A vonal humora

Az ÉMPE Szabadkai Nyári Akadémiája szinte nem is teljes dr. Pap János nélkül. Fizika szakon végzett, zeneakusztikával foglalkozik, emellett a nevetéstan nagy mestere, és az előadásai sem múlnak el nagy nevetések nélkül. Idei előadását a karikatúra témája köré szőtte, és mint azt megtudhattuk, az év vége felé könyve jelenik meg, a kettő pedig kapcsolódik egymáshoz:
– Könyvet írtam a humorról, a kiadó ezt kezdetben támogatta, de amikor elkészült, nemet mondtak rá, mivel Magyarországon harminc százalékkal csökkent a könyveladások száma. Ennek egyik oka az okostelefon, és valamennyire már csak az ötvenen feletti korosztály olvas könyveket. Azután a könyvkiadás ügye mégis sínre került, úgyhogy a tervek szerint karácsonyra jelenik meg. Nem csak ez okozott nehézséget. A könyv illusztrálására Sajdik Ferencet kértem fel. Sajdik Ferenc az egyik legismertebb grafikusunk, karikaturistánk. Csukás Istvánnal bűbájos figurákat teremtettek meg, gondoljunk csak A nagy ho-ho-horgász rajzfilmsorozatra, vagy Pom Pom meséire, a karaktereire: Bátor Tintanyúlra, Órarugó Gerincű Felpattanóra, Festéktüsszentő Hapci Benőre, Madárvédő Golyókapkodóra, Benzinszívó Szúnyogra, vagy Lesből Támadó Ruhakötélre. Sajdik Ferenc azonban nemrég lett 95 éves, gyakran kórházban van és nem bír új alkotásokat készíteni. Emiatt a már meglévő, több ezer rajzából válogattunk, amik a könyvhöz illenek, és így állt össze a kötet illusztrációs része. A karikatúra a minutum művészete, a vonal humora és szellemessége. Gúnyrajznak is nevezzük, de Sajdik Ferenc alkotásai nem ilyenek. Humanista humornak nevezem, és ő is ezt vallja – hallottuk Pap Jánostól, aki a karikatúra kezdeteit taglalta, de szólt arról is, hogy mitől jó egy karikaturista. 
– Sok minden olasz eredetű. A karikatúra szó eredetileg az olasz caricatura szóból származik, aminek gyökere a caricare ige, a jelentése pedig megterhel, eltúloz. A karikatúra kialakulása a 16-17. századra vezethető vissza, de az aranykora a 19. század második felében volt, nyilvánvalóan az újságok megjelenése miatt, hogy az alkotások eljussanak az emberekhez. Az első karikaturistának Agostino Carraccit, és a testvérét Annibale Carraccit jegyezzük. Első ránézésre talán nem tűnnek karikatúrának a műveik, de ha közelebbről megnézzük az arcokat, a megnövesztett orrokat, nyilvánvalóvá válik a játék a vonallal. 
Amikor valakiről karikatúra készül, a belső tulajdonságokat is látni kell. Ehhez pedig szükséges egyfajta beleérző tehetség, jó pszichológusi szem. Azok a jó karikaturisták, akik az illetőben meglátják az embert. A kiváló rajztudás mellett az emberismeret is szükséges a karikatúrához. A jó karikaturista leegyszerűsíti a dolgokat. Csak a lényeget emeli ki, és nem vonja el mással a figyelmet. Az előadásaimban előszeretettel használok karikatúrákat, mert egy villanás alatt látni a lényeget, és felesleges magyarázatot fűzni hozzá. A lényeg lényegét mondják el a karikaturisták, a szándék pedig a megnevettetés. Kezdetben a karikatúrák politikai indíttatásúak voltak. A 19. századba nagy divat volt az újdonságokat viccesen bemutatni, de bejött egy új vonal is a humanista karikatúrába, az ún. filozofáló karikatúra, ami mély gondolatokat fejez ki egyszerű módon.
Mindez a groteszkkel indult, több ezer évvel ezelőtt. A groteszk nem igazán vicces, viszont annyira megdöbbentő és meghökkentő, hogy ráébreszt a lényegre. Gondoljunk Bosch és Bruegel képeire. Az egyik legkülönlegesebb festő pedig Arcimboldo, aki zöldségekből és gyümölcsökből festett arcokat. Hihetetlen, hogy az üzleti láncok nem használják figyelemfelkeltés gyanánt. A groteszktől nem áll távol az abszurd. A lehetetlent könnyű megrajzolni, ezért sikeresek a rajzfilmek. Az abszurditás kérdésében forduljunk a gyerekekhez, mert értenek hozzá és fogékonyak rá. Az iróniát viszont nem értik. Ahhoz mélyebb tudás kell, a prozódia pontos ismerete, hogy rájöjjünk mikor ironizál valaki. Írásban idézőjelbe tesszük. Esterházy Péter hangoskönyvei – amiket ő maga olvasott fel – azért jók, mert a hangja alapján rá lehet jönni, mit gondol komolyan és mikor ironizál – fejtette ki Pap János, aki szólt a karikatúra és a humoros grafika hasonlóságairól és különbségeiről is. 
– A karikatúrához sokszor kapcsolódik vicces magyarázó szöveg, a grafikához nem. A művészek esetleg címet adnak a képnek, de azt se feltétlenül. A humor a szellem játéka, alapvetően nincs benne ártó szándék. A művész játszhat a vonallal, ártó szándék, gúnyolódás nélkül is. Picasso is játszott a vonalakkal, ismert az egyvonalas rajzairól és ily módon lenyűgöző alkotásokat hozott létre – mondta Pap János, akinek előadásából az ismert magyar karikaturisták sem maradtak ki. 
Ahogyan azt megtudhattuk, a British Cartoon Archive kétszázezer alkotást őriz, kétszáz év terméséből. A svájci Bázelben is van karikatúra múzeum, a top harmincban pedig öt magyar karikaturistát találunk. 
Magyarországon a karikatúra a 19. században kapott erőre. A megteremtőjének Szerelmey Miklóst tartják, akinek művein a keserűség érezhető. A nehéz idők lehettek rá hatással, erre példa az 1848-ra reflektáló Forradalmi fasor című műve – a képen látható fákon akasztott embereket láthatunk. A Borsszem Jankó élclap 1868-tól jelent meg, az egyik vezető grafikusuk, Jankó János ismert volt arról, hogy élethű arcokat rajzolt, de minden mást elferdített, így mókás hatást keltettek az alkotásai. Gácsi Mihály neve is kihagyhatatlan, A magyarok bejövetele című műve azért is érdekes, mert minden figurára a saját arcát rajzolta, beleértve a gyerekeket, a nőket és a kutyákat is. Kaján Tibor karikatúrái mélyen elgondolkodtatóak. A valódi neve Halász Tibor, a művésznév onnan jött, hogy már a gimnáziumban elmés rajzokat készített a tanárairól, akik erre azt mondták neki: maga nagy kaján! Így ez a név ráragadt. Mindenképpen érdemes megemlíteni Munkácsy Mihály önkarikatúráját is, de mások mellett Réber László, Hegedűs István, Brenner György és Gyulai Líviusz alkotásait is. A karikatúra különleges műfaj és megéri elkalandozni a világába – erre is rávilágított dr. Pap János előadása.