Igazán különleges témával foglalkozik dr. Czékus Géza biológus könyve, amely a Szó-Beszéd Polgárok Egyesületének gondozásában jelent meg e-könyv formájában. A Szemelvények a kishegyesi temetők flóragazdagságából című kiadványról a szerzővel Csőke Márk, a Szó-Beszéd folyóirat főszerkesztője beszélgetett.
Czékus Géza a könyv kapcsán elmondta lapunknak, hogy nem először foglalkozik ilyen jellegű témával.
– Kishegyesi származású vagyok, de már Szabadkán tanultam meg járni. Viszont a szívem valamiért ide húz. A temetőket nagyon szeretem, a szabadkai temetők fás szárú növényeit dolgoztam fel legutóbb. Ezt követően jött egy alkalom, hogy a kishegyesi temetőket tanulmányozzuk, és láttam, hogy itt nemcsak néprajzi értékek vannak, hanem botanikaiak is. 2021 tavaszán kezdtem el a módszeres gyűjtést. Ez nagyjából két és fél évig tartott, a vegetációs időszakban nagyjából kéthetente bejártam a temetőket. Amikor összeállt az anyag, akkor a magyarországi Botanikai Közleményekben jelentettem meg 40 oldalas cikk formájában. Ebben nem volt kép, viszont sok képet készítettem, ezért sajnáltam, hogy a számítógépben maradjanak. Azt is tudtam, hogy nem fogok szponzort találni, hogy gazdagon illusztrált könyv formájában kiadják. A Szó-Beszéd felkarolta a kiadványt mint kiadó, én pedig bérmentve csináltam, hobbiból, és összeállt egy 506 oldalas könyv, amely e-könyv formában jelent meg. Az elméleti része az eredeti cikken alapul – mondta el a biológus, majd arról is szólt, hogy igen sok fajta növényt sikerült azonosítania a kishegyesi temetőkben.
– Összesen 390 növényfajt találtam, plusz van pár fű- és sásféle, amit nem határoztam meg. Több mint a fele, vagyis 196 dísznövény vagy díszítő értékű növény. Ezek olyan virágok, amelyek szépen mutatnak a síron, ezért megtűri a sírápoló. A temető vidéke sztyepprét volt valamikor, és abból 68 faj megmaradt a mai napig. Ez is értékes forrás. Vannak védett növények is, például a tavaszi hérics, amiből egy példányt találtam, de sajnos tavaly már nem volt meg. Selymes boglárkából több példány volt, és vannak olyan növények is, amelyek az eredeti élőhelyükön védettek. Például a tiszafát mi dísznövényként ültetjük, de az eredeti élőhelyén védett. Érdekelt az is, hogy mi a helyzet az özön- vagy invazív növényekkel. A klasszikus özönnövények, mint a parlagfű, a disznóparéj, itt is megfigyelhetők, és van kettő olyan is, amelynek díszítő értéke van. Az egyik a heverő medvetalpkaktusz, amelyet egyes országokban már invazívnak tartanak, nálunk még nem. A kishegyesi temetőkben három-négy helyen lelhető fel, de sírokon, vagyis valószínű, hogy dísznövénynek ültették. A másik az aranyvessző, amely szintén csak sírokon található, még kordában tartják – számolt be Czékus, majd hozzáfűzte, hogy a könyv nagyobb része ismeretterjesztő, a növényeket mutatja be.
A biológus könyve megtalálható a Szó-Beszéd folyóirat honlapján (szo-beszed.org), és teljesen ingyenesen hozzáférhető.
Nyitókép: Lakatos János
