Kulcsszerepben a tanító

A kis létszámú vajdasági magyar közösségekben sok esetben az összevont osztályok jelentik az anyanyelvű oktatás fennmaradásának egyik lehetőségét. Az ilyen tagozatok megszervezése azonban nemcsak jogi és szervezési kérdés, hanem komoly pedagógiai kihívást is jelent. Erről vallottak beszélgetőtársaink, akik kombinált tagozaton tanítanak, illetve tanítottak. Ennek az oktatási formának az előnyeiről, hátrányairól, a tanítóra háruló nagyobb kihívásokról is beszélgettünk Kisoroszon, Tóbán, Bácsgyulafalván, Doroszlón. S mint kiderült, az MNT VB oktatási kérdésekkel megbízott tagjának, illetve a szabadkai tanítóképző kar asszisztensének is van tapasztalata a kombinált osztályban tanítás terén. 

Arról, hogy milyen feltételekkel hozhatók létre kombinált és osztatlan osztályok, hány ilyen magyar tannyelvű tagozat működik Vajdaságban, valamint milyen előnyei és nehézségei vannak ennek az oktatási formának, Varjú Potrebity Tatjanát, az MNT Végrehajtó Bizottságának oktatással megbízott tagját kérdeztük. A Magyar Nemzeti Tanács illetékese saját, több évtizeddel ezelőtti tanítói tapasztalatait is megosztotta velünk.
 

Mit mondanak az előírások, mikor és milyen feltételekkel indíthatók összevont osztályok? Ki hozza meg erről a végső döntést?

– A nemzeti kisebbség nyelvén folyó oktatás akkor szervezhető meg, ha az első osztályban legalább 15 tanuló jelentkezik az adott kisebbségi nyelvű oktatásra, esetünkben tehát magyar nyelvű oktatásra. Tizenöt fő alatt is megszervezhető azonban az osztály, ehhez az oktatási minisztérium jóváhagyására van szükség, amelynek meghozatala előtt kikérik az illetékes nemzeti tanács véleményét. A Magyar Nemzeti Tanács véleménye tehát fontos, a végső szó azonban az oktatási minisztériumé. Fontos különbséget tenni a kombinált és az osztatlan osztály között. Kombinált osztályról akkor beszélünk, amikor két évfolyam tanulói járnak együtt, míg három vagy négy évfolyam összevonását a tanügy osztatlan osztálynak nevezi. A finanszírozási szabályok szerint két évfolyam összevonásával működő kombinált osztályban legfeljebb 15 tanuló lehet, három vagy négy évfolyam esetében pedig legfeljebb tíz. A sajátos nevelési igényű, egyéni fejlesztési terv szerint tanuló gyermekeket a létszám meghatározásakor külön szabályok alapján veszik figyelembe. A kisebb létszám ugyanakkor önmagában nem jelenti azt, hogy az osztályokat automatikusan össze kell vonni. Az iskola felméri a helyzetet: hány tanuló van az egyes évfolyamokon, milyen nyelven folyik az oktatás, rendelkezésre áll-e elegendő tanterem, illetve milyen pedagógiai és szervezési feltételek adottak. A fenntartási költségek szempontjából az önkormányzatoknak is van szerepük, de a legfontosabb szempontnak mindig annak kell lennie, mi szolgálja leginkább a gyermekek érdekeit. Az iskola elkészíti a szervezési javaslatát, az osztályok szerkezete pedig bekerül az éves munkatervbe. A tagozat megnyitására az iskola a ciklus első évében kér engedélyt. A folyamatban szerepe van a tartományi oktatási titkárságnak, a Magyar Nemzeti Tanácsnak és az illetékes iskolaigazgatóságnak is, a végső döntés azonban kisebbségi nyelvű, 15 fő alatti osztály esetében az oktatási minisztériumé. A Magyar Nemzeti Tanács különösen a számára kiemelt jelentőségű oktatási intézmények esetében törekszik arra, hogy ahol csak lehetséges, önálló magyar tagozat maradjon fenn, és az összevonás valóban csak a legvégső megoldás legyen.
 

Pedagógiai és módszertani szempontból mennyivel nehezebb a tanító helyzete egy kombinált vagy osztatlan osztályban?

– Erről elsősorban a saját tanítói tapasztalataim alapján tudok beszélni. Pályafutásom elején kombinált tagozaton kezdtem dolgozni, majd négy éven át osztatlan osztályban tanítottam, ahol négy évfolyam összesen 16 tanulója járt egy tanterembe. Ez 35–40 évvel ezelőtt volt, tehát azóta sokat változott az oktatási rendszer és a módszertan, de a feladat nehézsége alapvetően ma is érzékelhető. A tanítónak minden évfolyam számára át kell adnia az előírt tananyagot, miközben minden gyermek képességeire és tudásszintjére külön figyelnie kell. Négy évfolyam esetében, ha nagyon leegyszerűsítjük, egy 45 perces órából alig valamivel több mint tíz perc jut egy-egy évfolyam közvetlen tanítására. Eközben természetesen a másik három csoport sem maradhat feladat nélkül: önálló, páros vagy csoportmunkát kell végezniük. A tanórák összeállítása is komoly módszertani feladat. Nem lehet például valamennyi évfolyamon egyszerre matematikát tanítani, ezért tudatosan kell összehangolni az egyes tantárgyakat. Vannak olyan órák, például a zenei kultúra vagy a testnevelés, amelyek bizonyos esetekben közösen is megszervezhetők. Ez mindenképpen többszörösen nehéz feladat a pedagógus számára, és véleményem szerint ezt az oktatási rendszer anyagilag sem igazán ismeri el. Ugyanakkor a gyermekek szempontjából vannak előnyei is ennek az oktatási formának. A saját tapasztalatom az volt, hogy azok a tanulók, akik elsőtől negyedikig osztatlan osztályba jártak, rendkívül önállóvá váltak. Megtanulták beosztani az idejüket, önállóan dolgozni, ellenőrizni saját munkájukat, és arra összpontosítani, amikor éppen hozzájuk szólt a tanító. A negyedikesek például már sokszor egymást is segítették, kikérdezték egymást vagy önállóan kerestek további feladatokat, amíg a tanító egy másik évfolyammal foglalkozott. A későbbiekben, amikor nagyobb iskolaközpontba kerültek, az önállóság és fegyelmezettség előnyt jelentett számukra. A saját tanítói pályám során azt tapasztaltam, hogy nagyon elmélyült tudást is képesek voltak megszerezni ezek a gyerekek.
 

Hány magyar tannyelvű kombinált, illetve osztatlan osztály van Vajdaságban?

– A 2026/2027-es tanév végleges adatai még nem állnak rendelkezésünkre, mert az idei létszámadatok összesítése szeptember 15-ével zárul. Ezért jelenleg a 2025/2026-os tanév számaiból tudunk kiindulni, amelyek várhatóan nem térnek majd el jelentősen az idei adatoktól. A múlt tanévben Vajdaságban összesen 60 magyar tannyelvű kombinált vagy osztatlan osztály működött, elsősorban az általános iskolák alsó tagozatain. Ezek közül ötven esetben két évfolyam tanult együtt, vagyis kombinált osztályról beszélhettünk. Tíz esetben három évfolyamot vontak össze. A rendelkezésünkre álló adatok szerint olyan osztály nem volt, amelyben mind a négy évfolyam egyszerre tanult volna. Egy-egy ilyen kis létszámú osztályban általában kettő és tíz közötti a gyermekek száma. Elsősorban szórványtelepülésekről, illetve nagyobb iskolák kis létszámú kihelyezett tagozatairól beszélünk. Vannak egészen kis közösségek is. Feketetón például mindössze három tanuló jár egy kihelyezett tagozatra, Kisoroszon a múlt tanévben nyolc gyermek tanult kombinált osztályban, a bácskossuthfalvi Kovács Gyula Általános Iskola egyik speciális tagozatán pedig hat tanuló volt. Ezek jól mutatják, hogy főként olyan településekről van szó, ahol a magyar nyelvű oktatás fennmaradásának egyik lehetőségét éppen ezek a kis létszámú tagozatok jelentik.
 

Mi történik az összevont osztályokba járó tanulókkal az alsó tagozat befejezése után? Milyen lehetőségeik vannak arra, hogy ötödik osztálytól is magyar nyelven folytassák tanulmányaikat, akár helyben, akár egy másik település iskolájában?

– Mindkét megoldásra van példa. Van, ahol helyben tudnak továbbtanulni, máshol egy másik település iskolájába kell utazniuk. Arra is törekszünk, hogy ahol csak lehetséges, a gyermekek magyar nyelven folytathassák tanulmányaikat. Jó példa erre Maradék. Az ottani diákok elsőtől negyedik osztályig helyben tanulnak magyar nyelven, ötödik osztálytól pedig az újvidéki Petőfi Sándor Általános Iskolában folytatják magyar tannyelven. Ebben a Magyar Nemzeti Tanács iskolabuszprogramja segíti őket: a tanulókat naponta Maradékról Újvidékre szállítják. Az ilyen megoldásoknak különösen nagy jelentőségük van a szórványban, hiszen lehetővé teszik, hogy a kis létszám ellenére a gyermekek ne kényszerüljenek lemondani az anyanyelvű oktatásról az alsó tagozat befejezése után sem – zárta gondoltait Varjú Potrebity Tatjana.

A MÉRCE NEM MINDIG A MÁSIK GYEREK

A doroszlói Petőfi Sándor Általános Iskolában csaknem tizenöt éve léteznek összevont magyar tagozatok. Ebből is következik, hogy a helyi pedagógusok nagy tapasztalattal rendelkeznek a témában. Klemm Valéria igazgató, tanító meglátásai hasznosak és szerteágazóak.
 

Mennyivel jelent nagyobb feladatot a pedagógus számára az összevont osztály a felkészülés, az óratervezés és a tananyagok összehangolása szempontjából?

– Az összevont osztályban a tanító nem egyszerűen feladatot ad az egyik csoportnak, amellyel az „elvan”, miközben a másikkal foglalkozik. Különböző tantervi követelmények tananyagának párhuzamos megszervezéséről van szó. Ez jóval komolyabb előzetes gondolkodást és tervezést igényel, mint egy homogén osztály tanítása. A tanító nemcsak tanít, hanem az órát is menedzseli.
 

Milyen előnyökkel járhat mindez a tanulók számára? A kis létszám több egyéni figyelmet is lehetővé tesz?

– A különböző csoportok tanulási folyamatának párhuzamos szervezése tudatos váltakozást jelent a tanári irányítás és az önálló munka között. A gyermek megtanul önállóan feladatot értelmezni, dolgozni, beosztani az idejét, ellenőrizni saját munkáját, és kivárni, amíg a tanító ismét hozzá fordul. A nagyobbak a kisebbektől is tanulnak, miközben a kisebbek számára példát jelenthetnek. A kis létszám valóban több lehetőséget ad az egyéni figyelemre, de ezt nem önmagában az összevont forma, hanem elsősorban az alacsony létszám teszi lehetővé. Ez ugyanakkor önmagában még nem garantál jobb oktatást.
 

Ha egy évfolyamon csak egy tanuló van, hogyan alakul a versenyszellem és a motiváció?

– Ilyenkor valóban nincs hagyományos osztályon belüli verseny. A gyermek számára azonban a nagyobbak fontos referenciát jelenthetnek: azt látja, mivé válhat néhány év múlva. Fontos különválasztani a versengést és a pozitív referenciát. Nem az a cél, hogy „jobb legyek a másiknál”, hanem hogy „én is szeretnék majd így tudni”. A motiváció épülhet az önmagához viszonyított fejlődésre, egyéni célokra, közös projektekre, versenyekre vagy más közösségekkel való megmérettetésre is.
 

Jelenthet-e hátrányt az összevont osztály a későbbi tanulmányok vagy a pályaválasztás szempontjából? 

– A döntő kérdés nem az, hogy valaki összevont vagy önálló osztályban tanult-e, hanem az, hogy milyen minőségben valósul meg az oktatás. Egy jól működő összevont osztály megfelelő alapot adhat akár orvosi, mérnöki, kutatói vagy egyetemi pályához is. Az osztályszervezési forma önmagában nem határozza meg, hogy húsz év múlva ki lesz a gyermekből. A versenyszellem hiánya sem jelent feltétlenül tudáshiányt: a mérce lehet a saját tegnapi teljesítmény, egy következő évfolyam tudása, egy verseny, egy érdekes probléma vagy egyszerűen a belső igény,  hogy „ezt szeretném megérteni”.

ÖSSZEVONT TAGOZATON IS KIHOZNI A MAXIMUMOT

Szűcs Éva, a bácsgyulafalvi Kis Ferenc Általános Iskola tanítónője csaknem négy évtizede műveli ezt a nemes hivatást. Előbb nagy létszámú osztályokban dolgozott, majd három évvel ezelőtt megtapasztalhatta az összevont tagozaton való tanítást. Meggyőződéssel osztotta meg velünk tapasztalatait.
 

Mennyiben más összevont tagozaton tanítani?

– Sokkal nehezebb, hiszen egyszerre két osztállyal kell foglalkozni. A tornaóra például kivétel, ott közösen is tudunk játszani, a fő tantárgyaknál azonban nagyon nehéz. Ha olyan tanuló is van a tagozaton, aki külön figyelmet igényel, egyéni terv szerint halad, az további feladatot jelent. Amikor én összevont tagozaton tanítottam, négyfelé kellett dolgoznom.
 

Hogyan lehet ennyi különböző igényhez alkalmazkodni?

– Először ki kell tapasztalni, melyik gyermek milyen tudásszinten van. Az iniciális tesztekkel kezdünk, ezek alapján tervezzük meg a további munkát. Alapos előkészületre van szükség: feladatokat készítünk, fénymásolunk, megszervezzük az órát. Mindenkire kell és tudunk is figyelni.
 

A gyerekek hogyan élik meg az összevont osztályt?

– Alkalmazkodnak egymáshoz, figyelik és segítik egymást. Nálunk általában az első és a második osztály van összevonva, és előfordul, hogy egy első osztályos is bekapcsolódik a másodikos tananyagba. Nem mondanám, hogy zavarják egymást, de természetesen kevesebb idő jut egy-egy gyermekre. Mivel viszont kevesebb a tanuló, ez mégis megoldható. Az idősebbek szívesen segítenek a fiatalabbaknak, a műhelymunkába is bevonják őket.
 

Mely tantárgyaknál könnyebb a közös munka?

– A rajz, a zene és a tornaórán szépen össze tudnak dolgozni. A fő tantárgyaknál nagyobb szervezést igényel a munka, de meg lehet oldani. Minden kezdet nehéz, aztán bejáródik. Alkalmazkodni kell a körülményekhez, és minden gyermekből kihozni a maximumot.
 

A kisebb létszámnak lehetnek előnyei is?

– Mindenképpen. Jobban megismerjük, melyik gyermek miben jó – legyen az művészet, zene vagy szavalás –, és ezekre a képességekre építhetünk. Járunk tanulmányi és szavalóversenyekre is, ahonnan szép eredményekkel térünk haza. Ez motiválja a gyerekeket, és mesélünk nekik a nagyobbak pozitív versenyélményeiről is.
 

A tehetséggondozásra is több lehetőség jut?

– Igyekszünk a tehetségkutatásra és -gondozásra is. Számos tehetség, fényes karrier indult a bácsgyulafalvi általános iskolából. Sok múlik rajtunk, pedagógusokon: támogatni, fejleszteni kell a gyermeket a képességeiben, a tehetségében.
 

Mi a legfontosabb ahhoz, hogy a kevés tanuló mellett is eredményes legyen az iskola?

– Fontos, hogy figyelembe tudjuk venni a gyermekek környezetét, azt is, honnan érkeznek. Külön nevelői figyelem fordul feléjük a tanítók, tanárok és az intézményvezetés részéről is. Tanuló, tanár és szülő együttműködésével minden lehetséges. Mindig megköszönöm a szülők támogató hozzáállását.

TUDATOS TANTÁRGYI KONTRASZT TÓBÁN

A magyarcsernyei Petőfi Sándor Általános Iskola és annak tóbai kihelyezett tagozatának szerkezete a helyi igényekhez és a tanulólétszámhoz igazodik. Lőrik Dóra intézményvezető elmondta, hogy az anyaiskolában kilenc tagozat működik: nyolc önálló magyar nyelvű osztály mellett egy összevont szerb nyelvű csoport kapott helyet. A tóbai iskolaépületben a diákok három összevont tagozaton tanulnak, ebből egy szerb, kettő pedig magyar tannyelvű. Utóbbiaknál az első a harmadikkal, a második pedig a negyedik osztállyal alkot egy-egy osztályközösséget. Miután a tóbai magyar kisdiákok befejezik a negyedik évfolyamot, tanulmányaikat a magyarcsernyei központi iskolában folytatják, a szerb ajkú tanulókat pedig a község szerb tannyelvű intézményeibe irányítják. 

‒ Az összevont osztályokban a pedagógusokra lényegesen nagyobb feladat hárul. Kívülről úgy tűnhet, hogy a kevés gyerek miatt könnyebb a tanítás, de a gyakorlatban ez nem így van. Némettanárként a saját óráimra fókuszálok, de igazgatóként rendszeresen járok óralátogatásra a tanítónőkhöz, így pontosan látom a munkájukat. A pedagógusnak egyszerre két vagy több osztály tantervéhez kell igazodnia – mutatott rá Lőrik Dóra.

Kiderült, a pedagógusok a fókuszálás fejlesztésére tudatos tantárgyi kontrasztot alkalmaznak: míg az egyik osztály anyanyelvet tanul, a másik párhuzamosan matematikával foglalkozik. Ez a módszer arra készteti a gyerekeket, hogy teljesen kizárják a környezeti zajokat, és kizárólag a saját feladatukra koncentráljanak. Az igazgatónő szerint a rendszer legnagyobb ellensége a 45 perces órakeret, hiszen a pedagógusnak ennyi idő alatt kell belesűrítenie több évfolyam anyagát az órába, megosztva a figyelmét a csoportok között. Míg az egyik osztállyal intenzíven foglalkozik, a másiktól elkerülhetetlenül el kell fordulnia, és önálló munkára kell biztatnia őket. 
‒ A szűkös időkeret ellenére a kis létszámú osztályoknak komoly gyakorlati előnyei vannak: a 3–4 fős csoportokban a gyerekek szinte folyamatosan szóhoz jutnak és egyéni figyelmet kapnak, így a tananyag nagy részét már az órán elsajátítják. Emellett a különböző korosztályok együttélése természetes keresztirányú tanulást eredményez, ahol a fiatalabbak sokat eltanulnak a nagyobbaktól, az idősebbek pedig a folyamatos ismétlés által elmélyítik saját tudásukat – fogalmazott.

Sokan aggódnak amiatt, hogy az összevont tagozat hátrány a megszerzett tudás mennyiségére nézve, az igazgatónő tapasztalatai azonban egyértelműen cáfolják ezt.

‒ Több gyakorlati példa igazolja, hogy amikor az alsó tagozatot befejező diákok – például a Tóbáról szervezetten bejáró gyerekek – átkerülnek a központi iskola felső tagozatába, gyakran közülük kerülnek ki a legjobb tanulók vagy az osztályelsők. Az összevont tagozatos háttér egyáltalán nem akadályozza meg a gyerekeket a későbbi sikerekben – zárta gondolatait Lőrik Dóra.

KISOROSZON A PADOK KIS SZIGETEKET KÉPEZNEK

A kisoroszi Gligorije Popov Általános Iskolában kilenc éve folyik összevont osztályban a magyar alsósok tanítása: először kettő, majd három, az idén pedig már négy osztály tanul együtt. Berta Piroska, az intézmény magyar összevont tagozatának tanítónője elmondta: ahhoz, hogy a gyerekek egy ilyen osztályközösségben biztonságban, szeretetteljes légkörben és a saját képességeiknek megfelelő ütemben fejlődjenek, elsősorban szoros együttműködésre van szükség az iskola és a család között.

‒ A munka nagyon nehéz, hiszen egyszerre több évfolyam tevékenységét kell megszervezni különböző tananyaggal, önálló munkával, páros és csoportos foglalkozásokkal, közös beszélgetésekkel és játékokkal. Sok az óraszám és a tananyag, amit egy ilyen osztályban nagyon nehéz megvalósítani. A tanulóknak is nehéz ez a forma: meg kell tanulniuk önállóan elkezdeni a feladatokat, figyelmesen elolvasni az utasításokat, valamint önellenőrzésre és türelemre van szükségük, mert nem kapnak mindjárt választ a kérdéseikre. Egy összevont osztályban ritkán van csend, a figyelmük sokszor a másik osztály tananyaga felé irányul, így nehéz megtanulniuk, kizárólag a saját feladatukra összpontosítani – magyarázta Berta Piroska.

A tanítónőnek a munka megszervezésében segítségére van a vetítő, a Magyar Nemzeti Tanácstól kapott táblagépek, valamint az a sok tanítási eszköz és önellenőrzéssel ellátott, laminált feladatlap, amelyeket az évek során készített.

‒ A padok kis szigeteket képeznek, ahol osztályonként ülnek a gyerekek. A tananyagot próbálom összehangolni ott, ahol lehet, osztályonként különböző nehézségi szintekkel. Talán a legnehezebb a magyar nyelvet tanítani, hiszen hangosan kellene olvasni és beszélni, de erre nem sok lehetőség van. A munka az elsősökkel szintén nehéz, mert ők még igénylik a teljes odafigyelést, a sok mesét és játékot, ami sajnos csak kissé van lenni. Néha olyan érzésem van, hogy egész nap dolgoztam, de nem végeztem alapos munkát, csak csipegettem ebből is, abból is. Persze előnye is van a dolognak, hiszen olyan értékeket ad a gyerekeknek, amelyek hosszú távon nagyon fontosak. Megtanulják az önálló munkát, ami alapja a későbbi tanulásnak. Megtanulnak segíteni egymásnak, elfogadni a másikat, és tanulnak egymástól tananyagot, türelmet, valamint empátiát is. Ha megvan az együttműködés és a szorgalmas munka, bármit elérhetnek a további életük során – tette hozzá Berta Piroska.

A kisoroszi intézményben a felsősök önálló osztályként folytatják tanulmányaikat.

A PEDAGÓGUSON VAN A LEGNAGYOBB NYOMÁS 

Kalmár Laura, a Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar tanársegédje pedagógia szakterületén tevékenykedik, emellett személyes tapasztalata is van az ilyen jellegű oktatásban. Korábban pedagógusként dolgozott összevont tagozatban, még mielőtt megkezdte doktori tanulmányait és az MTTK-ra került. Az oktató kiemelte, hogy a tanítóképzőn arra is igyekeznek felkészíteni a hallgatókat, hogy hogyan dolgozzanak kis létszámú, illetve összevont osztályokban is.

– Nehéz felkészülni ezekre az órákra, mert többféle tantárgyat kell egyesíteni a tanárnak is. Arról törvény is szól, hogy mely osztályokat lehet összevonni, például az elsősöket a harmadikosokkal, a másodikosokat pedig a negyedikesekkel. Ennek az is lehet az oka, hogy tudásban eltér az a két osztály. Szerintem az összevont tagozatok egyik előnye az, hogy a magyar iskolák meg a kisebb iskolák így maradnak meg, tehát ez az iskola megélhetőségét biztosítja. Mert ha nem lenne így, akkor sajnos megszüntethetnék az iskolákat – nyilatkozta lapunknak a szakember.

Kalmár Laura szerb és magyar osztályban is tanított összevont osztályokban az újvidéki József Attila Általános Iskolában. Azt is elárulta, hogy az összevont tagozatok megfelelő alapot adnak arra, hogy később például gimnáziumba vagy egyetemre tudjanak járni a gyerekek. 

– A hátránya az, hogy a diákok és akár a tanár koncentrációja kicsit szétoszlik, illetve a tanároknak sokkal több felkészülésre van szükségük, mint egy átlagos osztálytanítónak. Itt a pedagóguson van a legnagyobb nyomás, hogy felkészüljön, profi legyen, mindent koordináljon, mert nagyon sűrűek az órák és neki akkor ezt kicsit sietve is kell csinálni. A pedagógusoknak a legnehezebb, de ha felkészült a tanító, akkor a gyerekek nem szenvednek. A diák a legfontosabb tehát mindegy, hogy egy vagy öt diákról vagy harminc diákról van szó, a tanárnak egyformán jól kell dolgoznia, hiszen egy tanuló ugyanannyira értékes, mint harminc. Az ideális létszám a 10–15 fő, hogy mindenkivel egyformán tudjunk foglalkozni, mert mindenki más tempóban fejlődik. Ha jól foglalkozunk velük, nagyon sokat tudnak fejlődni, akár önállóbbá válnak, megtanulnak koncentrálnia saját feladatukra, miközben körülöttük másról folyik a szó, emellett rengeteget egymástól is tanulhatnak. A kis létszámú osztályokban több idő jut egy diákra, a tanár több segítséget tud nyújtani jobban tud figyelni rájuk, jobban ismeri a fiatalok képességét, így tudja pontosan, hogy milyen feladatot bízhat a csoportra addig, míg ő a másik osztályt tanítja – fogalmazott a tanítóképző fakultás asszisztense.