Megzenésített versekkel lépett fel Schön György szombaton a szabadkai Lányi Ernő IME-ben. A rendezvény a Szembejött versek Szabadkán címet kapta. A dalok közt az előadóval Miklenovics Aranka beszélgetett, életről, halálról, zenéről, versekről, szigorról, megfelelésről, családról és otthonról. Kezdve onnan, hogy Schön György Belgrádban született, Nagybecskereken nevelkedett, Esztergomba ment középiskolába, Budapesten él, de időről időre mégis hazajár:
– A hazatérés Nagybecskereket jelenti, bármilyen régen is voltam legutóbb. Tulajdonképpen mindig is valamiféle folyamatos kettősségben éltem. Az első tizennégy év, amit Nagybecskereken töltöttem, erős identitástudatot adott. Meghatározó volt az iskolát és az egyházat illetően is. Azután az esztergomi ferences gimnáziumba küldtek a szüleim. Egykeként az egy külön élmény volt, hiszen egy nagy teremben, nyolcvanan aludtunk mi, fiúk – tudtuk meg Schön Györgytől, aki bár a biztosabb elhelyezkedést nyújtó villamosmérnöki pályát választotta, teret adott a szívéhez oly közel álló zenének és verseknek is.
– A nagybecskereki zeneiskolába jártam és hegedülni tanultam. Édesapám hegedűtanár volt, türelmesen tanította a gyerekeket. A tanulás és a kántorkodás is közrejátszhatott abban, hogy ennyire szeretem a zenét és a verseket. Sokan foglalkoznak versek megzenésítésével. Ez egy népszerű műfaj, híres és elismert zenészek is művelik. Petőfi és Arany korában is zenésítettek meg verseket, Balassi Bálint korában énekmondók voltak. Magamról azt mondhatom el, hogy a versek tényleg szembejönnek velem. Nem elhatározás útján, vagy keresgéléssel találok rájuk. Az interneten jönnek elém, vagy egy ajándékba kapott verseskötetből – mondta Schön György.
A fellépés során Banka Gabriella, Nemes Nagy Ágnes, Szergej Jeszenyin, Szedő Dénes, Petőfi Sándor és József Attila verseit hallhattuk, de mindenekelőtt Bogdán József papköltőét, halálának közelgő évfordulója alkalmából:
– Ugyanabba az általános iskolába jártunk. Öt évvel volt idősebb nálam. Én alsós voltam, ő felsős, amikor elhívtak bennünket az Újvidéki Rádióba. Ő novellával ment, én népdallal. Amikor Szabadkára került, a szabadnapjait akkor is Nagybecskereken töltötte. Ilyenkor alig vártam, hogy találkozzunk, mert jókat tudtunk együtt hülyéskedni, elnézést a kifejezésért, de ez rá a legmegfelelőbb szó. Mindenféléket kitaláltunk, például magyar népdalokat, népies verseket próbáltunk szerbre vagy németre fordítani, és ez mindig nagyon viccesre sikerült. Bogdán József két évvel ezelőtt hunyt el, sajnos pont úgy esett, hogy a születésnapomon, július másodikán – hallottuk Schön Györgytől.
A beszélgetésen még sok mindenről volt szó, egyebek közt a Háló Közösségi és Kulturális Központról. Schön György a vezetőség tagjaként az újdonságnak számító Délvidéki Háló Mozgalom Facebook-oldalára hívta fel a figyelmet, ahonnan az érdeklődők információkhoz juthatnak, és amit – mint mondta – lájkolni is szabad.
A meglepetés pedig csak ezután jött. Amikor épp azt gondoltuk, hogy véget ér ez a hangulatos est, a színpadra lépett Torok Orsolya, aki maga is foglalkozik versek megzenésítésével, és rajongással hallgatja Schön Györgyöt. A végén pedig együtt énekeltek.
Nyitókép: Torok Orsolya, Miklenovics Aranka és Schön György a Lányiban (Lukács Melinda)
