Bassár el-Aszad 2024. december 8-i bukása és Damaszkusz elfoglalása a Hajat Tahrír al-Sám (HTS) vezette szunnita iszlamista fegyveres csoportok által történelmi fordulópontot jelentett Szíria számára. Az ideiglenes hatalom élére Abu Mohammed al-Dzsoláni, hivatalos nevén Ahmed al-Sharaa került, aki korábban az al-Kaida nemzetközi terrorhálózat szíriai ágának, az al-Nuszra Frontnak, majd a HTS-nek volt a vezetője. Nem sokkal hatalomra kerülése előtt a 43 éves al-Sharaa még az Egyesült Államok által körözött személynek számított, elfogásáért 10 millió dolláros vérdíjat tűztek ki. Egy év elteltével azonban már nyugati partnerekkel tárgyal nyakkendőben és öltönyben, és országa fokozatos nemzetközi reintegrációjára törekszik.
A diplomáciai nyitás és a szankciók részleges feloldása ellenére Szíria belső helyzete továbbra is instabil. Az új vezetés egyik fő ígérete, a közbiztonság helyreállítása nem teljesült: célzott gyilkosságok, felekezeti erőszak és terrortámadások jellemzik a kormány ellenőrzése alatt álló területeket. Különösen kiszolgáltatott helyzetbe kerültek a vallási és etnikai kisebbségek – az alaviták, akikhez az Aszad család is tartozott, és akik az előző rendszer idején meghatározó politikai befolyással bírtak, valamint a keresztények, síiták, drúzok és kurdok. Brutális tömegmészárlások történtek az alavita térségekben és Szuvajda drúz tartományban, amely mára gyakorlatilag elszakadt Damaszkusztól, és ahol mindennapossá váltak a fegyveres összetűzések. Az egykor erős keresztény közösség létszáma a 2011-es több mint kétmillióról félmillió alá csökkent, az elvándorlás pedig folytatódik.
A június 22-én a damaszkuszi Szent Illés-templomban elkövetett, több tíz áldozatot követelő merénylet után Jacques Mourad szír katolikus érsek bírálta a hatóságokat, amiért szerinte nem tudták garantálni a lakosság biztonságát. Mint fogalmazott, a kétezer éves keresztény közösség egyre inkább ki van téve megfélemlítésnek, propagandának és vallási indíttatású fenyegetéseknek. – Szíria a végét járja – mondta, hangsúlyozva, hogy a mindennapokat szegénység, kilátástalanság, valamint az oktatási és egészségügyi rendszer leépülése határozza meg, miközben sokak számára – nemcsak keresztények, hanem más közösségek tagjai számára is – az egyház maradt az utolsó kapaszkodó.
Közigazgatásilag az ország továbbra is erősen centralizált. Az ideiglenes alkotmány az iszlám jogot a jogalkotás elsődleges forrásaként rögzíti, miközben az elnöki hatalom rendkívül széles jogkörökkel rendelkezik. A politikai szerveződés és a civil társadalom mozgástere erősen korlátozott.
A bizonytalanságot fokozza az Iszlám Állam (IÁ) terrorszervezet újjáéledésének veszélye. Ezt erősíti, hogy múlt szombaton Palmíra térségében, az IÁ elleni művelet során támadás érte az amerikai haderő egyik egységét: két amerikai katona és egy civil tolmács életét vesztette, több katona pedig megsebesült.
Emellett a kurd kérdés továbbra is kihívást jelent, mivel a gyakorlatban holtpontra jutott az új szíriai vezetés és a Szíria területének mintegy 30 százalékát ellenőrző kurd erők között 2025 márciusában megkötött megállapodás, amely a kurd intézmények állami struktúrákba történő integrálását célozta.
Külpolitikájában al-Sharaa a Nyugathoz való közeledést választotta, miközben nem követte határozott politikai vagy katonai válasz Izrael dél-szíriai katonai előrenyomulását, amely a Golán-fennsíkon túl újabb szíriai területek megszállásához vezetett. A közeledés jele, hogy az Egyesült Államok pénteken megszüntette a Szíriával szemben hatályos utolsó gazdasági szankciókat is. Ezzel párhuzamosan Törökország és Szaúd-Arábia megerősítette befolyását, részben átvéve azt a szerepet, amelyet Aszad idején Oroszország töltött be. Az Aszad-rezsim bukásával Oroszország és Irán befolyása jelentősen visszaszorult: az előbbi mára nagyrészt katonai támaszpontjaira szorult vissza, míg az utóbbi jelenléte teljesen megszűnt, megszakítva az Irán-Irak-Szíria-Libanon stratégiai összeköttetést.
Gazdasági téren az új vezetés a szalafista jellegű neoliberalizmus irányába mozdult el: átfogó privatizációt, az állami szféra leépítését és a külföldi tőke bevonzását hirdette meg. Szíria GDP-je a polgárháború kezdete óta a felére csökkent, a lakosság mintegy 90 százaléka a szegénységi küszöb alatt él, miközben az újjáépítés költségei a 2019-es becslések szerint 250–400 milliárd dollárra tehetők.
Elemzők arra figyelmeztetnek, hogy a neoliberális reformok könnyen egy új, a korábbihoz hasonló kleptokratikus elit kialakulásához vezethetnek. Egy olyan folyamathoz, amelyet a 13 évig tartó belháború egyik kiváltó okaként is azonosítottak, és amely több százezer ember halálához, valamint az elmúlt évtized egyik legnagyobb, Európát alapjaiban érintő migrációs hullámához vezetett.
Nyitókép: Várakozás egy karácsonyi ünnepekre feldíszített gyümölcsléstand előtt Damaszkuszban/AP via Beta
