Kulcsfontosságú kérdés és egyben kampánytéma is volt az utóbbi időszakban a magyar akkumulátorgyártás. Sajnálatos tény azonban, hogy jóformán semmi sem fedi az igazságot a magyar akkumulátoripart érintő problémák kapcsán. Kaderják Péter, a Magyar Akkumulátor Szövetség elnöke szerint az akkumulátoripar azon kevés gazdasági vagy energetikai területek egyike, amelyeken belül Magyarország előkelő helyen áll a világtérképen. Ha szigorúan van szabályozva, akkor mindenképpen az ország hasznára válik a jövőben.
Ha kissé elrugaszkodunk a térségünktől, és a világhatalmak ténykedését vesszük szemügyre, akkor nap mint nap láthatjuk, hogy az úgynevezett globális játékosok, mint Kína és az Egyesült Államok, immár főként a geogazdaság eszközeivel hódítják meg a világot. Kínának jelenleg szinte mindene van, az Egyesült Államok pedig jól ismert arról, hogy nem igazán válogat az eszközökben, ha valamit meg akar szerezni. Európa pedig sajnos továbbra is csak az energiai kiszolgáltatottságát növeli. Ön hogyan látja a „világok harcát” az energia terén? Európa számára merre van az előre az óriások között?
– Ez valóban átfogó kérdés. Én úgy látom, hogy mindenki azon a térfélen próbál játszani, ahol erősségei vannak. Körülbelül két évtizeddel ezelőttig a világ energetikáját a fosszilis üzemanyagok meg energiaforrások képezték. Tehát a szén, a kőolaj és a földgáz felhasználása adta a világ energiafogyasztásának vagy kiszolgálásának a zömét. Persze voltak vízi erőművek, kísérleteztek mással is, de valójában a globális energetika az olajkorszaknak köszönhető. Az utóbbi két évtizedben azonban nagy elmozdulás történt. Ön említette, hogy Kínának mindene van. Ez nem teljesen igaz, mert ugyan szénnel rendelkezik, de kőolaj és földgáz tekintetében importra szorul, azaz nagyon-nagyon rosszul ellátott ilyen szempontból. A gazdasági növekedéshez energia kell, a mobilitáshoz pedig különösen. Szóval az olajtermékek felhasználása ma döntően mobilitási, vagyis közlekedési célra történik, és ilyen szempontból Kína teljesen kiszolgáltatott. Az Egyesült Államok egy óriási sikertörténet volt az olaj- meg gázipari fordulat kapcsán az elmúlt húsz évben. A világ legnagyobb importőre volt olajból és földgázból. Viszont az öböl térségnek mindig is kiszolgáltatott nagyhatalma volt. A konfliktusainak egy jó részét az is okozta, hogy importra szorult. Európa pedig a kettő között van, és az jellemzi, hogy hasonlóan Kínához, nincs jelentős belső olaj- és földgázkitermelése, ezért 80-90 százalékban importfüggő. Sajnos ritka földfémeink sincsenek, tehát a zöldenergetikának az alaptechnológiáihoz, tárolókhoz, elektromos autókhoz, szélturbinákhoz szükséges alapanyagok egy részével sem rendelkezünk.
Mindezzel együtt úgy gondolom, hogy Európának az a racionális stratégiája, hogy amennyire lehet, azokra a belső energiaforrásokra kell támaszkodni, amivel rendelkezik. Ezek azonban megújuló energiaforrások, tehát döntően a nap és a szél. Az is fontos tényező, hogy az atomenergia újra elfogadott energiaforrássá vált.
Visszatérve a Kárpát-medencébe, illetve Magyarországra – ha már az atomenergiát említette – mindenképpen érdemes kitérni a paksi atomerőmű helyzetére. Sokak szerint nem jó, főként az orosz háttér miatt, mások szerint pedig pont ellenkezőleg, még bővíteni is kellene. Feltételezem, hogy valahol a kettő között lehet az igazság.
– Az atomerőmű azért volt az elmúlt évtizedekben a magyar energetikai rendszer kritikus eleme, mert valóban a villamosenergia-fogyasztásunknak a 40 százalékát tudta átlagosan produkálni. Tehát egy nagyon stabil, nagyon kiszámítható rendszer. Hosszú távú és klímaszempontból sincs vele probléma. Szóval ha nem történik valamilyen baleset, akkor megbízható technológia, ezért alapvetően az a törekvés, hogy a magyar energiamixben megmaradjon hosszú távon. Más kérdés, hogy nem olcsó technológia. Látjuk a magyar projekt esetében is, hogy talán 2014-ben volt az első aláírás ebben az ügyben, most 2026 van, tehát 12 év alatt egy ilyen munkagödörig jutottunk el ezzel a projekttel, miközben csak az elmúlt 8 évben 4,5 paksnyi villamosenergia-termelő kapacitás épült be a magyar rendszerbe naperőmű formájában. Természetesen ez nem zsinórban termelt, így nagyon nehéz ezt összehasonlítani, de arra akarok utalni, hogy az atomenergiával az a probléma, hogy nagyon időigényes és költséges. Úgy gondolom, hogy továbbra is lehet Magyarországon is érvelni az atomenergia mellett, de hogy az orosz konstrukciós megoldás megvalósítható-e, abban nem vagyok biztos. Szóval ez mindenképpen az egyik kiemelt téma lesz, amivel majd az új kormánynak valamit kezdenie kell.
Folytatván a gondolatmenetet, az akkumulátorgyártással is kezdeni kell valamit. Cseppet sem elhanyagolható tényező azonban, hogy európai szinten az egyik legnagyobb akkumulátorgyártó kapacitás épült Magyarországon. Manapság minderről rendkívül sok szó esett, sőt fontos kampánytémát is szolgáltatott. Utólag azonban kiderült, hogy jelentős mértékű a félretájékozottság. A negatívumok előtérbe kerülnek, pedig mindenkinek szüksége van manapság akkumulátorokra, hiszen szinte mindenhez kellenek, különösen azáltal, hogy az okoseszközök korát éljük. Az akkumulátorgyárak és más energiaigényes szektorok megjelenése hogyan alakítja át az ország nemzetközi energiabeszerzési stratégiáját?
– Úgy gondolom, hogy azt a fajta zöldenergetikai átállást, amiben próbálunk fokozottan a saját erőforrásainkra támaszkodni – ráadásul klímabarát módon, tehát napenergiát, szélenergiát, amennyire tudunk hasznosítani – azt valójában úgy csinálni, hogy közben megmaradjon a villamosenergia-rendszer meg a villamos energiaellátásnak a biztonsága, csak úgy lehet, hogy ha üzletileg értelmezhető módon és nagy mennyiségben tudunk megújuló villamos energiát tárolni napközben és hosszabb távra is. A villamosenergia-tárolásról alkotott képünk az elmúlt 10-15 évben gyökeresen megváltozott. 15 évvel ezelőtt azt tanították axiómaként, hogy a villamos energiát nem lehet nagy mennyiségben tárolni, vagy az nagyon drága és teljesen értelmetlen lenne. Az akkumulátorok ezt az axiómát változtatják meg, lényegében a korszerű akkumulátorok azt teszik lehetővé, hogy a korábbiaknál sokkal radikálisabb és sokkal nagyobb léptékű átállást lehessen megvalósítani a megújuló energetikára. Főként azért is, mert elektrifikáljuk a közlekedésünket meg a fűtésünket. Ez egy kulcstechnológia a jövő szempontjából. Magyarországnak szerintem nagy eredménye és szerencséje is egyben, hogy valóban kialakulni látszik egy európai szinten meghatározó akkumulátorgyártó ipari képesség. Értem, hogy nagyon sok vita volt ez körül az elmúlt két évben és nagyon rossz a reputációja a szektornak. Ennek nagyon sok oka van, a többi között az is, hogy nagyon kevés ismeret volt korábban arról, hogy mik ezek a korszerű akkumulátorgyárak. Nagyon sokan úgy gondolják, hogy ezek valamilyen 19. századi üzemek, amelyek most ide települtek, miközben a legkorszerűbb csúcstechnológiát alkalmazzák. Azt gondolom, hogy mindenki tévedett. A kormányzat is, az ellenzék is, a Magyar Akkumulátor Szövetség pedig nem volt elég sikeres abban, hogy világosan elmondja, mi is az a korszerű akkumulátoripar, hogy mik az előnyei, miért nem kell félni tőle. Külföldön irigykednek Magyarországra, tehát német, francia, holland, cseh, kollégák jönnek megnézni, hogy ezt hogy tudtuk megcsinálni, és hangsúlyozom, tanulni jönnek. Mi nem tudjuk most ezt megbecsülni. Ezen próbálunk dolgozni. Meg vagyok róla győződve, hogy ez a jövőben a magyar gazdaságnak egy nagyon fontos húzóágazata lehet. Kevés olyan terület van, ahol ma Magyarország fönn van a világtérképen, de itt fönn van még. Ha nem rontjuk el, akkor ott is marad.
