Beijedtek vagy okosan kalkulálnak a horvátok is? Csak októberben kellene új parlamentet választaniuk, de előrébb hozták a választásokat, most vasárnap választják meg az ország új parlamentjét. Tanultak ugyanis abból, hogy számos országban, nem egy párt azzal vádolja vetélytársát, hogy tönkretették az országot, holott csak balszerencséjük folytán voltak kormányon, amikor kitört a gazdasági válság és népszerűtlen intézkedésekre kényszerültek. Most viszont az előrejelzések szerint olyan válság előtt állnak, amelyhez viszonyítva eltörpülnek a 2008 évi megrázkodtatások.
Különben is várható volt, hogy beköszönt a tíz-tizenkét évenként történő ciklikus válság. Mivel a piacok telitődnek, és a fizetetlen adósságok felhalmozódnak. Most viszont ehhez társul a koronavírus-járvány előre kiszámítható hatása. Konkrétan Horvátországra vonatkozóan a Világbank kiszámította, hogy az idén nemzeti jövedelmük a turizmustól való függőségük miatt az átlagosnál jobban, teljesen 9 százalékkal visszaesik. (2019-ben még 2,9 százalékos növekedésük volt.) Már eddig a vállalatok 66 százaléka jelezte, hogy a járvány miatt kár érte őket. Bárki legyen is kormányon arra számíthat, hogy most őt vádolják az ország tönkretételével. Tartsuk meg tehát most a választásokat, amikor ennek a nagy visszaesésnek a következményei még nem látszanak.
Különben a most kormányon lévő HDZ (Horvát Demokratikus Közösség) eldicsekedhetne azzal, hogy az átlagosnál sikeresebben kezelte a járványt. Náluk 107 halott volt, amikor a mindössze kétszer népesebb Magyaroszágon már 577 volt a halottak száma. Már korábban említettük: kiszámították mennyi lett volna a halott, ha a kényszerintézkedéseket elmulasztják. Azzal ugyanis eldicsekedhetnének, hogy már az első megbetegedésre bezárták az iskolákat, megtiltották a tömeges összejöveteleket. Létrehozták a Polgári Védelem Nemzeti Vezérkarát, élen a miniszterelnök-helyettessel és a belügyminiszterrel.
De nem tették, mert számoltak azzal, amiről elfeledkeztek azok a fanatikus kormánypártiak, akik megpróbáltak valamit a kormányuk javára írni, dicsekedtek, hogy az ő kormányuk mennyivel jobb, mint a többi kormány. Elfeledkeztek ugyanis arról az emberi tapasztalatról, amit az ógörög tragédia úgy fogalmazott meg, hogy az istenek büntetik, a keresztény hitvilág szerint pedig az ördög megtréfálja a fennhéjázókat. A dicsekvés után ugyanis szabályszerűen jött a járvány berobbanása, a halottak számának növekedése.
Hagyományosan megfeledkezik arról, amiről minden kormánypárt megfeledkezik. Akaratlanul is felvetődik a kérdés: ha most ilyen jól tudja, mit kell csinálni, miért nem csinálta, amíg kormányon volt. (Még rosszabb változat: ha elveszíti a választásokat az utódtól kéri számon azt, amit már neki meg kellett volna csinálnia.) Szinte hihetetlen, hogy milyen gazdag a HDZ ígéreteinek a száma. Viszont a HDZ-nek volna mivel dicsekednie. A nemzeti jövedelem már említett növekedése mellett ott van az is, hogy csökkentette az ország adósságát, a költségvetési hiány helyett többletet mutathat fel. Nettó 750 kunára növelte a minimális fizetést, 1150 kunára az átlagfizetést. (1 euró 7,5 kuna.) Ezt azonban nem tartja elégnek; igéretek zömével bombázza a választókat.
Ígéri: csökkenti a minisztériumok számát. Javítja az életszínvonalat: 100 ezer új munkahelyet nyít meg, az átlagfizetést 7600 kunára, a minimális fizetést 4250 kunára növeli. (Emlékeztetnénk az előző bekezdésre: már az is eredmény, hogy az átlagfizetés 1150, a minimálbér 750 kuna.) Gondoskodik a helyzet javításáról: a fiataloknak 130 ezer kuna segélyt ad indulásukhoz, a családi pótlékot a havi fizetés szintjére emeli, 200 ezer óvodát nyít, 20 ezer családnak ad lakásvásárlási kölcsönt. 1500 kunára növeli a szociális segélyt. A többi ígéret: csökkenti a jövedelmi adót; öt milliárd kunát fordít az oktatás korszerűsítésére; 30 milliárdot fejlesztésre, 350 milliót az ipar hatékonyságának növelésére; digitalizálja az országot; korszerűsíti a hadsereget; fokozza a harcot a bűnözés ellen.
Az ellenzéki SDP (Szociáldemokrata Párt), amely 4 másik párttal létrehozta a Restart Koalíciót, nehezen versenyezhet ezen ígéretözönnel. Vezetője, Davor Bernardić szinte megpróbálkozik a lehetetlennel. Azzal érvel, hogy egyedül nekik van programjuk a járvánnyal előidézett válság leküzdésére. Azt mondja, az ő koalíciója képes visszaadni az országba vetett bizalmat, új kezdetet hoz. Továbbá az ígéri: serkentik a beruházásokat, korszerűsítik az egészségügyet, leépítik a közigazgatást, digitalizálják az országot és keményen harcolnak a korrupció ellen.
A legsajnálatosabb, hogy ez a választási vetélkedés meghozza a nacionalizmus már szokásossá vált élesztgetését. (Horvátországban a kisebbségek külön képviselőt választanak: a szerbek hármat, a többiek – köztük a magyarok – egyet-egyet.) Sajnos az embereket könnyebb valami ellen, mint valami mellett mozgósítani. A magyarellenesség szerencsére még nincs. (A horvátok mentesek még attól is, amit nálunk a Politika szóvá tett: a Trianon évfordulója kapcsán megjelent Nagy Magyarország térkép szomszédos országok területét ábrázolja.) A szerbellenesség azonban már a szerbek elleni támadásra felszólítás formájában is megjelent, egyes pártok ebből még választási agitációt is csináltak.
