Belémbe fojtották a szót

Sokan csalódottan és elégedetlenül távoztak az ENSZ idei klímakonferenciájáról, amelyet Brazíliában tartottak meg. A rendezvényen elfogadtak egy zárónyilatkozatot, de csak szerény, néhol semmitmondó tartalommal. Az éghajlatváltozás hatásait kezelni hivatott konkrét intézkedésekről, ütemtervről nem sikerült megállapodni. Pedig sokan ennek az ellenkezőjére számítottak. A globális fölmelegedés egyik fő felelősének tartott fosszilis tüzelőanyagnak még a neve sem került be a dokumentumba.

A várakozások és a vendéglátó Brazília bizakodása ellenére csekélyke eredményt hozott az ENSZ idei klímakonferenciája, a COP30. A Globális mutirão néven emlegetett nyolcoldalas zárónyilatkozatot ráadásul nem sikerült elfogadni határidőre a 194 ország (magas rangú) küldöttségeinek. A november 10-én kezdett éves tanácskozás, amelynek munkájába 50 ezren kapcsolódtak be, nem ért véget a tervezett időpontban, november 21-én, csak másnap. 
Az Amazonas esőerdő keleti peremén található Belém városban megtartott értekezleten kialakult megannyi vita, s az egynapos késéssel befejezett munka után elfogadott záródokumentum sokak számára kiábrándító és lehangoló tartalmú. A szövegből hiányzik az, amire előzőleg számítottak. Több fontos területen pedig nem sikerült akkora haladást elérni, mint amiben reménykedtek. A nyilatkozatról ráadásul hiányzik az Egyesült Államok aláírása, mivel onnan senki sem vett részt a rendezvényen, ami jelzésértékű (figyelmeztetés).

KICSIVEL TÚLLÉPHETŐ
A tanácskozás fontos célkitűzése volt, hogy az eddiginél hatékonyabb és eredményesebb cselekvésre, szorosabb nemzetközi együttműködésre, megfelelő finanszírozásra és egyéb intézkedésekre sarkallja (kötelezze) az országokat az éghajlatváltozás, illetve a vele járó globális felmelegedés elleni küzdelemben, így a károsanyag-kibocsátás csökkentésében. Bolygónk általános felmelegedésének egyik okozója ugyanis az – emberi tevékenység által keletkező – üvegházhatású gázok (köztük a szén-dioxid és a metán) egyre nagyobb mennyiségeinek légkörbe jutása.
A belémi megállapodás megerősíti az országok elkötelezettségét a Párizsban 2015-ben elfogadott klímamegállapodás iránt. Ebben mintegy 190 ország vállalta, hogy megpróbálják a globális átlaghőmérséklet emelkedését 1,5 Celsius-fokra korlátozni az iparosodás (1850–1900) előtti szinthez képest. Ennek elérése „jelentősen csökkentené a klímaváltozás kockázatait és hatásait” – áll a COP30 zárónyilatkozatában. A dokumentum utal arra is, hogy ezt a szintet csak ideiglenesen léphetjük át, de akkor is kis mértékben és rövid ideig; hosszú távon tartani kell az 1,5 Celsius-fokos célt.

SEMMITMONDÓ UTALÁS
A szervezők emellett szerették volna elérni, hogy az államok képviselői tegyenek komoly vállalásokat az erdőirtások megakadályozására, s az Amazonas esőerdő védelmére. Ez nem történt meg; nem sikerült megállapodni az erdőirtás megfékezésének ütemtervéről, ami sok ország delegációjának csalódást okozott. A konkrét cselekvések felsorolása helyett csupán egy semmitmondó utalás került be a zárónyilatkozatba, megismételve a 2021-ben Glasgow-ban megtartott ENSZ klímakonferencia (COP26) határozatának azt a részét, amely szerint 2030-ra véget kell vetni az erdők pusztításának.

MEG SE NEVEZTÉK
A legnagyobb felháborodást az okozta, hogy a belémi nyilatkozat nem tartalmaz kötelező érvényű, konkrét intézkedéseket, kötelezettségvállalásokat magába foglaló ütemtervet a kőolaj, a földgáz és a szén fokozatos lecserélésére. Sőt ezeknek még a neve sem szerepel a dokumentumban. Pedig az általánosan elfogadott, és tudományosan alátámasztott nézet szerint ezeknek a fosszilis energiahordozóknak a felszínre hozása, s a felhasználásukkor keletkező szennyezés, az éghajlatváltozás előidézőinek élcsoportjába tartozik. A klímaválság elleni harcot ezért úgy lehet megnyerni, ha a bolygó felmelegedéséhez nagymértékben hozzájáruló szén-, földgáz- és kőolaj-felhasználást fokozatosan elhagyjuk, s helyettük környezetbarát, alternatív megoldásokat választunk.

GYŐZTEK A LOBBISTÁK
A két évvel ezelőtti dubaji klímakonferencián (COP28) a nemzetközi közösség – az 1995-ben kezdődött ENSZ-klímaértekezletek történetében először – már megállapodott a sokat bírált, szennyező és a Föld légkörét felmelegítő energiahordozók szakaszos kivezetéséről, javasolva a zöldátállás felgyorsítását. Ám a várakozásokkal ellentétben a belémi tanácskozás nem határozta meg, hogy ennek mikor és hogyan kellene megtörténnie. Pedig mintegy 80 ország és az EU erősen lobbizott a dátumért és a mielőbbi intézkedések megkezdéséért. Szándékukat azonban meghiúsították a kőolaj-, a szén- és a földgázkitermelő, illetve az ezeket az energiahordozókat továbbra is nagy mennyiségben felhasználó államok képviselői, lobbistái.

REJTÉLYES FINANSZÍROZÓK
Homályos és elnagyolt a zárónyilatkozatnak az a része is, amely a gazdag nemzeteket felszólítja, hogy 2035-ig adjanak több pénzt a klímaváltozás által leginkább sújtott és veszélyeztetett szegény országoknak, így segítve őket alkalmazkodni a felmelegedés okozta szélsőséges időjárással járó természeti csapásokhoz (például az árvizekhez és az aszályokhoz), s elindulni a szén-dioxid-kibocsátás csökkentését segítő megoldások felé. Ám az összegről egy szó sincs a szövegben, és arról sem, hogy kik lesznek a finanszírozók (kormányok, a magánszektor, vagy mások?). 
A fejlett országok tavaly megígértek 300 milliárd dollárt (2035-ig) erre a célra, ám sokan abban reménykedtek, hogy az összeget sikerül feljebb srófolni a brazíliai konferencián. Az érintettek évi 120 milliárd dollárt követelnek.

BÜNTETNE A FŐBIZTOS
Az elégedetlenek bírálatok sorát fogalmazták meg. António Guterres ENSZ-főtitkár üdvözölte ugyan a Belémben elfogadott határozatokat, de elismerte: sokan csalódottan távoztak a rendezvényről. Keményebben fogalmazott a világszervezet emberi jogi főbiztosa. Volker Türk sajnálatosnak nevezte a „sovány eredményeket”. A vezetőket pedig arra figyelmeztette, hogy a klímavészhelyzetben tanúsított „végzetes tétlenségük” a jövőben akár emberiesség elleni bűncselekménynek is minősülhet. Javasolta mindazok felelősségre vonását, akik az éghajlatváltozáshoz kapcsolódó károkat okozzák.