A huszonegyedik

A Vajdasági Magyar Művelődési Intézet és a Thurzó Lajos Művelődési és Oktatási Központ által idén Zenta első írásos említése 800. évfordulója jegyében megrendezett fesztivál versenyprogramjában résztvevő együtteseknek az idén Ladik Katalin Kassák Lajos- és József Attila-díjas költő, performer, színésznő Léda és a fattyú, A tükör démona, a Mese és Vers a szerelmes piócáról című versei közül választhattak. Péntek este a Ladik Katalin, Radványi Balázs énekes-zenész, a Kaláka együttes tagja, a zsűri elnöke (Budapest), Török Máté, a Misztrál együttes tagja, verséneklő, zenész, Verebes Ernő zeneszerző-költő (Zenta) és Szögi Csaba író, költő (Zenta) alkotta zsűrinek a következő tíz zenekar, illetve előadó produkcióját kellett elbírálnia: a keszthelyi Ambrus Hunor és Villányi Eszter, a szabadkai Az Ihlet Perce formáció, a győri Hangraforgó együttes, a csanádapácai Live Coals, a budapesti Németh Viktor, a kecskeméti Resti Kornél, a szabadkai Szabó Róbert, a péceli SzeRBuSz zenekar, a sepsiszentgyörgyi Szücs Ruben és a budapesti Vendéghang.

Szombat este az ünnepélyes gálaműsorral folytatódik a nemzetközi szinten is mind népszerűbb fesztivál. A fél nyolckor kezdődő rendezvényen a versenyprogram győztese mellett a hagyományoknak híven fellép a magyarországi Kaláka zenekar, a koncert vendége pedig Szirtes Edina Mókus énekesnő, a magyar világzenei színtér egyik legrendhagyóbb képviselője lesz.

Az Énekelt Versek 21. Zentai Fesztiváljának keretében péntek délelőtt Korhecz Imola, szabadkai születésű, Radnóti-díjas szavalóművész és mesemondó, a Duna Televízió Cimbora-stábjának munkatársa és a Cimbora együttes (Juhász Csaba – gitár, Veér Bertalan – hegedű, Podhorányi Zsolt – billentyűsök, Schneider Szilveszter – dob) Legyél a cimborám című interaktív vers- és mesekoncertjét tekinthették meg a legkisebbek.

A test forrongó beltengerei

Ladik Katalin költővel, színésszel és performerrel, az Énekelt Versek Zentai Fesztiváljának díszvendégével csütörtökön, a rendezvény versenyprogramjának előestéjén a Zentai Alkotóházban Virág Zoltán, a Szegedi Tudományegyetem docense beszélgetett, aki a teljesség igényével járta végig a művész gazdag életútját és munkásságát. Az est egyúttal a zEtna Könyvkiadó Beszélgetések a vulkán alatt című sorozatának idei ötödik állomása is volt.

Katalin a kezdetekről elárulta, elsősorban költőnek tartja magát, ez a hivatás pedig a gyermeki rácsodálkozásban gyökerezik nála. Tárgyak és álmok már akkoriban is elindítottak benne egy továbbgondolási, továbbérzési folyamatot, aztán 11 évesen elkezdett írni, és sokszor az iskolai fogalmazásokat is versben vetette papírra, amiért a tanítónőjétől dicséretben részesült. 15–16 évesen kezdett más formát keresni a rímes/időmértékes verselés helyett, és amikor az iskolájukba látogató Fehér Ferenctől tanácsot kért, az levélben válaszolt neki, ami teli volt biztatással, és ez nagy lelki erőt adott a szárnyait próbálgató művészpalántának – ráadásul Fehér még az Ifjúságban is közölte a verseit.

Aztán 20 évesen szakított a közgazdasági tanulmányaival, mert művész akart lenni mindenáron és teljes „munkaidőben”. Az Újvidéki Rádióban keresett és talált színészi munkát, valamint az Új Symposion alkotóköre is befogadta. Innen indult el aztán a mindenki által jól ismert, ellentmondásos fogadtatású, ám kétségkívül egyre magasabbra ívelő karrier, amely bizony az első hangköltészeti lemezének megjelenése után külföldön töretlenebb volt, mint itthon vagy Magyarországon. Hiteles művészként azonban mindig a saját elképzeléseit és ösztöneit követte, aminek gyümölcse, még ha kissé kései érésű is, de legalább igazán zamatos.

Katalin az est folyamán mesélt még az emancipációban és szexuális forradalomban való sajátos részvételéről, amit ő elsősorban a saját házasságain belül harcolt meg, a provokáció és magamutogatás vádjára adott „csak azért is!” válaszairól, a performanszairól, melyekben műtárgyként tekintett saját testére, a Magyarországra való áttelepüléséről, ottani keserédes színházi tapasztalatairól, rövidre sikeredett szerkesztői munkájáról az Élet és Irodalomnál, kapcsolatairól, témáiról és motívumairól – tehát egy eseményekben és valós tapasztalatokban rendkívül gazdag életútról.

Terveiről elárulta, hogy talán újra előadná a régi performanszait, a jelenre átkódolva őket, amin pedig pillanatnyilag is dolgozik, az a Vadhús című munka, mely az Élhetek az arcodon? önéletrajzi költeményregény egyenes folytatása. Mint bevallotta, időnként elfárad, energiája mindazonáltal maradt még, és mára sem veszítette el gyermeki kíváncsiságát. És mi mást is kívánhatnánk még egy művésznek?