Tizenkilenc négyfős csapat indult útnak tegnap délelőtt a Szabadkai főtérről, hogy az immár hatodszor megrendezésre kerülő, a Kosztolányi Dezső Irodalmi Nap keretében megszervezett Kosztolányi-talány elnevezésű vetélkedő során a ma Szabadkáján találják meg a Kosztolányi család nyomait, mivel a vetélkedő idei témája a Kosztolányi család, a cél pedig, hogy ismerjék meg Kosztolányiék Szabadkáját úgy, hogy kódok, feladványok megoldása vezeti őket a város különböző helyszíneire, ahol szintén feladatlapok várják a versenyző általános és középiskolásokat. Ahogyan azt Hicsik Dóra könyvtárostól, a vetélkedő háziasszonyától megtudtuk, évről évre mind nagyobb az érdeklődés, a szabadkaiak mellett vidékiek is beneveznek. Idén például zentaiak is részt vettek a versenyen, és az általános iskolások is bekapcsolódhattak, ők két csapattal képviselik magukat. Mint hallhattuk, a szervezők igyekeznek olyan feladatokat kitalálni, amelyek nem fűződnek tárgyi tudáshoz – már csak azért sem, mert a diákok zsebében ott lapul az okostelefon, amelynek segítségével pár kattintással megoldhatnák a tárgyi tudást követelő feladatokat – hanem inkább a kreativitást, ügyességet ösztönző/igénylő feladványokat kapnak a versenyzők.
A tanulókat a könyvtár előtti téren kapott útmutatás után kombikkal utaztatták az első helyszínre, a Bajai úti temetőbe, ahonnan már önállóan kezdhették meg a kódfejtő barangolást, azzal, hogy a két általános iskolai csapat számára biztosított volt egy-egy kísérő.
Míg a diákok Kosztolányiékat keresték a város különböző helyszínein – egyebek mellett jártak a városháza alatti emléktárgyboltban, a Kosztolányi színházban, a Svetozar Marković Gimnáziumban is –, addig a városi könyvtár nevében Dragan Rokvić igazgató, Pomogáts Béla, a Kosztolányi Napok szervezőbizottságának tiszteletbeli elnöke és a kiskunhalasi könyvtár képviselői koszorúkat helyeztek a Svetozar Marković Gimnáziumnál lévő két Kosztolányi-szoborra, majd a gimnázium falán lévő emléktáblára is, ahol Pomogáts Béla tartott alkalmi beszédet.
– Kosztolányi Dezső számunkra három tekintetben is példaadó és mintát jelentő író volt: szabadkai, magyar és európai. Szabadka szülöttje. A másik tanítás az, hogy Kosztolányi magyar író volt. Számára a magyar történelmi és kulturális identitás mindig a legfontosabb helyet foglalta el. Végül, és ezt nagyon nyomatékosan mondom: európai író volt. Kosztolányinak nemcsak műfordításait vagy az esszéit, tanulmányait, hanem a szépirodalmi műveit is áthatotta az Európa iránti hűség, az európai kultúra képviselete és szeretete, s ebben is példamutatást jelent számunkra – hallottuk Pomogátstól.
A Kosztolányi-nap délutáni részeként Kosztolányi csodái címmel nyílt kiállítás a Kosztolányi Dezső Színház előcsarnokában. A kiállítást Arany Zsuzsanna budapesti irodalomtörténész, Kosztolányi-kutató méltatta és nyitotta meg:
– Kosztolányi Dezsőt mindig is érdekelte leszármazási története, családjában nagy hagyománya volt a nemesi rokonok tiszteletének – mondta Arany Zsuzsanna, majd pedig előadást tartott Kosztolányiról és elődeiről.
A műsor folytatásaként Én is néző vagyok címmel előadást tekinthettek meg a vetélkedő résztvevői. Az előadás szereplői Elor Emina, Huszta Dániel, Gombos Dániel, László Judit, Mészáros Árpád és Sirmer Zoltán voltak. Rendezte: Crnkovity Gabriella.
Az előadás után Pomogáts Béla tartott ünnepi beszédet Szabadka krónikása, Kosztolányi Dezsőre emlékezve címmel:
– Nem először beszélek Kosztolányi Dezső emberi egyéniségének és irodalmi műveinek szabadkai hívei előtt arról a mély és mindig morális erőt mutató lelki közösségéről, amely a költőt és szülővárosát egybekötötte. A magyar irodalomban mindig világképet, személyes erkölcsi tartást és írói vállalkozásokat formáló, sőt meghatározó tényezőnek bizonyultak ezek a kapcsolatok. Hosszú éveken, közel két évtizeden át jártam úgy Szabadkára, és vettem részt a hagyományosnak mondható Kosztolányi-napokon, hogy mindig baráti közösségben vállaltunk előadói szerepet három, mára már eltávozott kollégámmal és barátommal, három kiváló irodalomtudóssal, Bori Imrével, Dévavári Zoltánnal és Bányai Jánossal. Az első kettő már régebben, a harmadik néhány hónapja távozott végleg. Amikor Szabadka nagy költőjéről: Kosztolányi Dezsőről megemlékezem, az ő emlékük előtt is meghajtom a fejem – hallottuk egyebek közt Pomogáts Bélától.
A Kosztolányi-napok és a Kosztolányi-talány fő támogatója a Magyar Nemzeti Tanács volt, képviseletében Paskó Csaba, az MNT VB tagja szólt a diákokhoz:
– Magyarnak lenni. Mit is jelent? Nem csak nemzetiségi kérdés, nem csak egy állapot – magyarnak lenni egy életérzés. Ezt érzem, amikor tanítok, ez az érzés jár át, amikor prédikálok, vagy csak amikor népdalt, verset hallgatok, olvasok. Az egyik legnagyobb kincs földi életünkben az anyanyelvünk, amelyen anyánk először szólt hozzánk, és amelyen először szólalunk meg. „Annyi embert érsz, ahány nyelvet beszélsz” – hangzik a sokszor bölcs mondás, amiben annyi igazság van, de ahhoz is, hogy más nép nyelvét tiszteljük és megbecsüljük, a saját anyanyelvünkön kell szépen, mértéktartóan, színesen és nyelvtanilag helyesen beszélnünk és írnunk. Kosztolányinak az fájt legjobban, ha anyanyelvét ócsárolták: nem fojtotta el indulatát, ha lekicsinylően beszéltek közössége nyelvéről, ezzel kérdőjelezve meg a magyarság létjogosultságát Európa térképén. Anyanyelvünk iránti érzékenységünk finomítása elérhető cél, ha mi magunk idézzük fel nemzetünk nagyjait, például Kosztolányit – mondta egyebek közt Paskó Csaba.
Az ünnepi beszédek után került sor a díjkiosztóra. A Kosztolányi-talány vetélkedőn 17 középiskolás csapat versenyzett. Az első helyen a zentai Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium négyfős csapata – Toldi Teodóra, Csipak Noémi, Fehér Krisztián, Gulyás Nikoletta – végzett. Felkészítő tanáruk Katona Edit volt. A második helyezett a szabadkai Kosztolányi Dezső Tehetséggondozó Gimnázium csapata, amelynek tagjai: Lajkó Fanni, Papp Katalin, Péter Luca, Novák Lea. Felkészítő tanáruk Bicskei Gabriella. A harmadik hely a szabadkai Egészségügyi Középiskola Lékó Szibilla, Petri Ivett, Kincses Anita, Nagy Torma Enikő összetételű négyesét illette meg, a felkészítő tanáruk Tóth Irén volt.
Az általános iskolások versenyét a szabadkai J. J. Zmaj diákjai nyerték, a győztes csapatot Tóth Zsuzsanna, Vidaković Sintija, Masa Viktória, Molnár Megyeri Takács Emil alkotta, a tanár, aki felkészítette őket, Smit Surányi Mária. A második helyezett a palicsi Miroslav Antić iskola – Bognár Emese, Bognár Nóra, Sörös Zsófia, Tolnai Zsigmond – összetételű csoportja lett, felkészítő tanáruk Kuktin Erzsébet.
