A MILKO Egyesület gondozásában jelent meg Iványi István és dr. Negyela László két kiadványa: a Ha az idegen vasúton jő Szabadkára: Gyors látogatás és a Ha az idegen vasúton jő Szabadkára: Terjedelmes séta.
A kiadvány nemcsak olvasmányos útikalauz, hanem hasznos segédlet is: jelmagyarázatot, térképeket, korabeli fényképeket tartalmaz, emellett bemutat egykori építészeket, valamint ismerteti a város utcaneveinek történetét is.
Iványi István Ha az idegen vasúton jő Szabadkára című írásának terjedelmesebb változata 1892-ben jelent meg a Szabadka város történetét feldolgozó monográfiában. A rövidebb és aktualizált változat 1909-ben került publikálásra a Bács-Bodrog vármegye történetét feldolgozó műben. Dr. Negyela László érdekes vállalkozása, hogy az egyes helyszínekhez jegyzeteket és térképet készített, mintegy aktualizálva az évszázados szöveget. A könyv egyaránt sétapartner kíván lenni a városba jövő idegennek és a múlt iránt érdeklődő, kevésbé idegennek. Iványi István műve egy régi panorámakép: ilyen volt abban a pillanatban. Az egykori városlakók ennek tartozékai. Jobbik esetben ma a dédunokáik koptatják Szabadka utcáit. De az sem kizárt, hogy új és újabb városlakók népesítik be a várost. És az épületek funkciója is változik: a Korzón lévő egykori Halbrohr-ház udvarát annak idején édesapám és testvérei népesítették be, ma a fiam az ottani kávézóba jár előszeretettel. Egy biztos. Szabadka és lakói állandó mozgásban vannak: be- és kiköltöznek. Az új korok új épületeket követelnek maguknak; az emberöltőnként újra fel-felbukkanó bábeli tornyok építésének kényszerei ezek – írta Halbrohr Tamás, a könyv felelős kiadója.
Amit a kezében tart az olvasó, az igazi kuriózum: egyszerre a legújabb és a legrégebbi magyar sétakönyv. A kötet szerzője nem tudhatta még, hogy városnéző sétakönyvet ír (hiszen ez a műfaj nem is létezett az előző századfordulón), és persze a fotósai sem, hogy sétakönyvhöz illusztrálnak (joggal hihették, hogy egyszerű képeslapokat készítenek). A 21. századi, szövegeket könyvvé gyúró, felkészült társszerzőé, és a kifinomult ízlésű tervezőgrafikusé az érdem, hogy a végeredmény mégis kerek egész lett. Ha nekivágunk vele Szabadkának, a második-harmadik háznál talán már eszünkbe se jut, milyen különleges alkotás vezet bennünket végig az utcákon. Egyszerűen csak élvezzük a száz évvel ezelőtti város felfedezését – olvasható a kiadvány fülszövegében, Zubreczki Dávid építészeti újságíró tollából.
Öreg ház a csirkepiacon
Havas Károly Öreg ház a csirkepiacon című könyve is napvilágot látott a MILKO Egyesület kiadásában.
Havas Károly a két világháború közötti délvidéki hírlapolvasói számára ismert volt: a Hírlap, majd a Bácsmegyei Napló zsurnalisztája. A napilapban közölt tárcái mellett regényeket és tanulmányokat is írt. 1944-es korai és tragikus halálát követően személyét és munkásságát is elfelejtették. Az Öreg ház a csirkepiacon regénye folytatásokban jelent meg a Kalangya folyóiratban, amely a királyi jugoszláv időkben a délvidéki magyarság Nyugatját jelentette. Valami ismeretlen okból kifolyólag az utolsó fejezet soha nem készült el. A regény gazdagon merít Havas Károly gyerekkorából: egykor ismert szabadkai nevek tűnnek fel benne. Bori Imre irodalomtörténész szerint egy Petőfi utcai ház krónikája a mű. Hogy mennyiben és melyik részei alapulnak megtörtént eseményeken, az ma már kideríthetetlen – olvasható a könyv hátoldalán.
A regény – amelyet most a kezében tart – folytatásban jelent meg a ma már kultikus folyóiratnak számító Kalangyában, amely a két világháború közötti délvidéki magyar irodalom Nyugatja volt. Havas Károly a királyi jugoszláv idők ismert magyar újságírója volt. Hittársaihoz hasonlóan 1944-ben deportálták – a halál is a deportálás közben érte. Nevét a háború után kevésszer említették, személyére és műveire is a feledés homálya telepedett. Amikor ezt a regényt most megjelentetjük, nem titkolt szándékunk, hogy az emlékállítás mellett Havas Károly munkássága is újra felfedezésre kerüljön. Ez a regény nagyon sok saját (gyerekkori) emléket tartalmaz. Valós személy itt Klein doktor, a csirkepiac, az angolné... Hogy ezen túl mi igaz, és mi az írói képzelet szüleménye? Nos, erre válasz nincs. De abban biztosak lehetünk, hogy egy csepp 20. század eleji Szabadkát fedezhetünk fel. Pontosabban nem is Szabadkát, hanem a Petőfi Sándor utcát, és ott is egy ház történéseit – olvasható az előszóban Halbrohr Tamás felelős kiadótól.
Magyar katolikus hétköznapok
A Magyar katolikus hétköznapok című kétnyelvű (magyar–angol) kiadvány fotókkal kísért válogatás. Ez az összeállítás visszavezet bennünket a 20. századi magyar katolikusok világába. A fényképek – mint emlékszilánkok – betekintést kívánnak adni a mögöttünk álló mozgalmas évszázad vallásos életébe. A kiadványhoz mellékelt fotók és a könyv szövege tehát összetartoznak: a képeken és a könyvben egyaránt számozás segíti a tájékozódást, így könnyen összekapcsolhatók a felvételek és a hozzájuk tartozó magyarázatok.
Bácsmegyei Napló
A Bácsmegyei Napló legújabb lapszáma több izgalmas témát kínál az olvasóknak.
Dr. Lovra Évával készült interjúban a kortárs építészet kerül középpontba, mint az alkotó személyiségének kifejeződése. Szűcs Balázs írása A városkép megőrzése, értékmegőrzés és historizálás kontra új korok új bábeli tornyai Vajdaságban és Szabadkán címet viseli. A Városaink jövője – hogyan határozza meg a múlt és a jövő? című interjú dr. Vukoszávlyev Zoránnal, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem docensével, műemlékvédelmi szakmérnök építésszel készült. Kriska Olivér geográfussal is készült egy interjú Nemzetiségek együttléte, fizikai és mentális határok Vajdaságban címmel. A történelem iránt érdeklődők számára különösen izgalmas lehet a Ötszázhetven nap című írás, amely azt vizsgálja, hogyan élték meg Szabadka polgárai a trianoni időszak mindennapjait. Betekintést nyerhetünk Sólya Bálint műhelyébe is: az agyag világában megtalált otthona és alkotói terepének bemutatása inspiráló olvasmány mindazoknak, akik közel érzik magukhoz a kézműves mesterségek világát.
