Tüskevár Matulája – A példakép szerepe és ereje a neveléstudományban címmel tartott nyilvános előadást a Vajdasági Mathias Corvinus Collegium Alapítvány a zombori Magyar Polgári Kaszinóban. A vendégelőadó dr. Nemes László filozófus, a SOTE Magatartástudományi Intézetének kutatója, dr. Setényi János, a Tanuláskutató Intézet igazgatója és Fekete Áron, a Tanuláskutató Intézet projektmenedzsere.
A hallgatóságot Varga Diósi Viola, az MCC vajdasági programokért felelős igazgatója, valamint házigazdaként Szlákó József, a Kaszinó elnöke is köszöntötte. Az igazgató asszony az MCC-központ működéséről, küldetéséről, a Vajdaság-szerte megvalósuló eseményekről az alábbiakat mondta:
– Az MCC gondolkodásában a tehetséggondozás mellett a közösségépítés, a magyar nemzet határon átnyúló és belső integrációja is legalább olyan fontos szerepet kap, mint az oktatásba, a képzésbe, a tehetséggondozásba fektetett energia. Ahogy a szlogenünk is szól, az MCC-s képzések ott kezdődnek, ahol a hagyományos oktatás véget ér. A diákok oktatása mellett nyilvános eseményeket is szervezünk, öt vajdasági helyszínen. Szeretnénk az MCC tudásközpontjának sok értékes gondolatát, előadóját eljuttatni minden olyan településre, ahol van érdeklődő. Továbbá igyekeztünk kimozdulni a Szabadka–Zenta komfortzónából, eljutni a szórványba, tehát azokba a közösségekbe is, ahol talán igény mutatkozik, de kevés a lehetőség meghallgatni ilyen jellegű előadásokat – tudtuk meg Varga Diósi Violától.
Arról, hogy a példaképeken keresztül a kognitív és az érzelmi képességekre, valamint a viselkedésre is hatással lehetünk az oktatásban, és mindez hogyan világítható meg Fekete István Tüskevár című regényének üzenetén keresztül, dr. Nemes László filozófus, a SOTE Magatartástudományi Intézetének kutatója így nyilatkozott:
– A Tüskevárt nagyon szerettem gyerekkoromtól kezdve, és aztán folyamatosan benne élt a képzeletemben, az emlékezetemben. Később, filozófusként, bioetikusként valahogy más perspektívából próbáltam megközelíteni. Azokat a kérdéseket feltéve, hogy egy olyan időszakban, amikor ezek a témák, például az embernek a természethez való viszonya, illetve az abban lévő helyünk, szerepünk középponti kérdéssé válik, hogyan lehetne felhasználni, mondjuk a magyar hagyományban lévő Tüskevár című regényt. Azt látom, hogy nagy az érdeklődés az olyan regények iránt, és azok interpretációjára, amelyek valamiképpen az ember-természet viszonyt tematizálják. A Tüskevár és más Fekete István-regények is kiváló alkalmat kínálnak arra, hogy ezeket a kérdéseket újragondoljuk, filozófiailag, etikailag, és mélyebben megvizsgáljuk. Mindezzel együtt pedig egy másik lehetőség, hogy a könyvnek egy újfajta értelmezési opciót adjunk. Olyant, amely ma, a 21. században is érvényes. A példakép pedig egy olyan ember, akit egészében követünk, egy olyan, akitől tanuljuk az erkölcsi nézeteinket – fejtette ki dr. Nemes László.
Dr. Setényi János, a Tanuláskutató Intézet igazgatója a szóban forgó, emblematikus Fekete István-könyv a közösség, a természet, azon belül is az egyén helykeresésének mély-filozófiai elemeit taglalta, rámutatva mindebben az oktatás intézményes és mindennapi, gyakorlati szerepére is.
– Fekete István klasszikus regénye a magyar és az európai kultúra gyöngyszeme. A Taoizmus ember-természet kapcsolata az, amit most fedezünk fel újra, a 21 században, ahol nem legyőzzük, leigázzuk, kikutatjuk vagy módosítjuk a természetet, hanem megtanulunk alázattal közelíteni hozzá és harmóniában élni vele. Nálunk, a Mathias Corvinus Collegiumban ösztöndíj segítségével utaztatjuk a gyermekeinket, tehát bejárják az egész világot. Ezek a tanulóévek. Mindez nagyon helyes, menjenek és nézzenek körül, de azt várjuk, hogy mint Kukorica János vagyis János vitéz a francia király udvarából, végül térjenek vissza Iluskához a folyópartra, és a falu, a család felvirágoztatása érdekében dolgozzanak. Matula személye megosztott, egyrészt a modern, 20. századi Magyarországon egy bolondos öregembernek tartják, de amikor két gyerek férfivá érleléséről gondolkodnak, tudják, hogy az öreg, hallgatag mesterhez, Matulához kell adni őket. Ott tudnak valójában tanulni. Ez egy furcsa dolog, a mestereknek mindig ilyen az életük, egyrészt társadalmilag bizonytalan a presztízsük, megmosolyogják őket, de amikor a lelkük mélyére néznek az emberek, akkor pontosan tudják, hogy kihez kell hozzáférkőzni, kihez kell közelebb húzódni. Ahhoz, akitől a szellemi energiák és a jó meg a rossz választásának tudása származik – mondta dr. Setényi János.
A zombori esemény végeztével felvetések fogalmazódtak meg a közönség soraiban. Elhangzott több, az oktatás helyzetének jelenére és jövőjére vonatkozó kérdés, de a hallgatóság a Tüskevár című regénnyel kapcsolatos emlékeinek, benyomásainak is hangot adott.
Nyitókép: Érdekfeszítő előadást hallhattunk az est résztvevőitől/Fotó: L. Móger Tímea
