Párbeszédre van szükség, beszélgetni kell, mert a hallgatásnál, az elhallgatásnál nincs rosszabb – mondta Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere csütörtökön Tihanyban, a szaktárca és az UNESCO Magyar Nemzeti Bizottsága szervezésében, Közös jövőnk – Közös felelősségünk címmel, a magyarországi zsidó és keresztény közösségek együttéléséről az apátsági látogatóközpontban megrendezett konferencián.
Balog Zoltán hangsúlyozta, szólni kell, beszélgetni kell, mert a hallgatásnál, az elhallgatásnál nincs rosszabb. Hozzátette, akkor és ott kezdődik a baj, ha vannak, akik elhallgatnak, akik nem akarnak beszélni egymással, mert azok előbb-utóbb el is fordulnak egymástól és ellenségekké is tudnak válni.
Olyan gondolkodást kell indítani a magyarság és a zsidóság kapcsolatáról a fiataljainkban, hogy a jövőben sokkal nagyobb megértéssel tudjunk egymás felé fordulni – mondta. Magyarországon a többség ki van éhezve az őszinte, tiszta beszédre – jelentette ki.
A II. vatikáni zsinat által 1965-ben kiadott, a katolikus egyház és a nem keresztény vallások kapcsolatáról szóló, Nostra Aetate kezdetű nyilatkozatból kiemelte: „nem kívánja a zsidókkal való párbeszédet a holokauszt tragédiájára leszűkíteni”. Hozzátette, ezt a „nagy, megkerülhetetlen követ mi sem akarjuk megkerülni, hanem szembe akarunk nézni vele”, a Biblia tanulmányozásával, a teológiai és testvéri párbeszédekkel lehet elérni egymást. Úgy vélte, hogy így lehet közelíteni a tragédiához, a bűnökhöz is, amelyeket valóban nehéz megbocsátani.
Korzenszky Rihárd tihanyi bencés perjel szerint a II. vatikáni zsinat a katolikusok számára nagy erejű összegezés volt, ugyanakkor feladatok megfogalmazása is.
Bölcskei Gusztáv, a Magyarországi Református Egyház zsinatának lelkészi elnöke kiemelte, hogy a konferenciának ennek szellemében olyan gondolatokat kell megfogalmaznia, amelyek ki tudnak sugározni „a falakon túlra” is.
Köves Slomó, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség vezető rabbija kiemelte: hetven évvel a holokauszt borzalmai után nem az a cél, hogy felébresszük egymásban a lelkiismeret-furdalást, hanem az, hogy a múlt tragédiáiból, rossz döntéseiből közös gondolatot fogalmazzunk meg, ami közös jövőnket megalapozza.
A párbeszédet csak őszintén és erős belső meggyőződéssel lehet elkezdeni és folytatni – mondta Heisler András, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének (Mazsihisz) elnöke a konferencián. Úgy vélte, hogy a kereszténység nem fér össze az antiszemitizmussal, mégis „az antiszemitizmus elleni fellépés homogenitása nem bevett gyakorlat az egyházaknál sem”.
Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes üzenetben köszöntötte a konferencia résztvevőit. Kiemelte, hogy a magyar kormány az elmúlt években kiállt „zsidó honfitársaink mellett, amikor támadások érték őket és fejet hajtott az áldozatok emléke előtt, méltón emlékezve nemzetünk közös tragédiája előtt”.
Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom–budapesti érsek a 70 évvel ezelőtt kezdődött magyarországi deportálásokra utalva kijelentette: „megrendült komolysággal emlékezünk a múltra és szilárd optimizmussal tekintünk a jövőbe”.
Szerinte a konferencián a közös önismeret „új forrásvidékét tárják fel, ezért lehet a vészkorszak tanulságait őszintén megfogalmazva új együttélést építeni hazánkban is, zsidók és keresztények, más és más nemzetiségek és csoportok tagjai között”. Ehhez elszánt akarat és éber figyelmesség kell – mondta.
