Brasnyó Antal és Csizmadia Anna a zentai BeeHome Közösségi Házban megtartott esten
Ki ne tartaná fontosnak, hogy munkájában, tanulmányaiban vagy akár a hőn szeretett hobbijában találjon egy-egy olyan embert, akire fel tud nézni, aki valamiféle mintaként tud szolgálni számára? Mindig arra törekszünk, hogy jobban teljesítsünk, hogy büszke legyen ránk a környezetünk, ez azonban sokszor könnyebb, ha fel tudunk nézni valakire, akiről elmondhatjuk, példaértékű számunkra mindaz, amit tesz vagy képvisel.
Ilyen vendégeket igyekeznek meghívni hétről hétre a zentai BeeHome Közösségi Ház vezetői a pénteken elindult Példakép(p) elnevezésű nyilvános beszélgetéssorozatuk keretében, amelynek első vendégei Csizmadia Anna Junior Prima díjas népdalénekes, a Fölszállott a páva elnevezésű népzenei tehetségkutató verseny győztese, valamint Brasnyó Antal kiváló népzenész voltak. A Máriás Endre vezette beszélgetés során szó esett a kezdetekről, a karrierről, a szakmájuk iránti elhivatottságról, a sikerekről és a kudarcokról, valamint arról az őszinte lelkesedésről és kitartásról is, ami nélkül nem lehet előrelépni, fejlődni.
– A népzene egy őszinte műfaj. Úgy érzem, minden dalban megtalálom saját magamat. Mindig megnyugtató része volt az életemnek az, hogy ki tudom énekelni magamból az érzéseimet. Az örömöt, a bánatot, amihez mind van énekszókincsem. Óriási boldogság számomra, hogy mindehhez van közönségem is – mondta Csizmadia Anna, aki már gyermekkorában is számos népzenei megmérettetésen tett tanúbizonyságot énektudásáról. A népzene szeretete később a hivatásává is vált, hiszen a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem elvégzése után oktatni is kezdte a népi éneket. Mára saját elmondása szerint kiteljesedett, boldog abban, amit csinál, és törekszik arra, hogy azt a tudást, amit eddig megszerzett, minél több embernek átadja. Mivel úgy véli, az ember élete végéig tanul, ezért az oktatás és a koncertek mellett a folyamatos fejlődés is igen fontos szerepet kap az életében.
Brasnyó Antal a beszélgetés során szintén sokat mesélt népzenei pályafutásáról, szakmai sikereiről, valamint kezdeti kudarcairól is, amelyek szerinte igenis kellenek az embernek a fejlődéshez.
– Hétévesen megtaláltam a belső szobában a citerát, akkor kezdtem el játszani rajta, akkor kezdtem el foglalkozni ezzel az egésszel. Felkerestem a faluban azt az embert, akiről tudtam, hogy citerákat készít, és elkezdtem hozzá járni tanulni. Aztán megtaláltam a szomszédban, a nagymamámnál a garázsban a hegedűt, és azon is elkezdtem muzsikálni. Később Temerinbe jártam Szabó Árpádhoz meg Lukács Imréhez. Ott kezdtem el jobban hegedülni, majd később brácsán is játszani – mondta Brasnyó Antal, aki arról is mesélt, hogyan irányította vagy éppen hova sodorta az élet, hogyan került kapcsolatba azokkal a személyekkel, akikkel az elmúlt évek során együtt muzsikálhatott, illetve akiktől rendkívül sokat tanulhatott.
A beszélgetést követően Csizmadia Anna és Brasnyó Antal egy rendkívül izgalmas közös produkcióval lepték meg a közönséget. Antal citerázott, Anna pedig egy kazu nevű hangszeren játszott és énekelt. Az est zárásaként pedig a jelenlévők is feltehették kérdéseiket, illetve elmondhatták véleményüket a vendégeknek.
A Példakép(p) című rendezvénysorozatot az Adai Színtársulat Kulturális Egyesület, az Intellektus Civil Szervezet és a TM-People International Kft. közösen hívta életre a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt., valamint Zenta Község Önkormányzata és Zenta Község Ifjúsági Tanácsa támogatásával.
