűlt az anyag a nyelvjárási szótárhoz is – hallottuk a szerzőtől.
Silling István érdeklődve járta a településeket, és olyan dolgokat fedezett fel, amik mások figyelmét elkerülték, vagy nem volt idejük úgymond megállni mellettük, mint például a vajdasági népi imádságok. Ahogyan arra a beszélgetés során kitért, a vallási néprajzzal valamikor, a kommunizmus idején nem igazán lehetett foglalkozni, de őt most is érdekli, és ezeket a motívumokat immár a regényeiben is felhasználhatja. Azt is kiemelte, hogy az írás – legyen szó tudományos munkáról vagy szépirodalomról – kutatás nélkül nem megy, a számítógépes asztalát pedig úgy képzeljük el, hogy tele van füzetekkel, mindenféle cetlivel és jegyzettel.
A regényben Zombor központi szerepet játszik, szinte látjuk magunk előtt a régi zombori utcákat:
– Nyugat-Bácskában mindig is voltak művészek, írók, festők, csak nem emelkedtek ki kellőképp. Azóta ez megváltozott, ennek bizonyítéka a zombori Konjović-galéria, de illik tudni, hogy Herceg János is zombori volt. Nekünk, a környékbeli falvakban élőknek, Zombor volt a nagybetűs város – emelte ki Silling István.
A kötetet olvasva elcsatangolhatunk Fiume irányába, vagy ingázhatunk Újvidék, Zágráb és Temesvár között.
– A monarchiában az emberek könnyebben utaztak. Nem kellett se útlevél, se vízum. Jobbára nyugat-bácskai értelmiségiekről szólnak a regényeim. Ezek az emberek kapcsolatba léphettek egymással, és ezt nem kellett kitalálni. Jómagam is jártam ezekben a városokban – tudtuk meg a szerzőtől.
Az izgalmas műkincsvadászat mellett felvetődik a műtárgyak megbecsülése is. Szó volt arról is, hogy amikor a műkincsekre, népművészeti tárgyakra vadászók úgymond kifosztják a családokat, ezáltal a vidéket is szegényebbé teszik. Ez a jelenség pedig nem csak a múltra, a jelenünkre is vonatkozik.
A Szobrok a polc alól című kötet történései időben az ötvenes évekhez ért. Mint megtudhattuk, készül a folytatása is, sőt a kézirat már a kiadónál van, a megjelenése pedig a jövő évi tervben szerepel.
Nyitókép: Fotó: Lukács Melinda
