Az iráni hatóságok múlt héten közzétették a 2025. december végén kezdődött, majd január elején erőszakba torkolló megmozdulások hivatalos mérlegét. A Mártírok és Veteránok Alapítványa szerint az események során 3117 ember vesztette életét: közülük 2427 fő civilként és a biztonsági erők tagjaként, míg 690 áldozatot fegyveres csoportokhoz, illetve „terroristákhoz” soroltak, vagy esetükben a vizsgálat még nem zárult le. A hatóságok szerint a zavargások idején rendőrállomások, kormányzati épületek, iskolák, könyvtárak, bankok, mentő- és tömegközlekedési járművek, valamint mecsetek és keresztény templomok is megrongálódtak.
A tüntetések mára teljesen elcsendesedtek, az iráni nagyvárosokban helyreállt a mindennapi élet rendje, újabb utcai megmozdulásokról nem érkeztek hírek.
A tiltakozások 2025. december 28-án indultak gazdasági okokból: az iráni riál árfolyamának zuhanása és az infláció széles társadalmi rétegek megélhetését érintette. Az iráni vezetés szerint mindezt a nyugati szankciós politika súlyosbította, amely az energiaszektort és a pénzügyi tranzakciókat egyaránt korlátozza.
A január eleji események értelmezése éles vitát váltott ki. Teherán szerint a kezdetben békés és legitim megmozdulásokat január 8-án szervezett, fegyveres csoportok térítették el, míg a nyugati médiában az események békés tüntetésekként jelentek meg, amelyekkel szemben a rezsim brutális megtorlást alkalmazott.
A nemzetközi reakciók közül kiemelkedik az Egyesült Államok pénzügyminisztériumának pénteki bejelentése, amely szerint a Külföldi Vagyonellenőrzési Hivatal (OFAC) új szankciókat vezetett be iráni szervezetek és tartályhajók ellen. Vasárnap este az amerikai légierő többnapos készültségi hadgyakorlat indítását jelentette be a Közel-Keleten. Ezzel párhuzamosan az iráni törvényhozás és a külügyminisztérium elutasította az Európai Parlament Iránt elítélő határozatát, azt beavatkozásnak és kettős mércét alkalmazó politikai nyomásgyakorlásnak minősítve.
Az iráni társadalom többsége továbbra is ragaszkodik a fennálló rendszerhez, különösen annak vallási és identitásbeli alapjaihoz, még akkor is, ha gazdasági és szociális kérdésekben jelentős elégedetlenség létezik. Ez az egyik fő oka annak, hogy Iránban nem ismétlődhet meg a líbiai típusú gyors rendszerváltás.
Az események értelmezésében külön fejezetet kapott Reza Pahlavi, az elűzött sah fia. Elemzők szerint trónigényei nem jelentenek valós politikai alternatívát, személye inkább a jelenlegi iráni hatalom külső ellenfeleinek kezében propagandisztikus eszközként jelenik meg.
A történelmi háttér ezt az értelmezést erősíti. A második világháborút követően Irán brit–amerikai befolyási övezetbe került, stratégiai erőforrásait külföldi érdekcsoportok ellenőrizték, Mohammad Reza Pahlavi sah pedig a nyugati érdekekhez igazodó bábként működött. Az 1950–1970-es évek modernizációja súlyos társadalmi egyenlőtlenségekhez és szegénységhez vezetett, ami a hetvenes évek végére forradalmi válságba torkollott. Az 1979-es iszlám forradalom utáni teokrata állam az iráni–iraki háború során szilárdult meg, és olyan vallási-politikai-biztonsági rendszert hozott létre, amelyet sem tüntetésekkel, sem külső beavatkozással nem lehet könnyen megbontani.
Mindez a jelenlegi stratégiai helyzetet is meghatározza. Bármilyen újabb katonai csapás Irán ellen nem a rendszer összeomlásához, hanem inkább megerősödéséhez vezethetne, ahogyan az a 2025 nyarán lezajlott, 12 napos iráni–izraeli háború idején is történt. Ezt a vezető nyugati hatalmi központok és a térség meghatározó biztonságpolitikai szereplői is pontosan értik, ezért elsősorban a belső destabilizációra, titkosszolgálati hálózatokra és a propagandára helyezik a hangsúlyt.
Nyitókép: Utcazenész gitározik Teherán belvárosában/AP via Beta
