Megyeri Gábor, a Bolyai Filmműhely vezetője napilapunknak elmesélte, hogy a műhelyük és a régi bolyais diákfilmeseket maga köré tömörítő Mayfly Filmklub által szervezett találkozón mintegy 20-an vettek részt. A fennállásának 20. évfordulóját ünneplő műhely tagjait Koltay Gábor magyarországi filmrendező, Halmy György filmrendező, Lovass Tibor médiaszakember, a Szombathelyi Savaria Filmfesztivál és a Göcseji Filmszemle alapítója és a magyarországi Helyi Televíziók Országos Egyesületének az elnöke, valamint Horváth Mihály, a Bolyai Filmműhely egyik alapítója és egykori társvezetője is meglátogatta. Megyeri Gábor elmondta azt is, hogy az idei táborban főleg kisjátékfilmeket forgattak, majd ezek utómunkáit is elkezdték, emellett pedig folytatták az Andruskó Károly zentai grafikusművész életéről és művészetéről szóló tavaly elkezdett produkciójuk készítését is.
Csütörtök este a táborlakók a vendégekkel együtt megnézték Koltay Gábor egyik filmjét, pénteken pedig a filmműhely fennállásának az évfordulóját egy bográcsozással ünnepelték meg, és beletkintettek az idei tábor ideje alatt leforgatott alkotásokba is.
Horváth Mihály a Bolyai Filmműhely elmúlt két évtizedének tevékenységét összegezve megjegyezte, a bolyais diákfilmesek munkáinak köszönhetően a maga részéről is tele van sikerélménnyel, és örül annak, hogy a televíziós szakmában szerzett 40 éves tapasztalatát volt kiknek átadnia. Elmondta azt is, hogy az is jó érzés számára, hogy többen is a filmműhely miatt jelentkeztek a Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium és Kollégiumba.
– Azért vállaltuk el a filmműhely vezetését, hogy a gyermekeket megtanítsuk a film nyelvezetére, és így meg tudják szűrni a televízión látott műsorokat, és nem lehet őket csak úgy becsapni – nyilatkozta és hozzáfűzte, hogy a különböző magyarországi filmszemléken szerzett elismerések és biztató szavak azt mutatják, hogy valahol valamit jól csináltak az elmúlt 20 év alatt.
– Misivel és Gáborral még a Göcseji Filmszemle idejében, 2007–2008 környékén ismerkedtem meg. Akkor jöttek el hozzánk az első filmjeikkel a szemlére és onnantól fogva szinte folyamatosan minden évben érkeztek a pályázati anyagaik – mesélte Lovass Tibor, aki elmondta azt is, hogy onnantól fogva az itt lévő társaival szerencséje volt követni a Zentán zajló munkát és jól tudja, hogy sosem rendelkeztek jó felszereléssel, iszonyúan nehéz körülmények között kellett dolgozniuk. Ennek ellenére minden nehézséget leküzdve, tisztességgel, becsülettel dolgozták föl azokat a témákat, amelyekről úgy gondolták, hogy Magyarországon is kíváncsi lehet a közvélemény.
Szerinte a zentai filmműhely tevékenységének a lényege abban rejlik, hogy miközben a diákfilmesek egy szakmát kapnak a kezükbe, megismerik és bemutatják szülőföldjüket, annak a múltját, a hagyományait és jeles képviselőit is.
Lovass Tibor ezután kiemelte diákfilmesekkel foglalkozó mentorok szerepét is, majd megjegyzte, hogy esetleg a politikum is szerepet vállalhatna a mentoraik képzésének a megoldása terén.
–A film mesél, és azt hiszem, ez a legkomplexebb módja a történetmesélésnek. Van benne képzőművészet, irodalom és a magyar nyelvnek a szép beszéde is – mutatott rá Lovass Tibor és megjegyezte, hogy nagyon boldog, hogy a filmműhely tízéves évfordulója a után a 20-ik évforduló megünneplésén is itt lehet és csak azt kívánja a zentai diákfilmeseknek , hogy a filmműhely fennállásának az 50. évfordulóját is megünnepelhessék.
Koltay Gábor elmondta, hogy a szombathelyi és a göcseji filmszemle zsűrijének a tagjaként ő is már jó néhány éve közelről ismeri és figyelemmel kíséri a zentai filmműhely tevékenységét és Lovass Tibor szavait megerősítve szerinte is a zentai, illetve az ehhez hasonló iskolai közösségnek az lenne a feladata, hogy feltárja e térség múltját és jelenét. Azt, hogy az elmúlt száz év alatt mi történt az itt élőkkel, illetve hogy a 20. század miért tett minket ilyenné, amilyenek vagyunk.
– Amennyiben nem ismerjük a múltunkat, akkor nincs jelenünk sem és ezért ingoványos talajon mozgunk, létezünk, könnyen megvezethetők vagyunk, tehát nincs önálló akaratunk és nem tudunk igazi közösségként viselkedni. Nekünk pedig a határon innen és túl, a XX. század eseményei okán nagyon-nagyon fontos lenne ennek a felismerése – hangsúlyozta Koltay Gábor, aki szerint is mentorokra lenne szükség, akik nemcsak a szakmát tanítják meg, hanem a gondolkodásmódra is rávezetik a fiatalokat. Ahogyan a média területén is ki kell nevelni a jövő értelmiségét, hogy ezt a világot egyrészt megértsék, másrészt megpróbálják saját eszközeinkkel szebbé és jobbá tenni.
– Amennyiben itt a gyerekek, természetesen a közös munkálkodásuk eredményeként a fiatalos megközelítésükkel feldolgoznak és létrehoznak, egy pár perces etűdöt, vagy egy kicsit hosszabb lélegzetvételű történeteket, portrékat, akkor már közelebb jártunk ehhez a nagy célhoz, amit nem lehet ráolvasással elérni, hanem kizárólag napi, sziszifuszi munkával – hangsúlyozta és megjegyezte, hogy ő ezért tartja ezt a tábort és a filmműhelyt fontosnak.
A Bolyai Filmműhely nyári táborának a résztvevői közül a szabadkai Virág Zalán, elsős diák nyilatkozott napilapunknak, aki elmondta, hogy mindig is szerette a filmeket. A filmkészítést a Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium nyílt napján szerette meg és amikor elmesélték neki, hogy az iskolában egy filmesműhely is működik, már akkor tudta, hogy a tagja lesz.
A bolyais diák elmesélte azt is, hogy már korábban részt vett egy filmes szakkörön, ahol kitalálta az idei táborban forgatott filmjének a cselekményét. Az alkotásának a főhőse egy kollégista diák, akiről társai nem tudják, hogy az egyik idősebb diáktársa anyagilag kihasználja őt, ugyanis egy olyan internetes oldalt szerkesztett és indított el, amelyen fogadni lehet a kisdiákra az alapján, hogy mit fog csinálni a nap folyamán. A történetében a csavar, hogy titokban egyfolytában visszaállítják neki az időt, így azt hiszi, mindig szerda van.
Nyitókép: A tábor résztvevőinek a forgatása a Rin Tin Tin kávézóban
