A skorpiótól a madarakon át a metálparipáig

Végel Nándor műhelyében régi bicikliláncok, csavarok, használt evőeszközök és egyéb kidobott fémtárgyak, régi vasak kelnek új életre. A helyi Sila láncgyár munkása közel négy évtizede, jelenleg automata hegesztőgépeken dolgozik csoportvezetőként. Egészen fiatalon került a gyárba, mint mondja, a tanulás nem volt az erőssége, az iskolában egyedül a rajzkészségét dicsérték a tanárok. A fémes szakember keze alatt szabadidejében lenyűgöző alkotások születnek, a szükséges fémhulladékot autószerelőktől, roncstelepekről, boltokból, vásárokról szerzi be.

– Ezzel a hobbival körülbelül tíz éve foglalkozom. Svájcban él a testvérem, amikor nála voltam, akkor láttam, hogy kertekben és a köztereken is vannak viszonylag nagy fémszobrok, és ez nekem nagyon megtetszett. A hegesztéssel már előbb megismerkedtem, ezért úgy döntöttem, hogy megpróbálkozom vele. Először kisebb tárgyakat készítettem. Hívtak itt helyben kiállításokra, akkor látták az emberek, hogy mivel foglalkozom, és érkeztek az első megrendelések is. Itt, Bácskossuthfalván a Tavaszi zsongás hagyományos kiállításon mutattam be először a dolgaimat, Kunbajára is vittem a vasakat, ott a kanálmadarat megvette egy idős férfi. Az első munkám egy csapágyakból és hulladék motoralkatrészekből készült skorpió volt, még most is megvan, a polcomon őrizgetem, ahol több munka is látható.

 Honnan gyűjtöd az alapanyagot?

– Régebben javítottam motorokat, onnan is maradtak alkatrészek, az autószerelő ismerőseimtől is kapok ezt-azt, elmegyek hozzájuk és válogathatok náluk, ugyanakkor szoktam ócskavastelepre, vásárokra is járni, és ha meglátok egy vasdarabot, amiről úgy gondolom, hogy majd valahova be tudom építeni, akkor azt megveszem. Vásároltam varrógépeket is, a kerekük miatt, amit a legutóbbi munkámnál, egy motornál építettem be.

 Tíz éve foglalkozol ezzel, összesen hány tárgy készült el eddig, illetve milyen jellegűek?

– Nem tudom pontosan megmondani, mert nem vezetek róla számot papíron, de nagyon sokat készítettem, az egészen biztos. Kezdetben a ház körül hegesztettem a kerítéskaput és hasonlókat. A hegesztést mindeközben jól kigyakoroltam. A gyárban automata lánchegesztő gépeken dolgozunk, annak nem sok köze van ehhez a munkához. Az elkészült tárgyakból nagyon sokat ajándékba vittem ismerősöknek, barátoknak, rokonoknak, a nagyobb dolgokat pedig szinte kivétel nélkül rendelésre készítettem. Öt kamion grillsütő, motor, sas, más madarak és más állatok, amelyekből több került már külföldre is, köztük Magyarországra és Svájcba. Amikre különösen büszke vagyok, azok a lófejek. Még régebben készítettem egyet, és az ismerősöm megmutatta a barátnőjének, akinek lovardája van Svájcban, és annyira megtetszett neki, hogy ő is rendelt egyet. A bátyám ott él, és én sokszor meglátogatom, ezért volt lehetőség rá, hogy kivigyem, így tavaly elkészült a 27 kilogrammos szobor, amit személyesen adhattam át a megrendelőnek.

 Ezek nagyon szép, precíz munkák, mi okozott legnagyobb kihívást  a tervezés, kivitelezés terén?

– A tervezés nálam nem nagy dologból áll, keresek egy megfelelő fotót, és abból indulok ki, tervrajzokat nem készítek, minden a munka közben alakul, és úgy rakom össze az egészet. A hegesztés, a csavarozás, a lemezhajlítás a lényeg, meg az, hogy meg kell találni a megfelelő vasdarabot, ami éppen oda illik, hogy tovább haladjon a munka. A kerekek megtalálása néha nehézkes, ilyenkor általában használt traktorcsapágyakat keresek, szintén javítóműhelyekben. A grillkamionok raktere grillsütőként működik, de a kabinban kormány van, váltó is, ugyanis részletgazdagságra, élethűségre törekszem.

 Mennyi időt töltesz ezzel a hobbival?

– Ha nincs itthon más dolgom, akkor ez az én kikapcsolódásom, kimegyek a műhelybe, és a telefonomon nézegetem az elmentett képeket, hiszen nagyon-nagyon sok ötletem van még, amit meg szeretnék valósítani. Ha van szabadidőm, és éppen nincs rendelés, akkor az egyiknek nekiállok, és elkészítem. A lófej például munka mellett körülbelül egy hét alatt készült el, de volt, hogy éjfélig is a műhelyben dolgoztam, mert amíg nem látom magam előtt a készülő új dolgot, addig nehezen hagyom abba, így a munka időnként az éjszakába is belenyúlik.

 Van tanítványod, segéded?

– Sajnos nincs. Van egy lányom és egy fiam, a fiam szintén fémes szakmában dolgozik, CNC gépkézelő, viszont nagy szomorúságomra nem érdekli ez a dolog, erőltetni meg nem lehet. Ezt szeretni kell, csak az tudja élvezni, aki szívvel-lélekkel csinálja. Kényszerből nem lehet. Amikor hozzáfogok valamihez, akkor a feleségem kíváncsian várja, nézi, hogyan alakul, és amikor elkészül, akkor is kíváncsi vagyok a véleményére. Fémből készült rózsaszál nőnapra – neki készült –, a talapzat egy autó vezérlánckereke, és a vezérlánc is rajta van. Lemezből van kikalapálva, kidogozva, kis melegítéssel, hogy az ívek minél természetesebb hatást adjanak. Azóta is itt van az ebédlőasztalon.

 Az biztos, hogy kézügyesség és kreativitás kell ehhez a hobbihoz.

– Az osztálytársaim, amikor meglátták az első munkáimat, akkor visszaemlékeztek, hogy rossz tanuló voltam ugyan, nem szerettem tanulni, ám amit nagyon szerettem, az a rajzolás volt, arra mindig jó jegyet kaptam. Talán onnan van rálátásom, hogy el tudom képzeni és össze tudom rakni, amit elképzelek. Realitásra és szimmetriára törekszem a munkáimban.

 Hol készülnek ezek a különleges, igen súlyos, mégis finomságot sugárzó, időnként légies, ám mindig aprólékosan megművelt tárgyak?

– Az udvarban található műhelyem a szívem csücske, sikerült kibővítenem, kiszedtem egy közfalat, így a szerszámok szépen elférnek. A sok rossz vastól mozdulni sem tudtam, most lett egy nagyobb műhelyem, ahol nagyobb mozgásterem van. Szerszámokra sem sajnálom a pénzt, nagyon szeretek vassal dolgozni, ugyanakkor fával is. A harkályt például kombináltam. Kanálnyelet használtam a tollánál.

 Az udvarotokon is van néhány fémszobor.

– Vasmadarak, bagoly, gólya, vonat, stb. A gémnek például egy APN 4-es motor tartályát hasznosítottam újra. A terveim között van rengeteg kisebb dolog, de az udvarba szeretnék valami robusztus, nagyobb szobrot, szarvast, vagy más nagyobb állatot még elhelyezni.

 Ezek a fémtárgyak nem rozsdásodnak?

– Azokat, amik dísztárgyaknak mennek a szobába, amikor befejezem, lepolírozom, drótkefével, hogy szép fényes és pormentes legyen, utána színtelen lakkal lefújom. Szabad levegőn nincs rá megoldás, de Svájcban azt láttam, hogy vagy rozsdamentes anyagból készül egy-egy szobor, vagy hagyják dolgozni a természetet, bebarnul, de hagyják, mert úgy is szép.

 Más hobbid is van, rockzene és motorozás.

– Van egy nagy hangfalam kint, a műhelyben, munka közben üvölt a rock- és a metálzene. Motorostalálkozókra is járunk a feleségemmel, van egy nagymotorom, nyaranta hétvégente 50–100 kilométeres körzetbe ellátogatunk ezekre a motorosbulikra.

 Találkoztál-e itt, a közelben vagy Svájcban olyan fémszobrászokkal, akik előtted járnak?

– Sajnos Svájcban még nem találkoztam a mesterrel, aki készíti az általam látott szobrokkal, viszont van egy férfi, a magyarországi Barta János, akit akár a példaképemnek is nevezhetek, mert nagyon szép dolgokat csinál, vele a világháló segítségével tartjuk a kapcsolatot, egymás munkáját mindig nagyra becsüljük, ám nem hízelgésből, hanem őszintén. Említette, hogy nagyon szívesen látna, akár a nyáron megtörténhet a találkozás is, én is szívesen látom őt a műhelyemben, mert egészen biztosan jól el tudnánk beszélgetni akár szakmai kérdésekről, akár bármi másról is.