Fájdalmas, szép és nagyon emberi. Mi az? – Megoldások a kamaszkorra, a kamaszkorban címmel tartott előadást csütörtökön Pap Ágota pszichológus a SzekerEST rendezvénysorozat keretében. A szakmai beszélgető-előadáson a kamaszkori problémákról, az érintett szülők és gyermekeik által tapasztalt nehézségekről, a kamaszkorban leggyakrabban felmerülő dilemmákról és azok lehetséges megoldásairól tudtak meg többet az érdeklődők, egyúttal betekintést nyertek a fiatalokat érintő teljesítmény- és identitáskrízisbe, a kamaszkor szakaszaiba, valamint a szülői és szülőkkel szembeni elvárásokba is.
– Egy kicsit könnyebbé lehet tenni a kamaszkort a gyerekkor által, mégis előfordulhatnak olyan váratlan helyzetek, kortárs befolyás, környezeti változások, amelyek olyan erősen hatnak a kamaszra, hogy azokat a szülő – akármilyen jól csinálta korábban – nem tud kivédeni. Ilyenkor sokat számít, ha a szülő jól reagál. A kamaszkor „túléléséhez” pedig az a legfontosabb, hogy a szülő végig jó kapcsolatban maradjon a gyermekével. Ez az egyetlen jótanács: legyen elérhető, figyelmes és maradjon fenn a személyközi kommunikáció – hangsúlyozta Pap Ágota.
Az online világról szólva kiemelte: a közösségi média teret ad a fiataloknak arra, hogy idealizált képet mutassanak magukról, olyannak láttatva magukat, amilyenek lenni szeretnének, vagy amilyennek mások szerint lenniük kell. Ez gyakran eltér attól, amit a valóságban éreznek, tapasztalnak.
– A virtuális térben könnyebb megjátszani egy másik ént, de a valóságban sokszor nem találják a helyüket, és nehezen kapcsolódnak másokhoz. Még saját magukkal sincsenek teljesen tisztában, de annyit már tudnak, hogy nem mások elképzeléseinek akarnak megfelelni. Ez az ún. elválás folyamata: a kamasz nem szeretné többé valaki más álmait valóra váltani, hanem saját útját, identitását keresi, szeretné kialakítani. Ehhez viszont elfogadó, támogató háttérre van szüksége. Ha a szülő folyton „letöri a szárnyait”, az akadályozza a fejlődését. Ilyenkor a fiatal nem képes egészséges felnőtté válni, és ez az identitáskrízis egész életében fennmaradhat. A kamaszkornak általában 18–20 éves kor körül van vége, bár ez kitolódhat. Ekkorra a fiatalok elkezdik fokozatosan vállalni a felelősséget a saját döntéseikért, és már nem mindig a külvilágot hibáztatják a kudarcaikért. Megtanulják elfogadni önmagukat, még akkor is, ha vannak bennük olyan vonások, amelyeken dolgozniuk kell, és más tulajdonságok, amelyeket már megszerettek magukban. Talán ekkor hangzik el először: „Igen, ez vagyok én.” – fogalmazott Pap Ágota.
Nyitókép: Az eseményen az érdeklődő szülők és pedagógusok számos hasznos tanáccsal gazdagodtak (Dér Dianna felvétele)
