Magyarkanizsa a találkozások és párbeszédek színhelye

A Népkertben, az Írótábor alapítóinak szobránál, koszorúzással kezdődött a 71. Kanizsai Írótábor. Miután Vranić Váradi Lívia köszöntötte a megjelent írókat, a tábor résztvevőit és vendégeit, illetve a helybelieket, megkoszorúzták az emlékművet. A virágokat a szervezőbizottság nevében Lennert Móger Tímea és Verebes Ernő helyezték el, a Magyar Nemzeti Tanács képviseletében Pletikoszity Árpád, a magyarkanizsai önkormányzat koszorúját Fejsztámer Róbert polgármester és Gulyás Túrú Anita, művelődéssel megbízott tanácstag vitte az emlékműhöz, a magyarkanizsai József Attila Könyvtár koszorúját Bús Csaba igazgató és Vörös Anna könyvtáros tették le főhajtás kíséretében.

Ezt követően a résztvevők átsétáltak a városháza elé, ahol a Koncz-Dobó szoborpárosnál Verebes Ernő mondta el ünnepi megnyitóbeszédét, amely reflektál a mai, pénteki irodalmi tanácskozás témájára , amely címe: Az eszmevilágok határán – háborúban a párbeszéddel.

– Az eszmevilágok határa olyan, mint szegény országok büszkén őrzött határai. Onnantól befelé utazva, már csak a kimondatlan, meztelen igazság néma szólamai muzsikálnak, amiket talán sem leírni, sem kimondani, de legfőképpen megénekelni nem kell – hallottuk egyebek között Verebes Ernőtől, a szervezőbizottság elnökétől. – Valóban nem kell? De vajon, lehet-e? És kinek a dolga az, hogy erről a kimondatlan, egyetemes, meztelen igazságról számot adjon? Kinek a dolga az, hogy bemerészkedjen ennek a Maeterlinck által Innert World-nek, benső világnak nevezett gyönyörű ingovány rejtelmeibe? A kérdés költői. Itt és most, csakis ilyen lehet – mondta.

– Ez a város, itt és most, a színek országa lett, tetszik ez valakinek, vagy nem. Reméljük, a fehér színeké éppúgy, mint a szürkéké, feketéké, szivárványoké, magukat színtelennek vallóké, így színeseké, fénytelen fényeseké, homályosan tündöklőké és valódi tündöklőké – de még akkor sem mindenkié. Mert az eszmevilágok határán fogalmazódnak meg legjobban az eszmék, és a párbeszéd szavai pengeként csiholhatnak szikrát. Ki tehet róla? A Jóistent nem illik ügyvédnek hívni, mert más a végzettsége. Marad tehát ránk, hogy az ítélet ne ítélet, hanem elfogadás legyen, a mérce pedig jócskán meghaladja a (Monthy Pythonék által már filmre vitt) okos rejtőzködés világcsúcsát. Egyedül így sikerülhet elérni azt az állapotot, amiben akarva, nem akarva, egy író magára találhat, még mielőtt elbújhatott volna – önmaga elől – hangzott el a továbbiakban a szervezőbizottság elnökétől.

– A bálnák közötti párbeszéd nem nevezhető szószátyárnak, ellentétben a köztünk levő piaci hangzavarral, amiből viszont sok minden kiderül. Még az is, hogy az élettér fokozatos csökkenésével ki úszik ki a partra. A bálnaszellemiséget maguknak betudó hősök, írók, hitesek és rebellisek, ott tévednek, hogy nem bálnák, hisz énekelve kommunikálni nem tudnak, farokcsapkodásuk pedig egy kádvíznyi fürdőt borzolhat csak fel.

Mindezt persze leírni könnyű, mondhatnátok. Mi mégis erre esküdtünk fel. Nem a könnyedségre, hanem arra a felelősségre, ami az éterbe lőtt szavak után, mint füstnyom marad meg, lassan enyészve el. Ha író vagy, leírt szavaid gyilkosaiddá, de megváltóiddá is válhatnak. Sőt, van, amikor e kettő ugyanaz. A párbeszéd ilyenkor politikai tényezővé, mély, emberi megfontolásból viszont okafogyottá válik. Ne legyen így – zárta gondolatait Verebes Ernő.

Itt Verebes Ernő és Antalovics Péter a szervezőbizottság képviseletében, Pletikoszity Árpád, az MNT nevében, Kormányos Katona Gyöngyi és Kudlik Zoltán a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet képviseletében, Fejsztámer Róbert, magyarkanizsai polgármester és Gulyás Túrú Anita, művelődéssel megbízott tanácstag az önkormányzat nevében helyezte el a tisztelet virágait, a magyarkanizsai József Attila Könyvtár koszorúját Bús Csaba igazgató és Vörös Anna könyvtáros vitték Koncz István és Dobó Tihamér szobrához.

Az egész városközpont kulturális megmozdulásra alkalmas helyiségeiben történt valami csütörtökön, az Írótábor programjainak keretén belül. A Cnesa Oktatási és Művelődési Intézmény előcsarnokában Kávai Anna Öltésekkel a Kárpát-medencében nevet viselő, népihímzés-kiállítását Silling István néprajzkutató nyitotta meg. Közreműködött a Cifraszűr vegyes kórus és az Ozoray Árpád Magyar Művelődési Egyesület citerazenekara. A szebbnél szebb, hagyományt átörökítő munkákra sokan voltak kíváncsiak. Verebes György festőművész alkotásainak kiállítására a Dobó Tihamér Képtárban került sor, melyet Ninkov-Kovačev Olga művészettörténész nyitott meg és közreműködött az Orbis Zeneműhely.

Este Művésztelepeink egykor és ma címmel kerekasztal-beszélgetést tartottak a Dobó Tihamér Képtár földszintjén Klájó Adrián, Varga Valentin, Szarka Mándity Krisztina, Ninkov Kovacsev Olga és Verebes György részvételével.

Végezetül ezen az estén a Zentai Magyar Kamaraszínház János vitéz című előadását tekinthették meg a magyarkanizsai Művészetek Háza nagyszínpadán.