B. Foky István A bezdáni ember szabadkai versei című könyve most jelent meg a Magyar Nemzeti Tanács támogatásával. A Grafoprodukt Könyvkiadónál megjelent kötet két fejezetből áll: a Keserédesből és a Vérehullóból. A Keserédes első versét 1972-ben, az utolsót 2004-ben írta B. Foky István. A kéziratról – mint azt a kötet hátlapján olvashatjuk – 2004. április 18-án Bori Imre irodalomtörténész a következőt vetette papírra: (…) „Perlekedésének versei ezek a kisebbségi sorssal, hiszen ő a ,,bezdáni ember”, ahogy szülőfaluja neve jogán minősíti magát és az 1944-es eseményekre, így Cseres Tibor regényére utal az akkori véres őszt fogva érzelmi keretbe.” A másik recenzens, Dudás Károly egyebek között a következőket írta: (...),,Én vagyok a bezdáni ember”! És ebben valóban benne van minden, ahogy a szerző Keserédes című verseskötetének „laza önfirkájában” írja. Valóban benne van minden. A magántörténelem és a közösségi történelem. 1944 véres ősze. Cseres Tibor bezdáni embere.
Csonkoltságállapotunk. És benne van B. Foky István majd minden verse és prózai műve. A Magyarkák című ifjúsági regénytől a Keserédes verseiig minden, minden.
A B. Foky-kötet másik fejezete a Vérehulló. Ez válogatás a 2004 és 2011 között keletkezett versekből: Anyámnyelv-méltató, Évanyelvem, bordámból szakított.
