Belépőszintű GPU-k - olcsóak és mégis jók

Játékhoz elkél az erős videokártya, amiért ma már nem kell feltétlenül csillagászati összegeket fizetnünk. Vonzó a 4K, az Ultra High Detail beállítás és a 100+ fps (száztól több képkocka másodpercenként), de a valóságban a játékosok jelentős része azzal is megelégszik, ha a játék szépen néz ki 1080p-ben, nem akadozik, gyorsan tölt, a sebesség pedig nem csökken 30 fps alá.

Napjainkban egy 10-20 ezer dináros grafikus kártya is elég ahhoz, hogy elérjük a játékkonzolok nyújtotta látványt az otthoni számítógépeken, sőt akár dupla akkora sebességgel, 30 helyett mindjárt 60 fps-ben. A választás ugyanakkor nem egyszerű, mert amellett, hogy fontos a PC-nk kiegyensúlyozottsága, a megfelelő videokártyát nehéz megtalálni. A játékmotorok válogatósak, az egyik GeForce-on, a másik Radeonon fut jobban, sőt néha egy-egy driverfrissítés képes a feje tetejére állítani az erősorrendet. Ez a csúcskategóriában kevésbé látványos, a 100+ fps sebességhez hozzáadott 5-10 százalékos gyorsulást észre sem vesszük mérés nélkül, azonban a belépőszinten azonnal meglátszik, és fontos még néhány képkockát kicsikarni a videókártyából, másodpercenként.

Ha játékról van szó, fontos odafigyelnünk a videokártyára: ez határozza meg, milyen részletességben, milyen sebességgel futtathatjuk kedvenc címeinket. 2017-ben minden a 4K-ról szól, de a reális elvárás inkább az, hogy 1080p-ben 30-60 fps-sel száguldjanak a játékok, és ehhez ne kelljen látványosan rontani a grafikán. Ma a GPU-k erősebbek, mint néhány éve, a 4 GB VRAM általánossá vált, és az API-k is sokat fejlődtek (DirectX 12, Vulkan). A legfontosabb azonban az, hogy szelídültek az árak, így a 10-20 ezer dináros videokártyák is képesek a játékokat élvezhető sebességgel, teljes részletességben futtatni.

 A videokártyákat tekintve minden a teljesítményről, a sebességről szól. A belépőszinten azonban az ár is legalább annyira fontos, hiszen ahogy a mondás is tartja: nincs rossz videokártya, csak rosszul árazott. A 10-20 ezer dináros modellek gyártói ezért óvatosan egyensúlyoznak, nehogy túlságosan lebutítsák a GPU-t és a VRAM-ot, miközben annyira erősek se legyenek a kártyák, hogy értelmetlenné váljon a középkategória felsőbb szegmense.

Miután ilyen típust legtöbbször az otthoni, mindenes gépekbe választanak a felhasználók, az áron és a 3D-teljesítményen kívül a zajszint és a fogyasztás sem mellékes. A gyártók egyedi hűtései megbízhatóak, és a legtöbb közülük félig passzív működésű, így háromdimenziós játékmódot, és képsorlejátszást mellőzve leállnak a ventilátorok. Az új generációs GPU-k fogyasztása miatt sem kell aggódnunk: a legtöbb kártya nem igényel kiegészítő tápcsatlakozót, illetve a terhelés függvényében dinamikusan csökkenti az órajeleket és a feszültségszinteket.

Ha videokártyát vásárolnánk, ne spóroljunk túl görcsösen, ha csak a belépőszinten nézelődünk. Néhány ezer dináros felárat mindenképpen megér egy nagyobb, csendesebb hűtés, amelyhez általában gyári tuningot is kapunk, és tovább bírhatja a strapát az a videokártya amelynek minden komponensét hűtőborda fedi amely felett levegőkavaró propellerek forognak. Ezek a kártyák magasabb órajelen hajtott GPU-t és VRAM-ot kapnak, így akár 10-15 százalékkal nagyobb teljesítményre képesek, márpedig ekkora gyorsulás ebben a kategóriában hatalmas kincsnek számít. Egy másik szempontot is érdemes számításba venni vásárláskor. Ez nem más, mint a hozzáadott extra. Az olcsó kártyáknál túl sokat nem szabad várni, de gyakran futhatunk bele olyan akciókba, amelyek keretében értékes extra szoftvert vagy hardvert kapunk videokártyánk mellé. Például egy egyszerűbb gameregeret, egérpadot vagy USB 3.0-s kulcsot kaphatunk, máskor pedig egy-egy AAA játék beváltókódja jár VGA-nk mellé.

A belépőszintű videokártyák piaca erősen árérzékeny, ezért a gyártók minden trükköt bevetnek, hogy hangzatos elnevezésű, jó kinézetű kártyákat készítsenek olcsóbban a felsőbb kategóriánál. Ehhez ideális az Nvidia GeForce GTX 1050-es chipje, amely Pascal alapokra épül, sőt gyártási neve is ugyanaz (GP107), mint a teljes értékű GTX 1050 Ti-nek, azonban egy számítási blokkot letiltottak benne, így utóbbi 768 CUDA-shaderével szemben csak 640 darabot állít csatasorba, valamint a textúrázóegységek száma is nyolccal kevesebb.

Az Asus RoG Strix GeForce GTX 1050 2 GB OC egy vérbeli Republic of Gamers modell, és mint ilyen, agresszív, 100 MHz-nél is nagyobb órajelemeléssel dolgozik, ami meg is látszik a teljesítményen. A legtöbb játékban eléri a GTX 1050 Ti teljesítményét. 1080p-s felbontásban a 30 fps sebességet hozza a GTX 1050, van kiegészítő tápcsatlakozója.

Takarékos, mégis erős az Asus Expedition GeForce 1050 Ti 4G, egyedi hűtésű alaptípus, jelentősen kisebb méretű, mint egy RoG kiadás. A két ventilátorral hidegen tartott hűtés elvisel némi órajelemelést - ezt nem alkalmazta gyárilag az Asus -, de arra figyelnünk kell, hogy nincs kiegészítő tápcsatlakozó, így lehetőségeink korlátozottak. Természetesen nem maradt ki a félpasszív működés, tehát 2D-módban és kis terhelés alatt a ventilátorok lekapcsolnak, és teljesen némán működik GTX 1050 Ti videokártyánk. Mért sebesség szerint ez a legjobb az itt említettek között, még tuning nélkül is. Profitál a 4 GB fedélzeti memóriából, ami révén a legújabb játékok is élvezhető sebességgel futnak, magas részletességgel. Full HD felbontásig nyugodt szívvel ajánlható a GTX 1050 Ti, e-sportban például 120 fps feletti sebességre számíthatunk, viszont 1080p-nél feljebb, WQHD-ban, illetve extrém grafikai beállításokkal (például Nvidia HairWorks, DirectX 12 speciális effektek, Dynamic Super Resolution) már gondunk lesz. Az Asus Expedition GTX 1050 Ti kártyája csendes, nem néz ki rosszul, azonban az órajelemeléshez hiányzik a kiegészítő tápcsatlakozó, a sebességhez a gyári tuning.

Egyéves kártya a Gigabyte Radeon RX 460 WindForce OC 4 GB, sőt már felbukkant a piacon ráncfelvarráson átesett, RX 560-as utódja is, mégis érdemes fontolóra venni egy ilyen VGA beszerzését. A piacon eltöltött hosszú idő ugyanis nagyon jó hatással volt árára, miközben az AMD az elmúlt időszakban rengeteget javított a teljesítményen, köszönhetően a ReLive drivercsomagnak. Ezúttal a Polaris 11-es, Baffin kódnevű GPU-val van dolgunk, amely természetesen 14 nanométeren készült, így a fogyasztás nem okozhat problémát kisebb tápegységgel sem. A grafikus chipben 896 shader és 56 textúrázó dolgozik, amelyhez 4 GB-nyi GDDR5 videomemória kapcsolódik a kategóriában megszokott, 128 bit szélességű adatbuszon. A Gigabyte kártyája vonzó RX 460-as modell a kínálatban. A tetszetős WindForce 2X dizájn két ventilátora félpasszív módban dolgozik, és hatékonyan hűti a GPU-t, valamint a 4 GB fedélzeti memóriát. A gyártó nem szerelt kiegészítő tápcsatlakozót a kártya végére, ezért az 1212 MHz-es GPU-órajelét legfeljebb 1300 MHz-ig reális túlhajtani, mert a PCIe-foglalat csak 75 wattot képes leadni a kártyának. Sebességteszten nem sokkal marad el a GTX 1050/Ti-ktől az RX 460, vagyis 1080p-ben szinte minden játékot szépen futtat, ráadásul Polaris Vulkan és DX12 alatt is rendkívül jól teljesít. A fogyasztás szintén barátságos, ahogy a zajszint sem bántó, sőt szinte hang nélkül dolgozik a WindForce. Noha immár felsorakoztak az RX 560-as, 1024 shaderrel szerelt Radeonok is, az RX 460 is fejlett, kielégítő teljesítménnyel, olcsó árazással, jó vétel.

Az MSI Radeon RX 550 Aero ITX 2 GB OC az említettek között nem segességrekorder és a hasonlóan teljesítő Nvidia GT 1030 újdonság hatására ára is hasonlóra alakulhat. Az MSI Radeon RX 550-es kártyája miniatűr, ám a nyáklapot hűtő fedi, hogy teljes terhelés alatt is alacsony zajszintet élvezhessünk. A mindössze 101 négyzetmilliméteres chipbe 512 shaderprocesszor és 32 textúrázó került, vagyis jelentősen gyengébb, mint az RX 460. A kicsit felhúzott, 1,2 GHz-es órajel nem rossz, és a 2 GB, 128 biten kapcsolódó GDDR5 VRAM is elegendő ehhez a teljesítményhez. Létezik a kártyából 4 GB-os verzió is, de ezt a gyenge GPU nem tudná kihasználni. A Dota 2, League of Legends és CS:GO alatt jól szerepel, nem is hagy cserben: 1080p-ben, maximális beállításokkal 100-120 fps-t elérhet minden esetben, ami nagy szó egy ilyen kicsi és olcsó kártyától.

Az utóbbi néhány hónapban fenekestül felfordult a videokártya-piac, köszönhetően a digitális valutát bányászó felhasználóknak. A crypto currency-bányászat jelentős pénzbevételi forrással csábítja a vállalkozókedvűeket, de ehhez komoly hardverre, azon belül is rengeteg videokártyára van szükség. A GPU-k ugyanis kifejezetten jól teljesítenek ezen a téren, azonban ahhoz, hogy nagyobb értéket bányásszon valaki, erős, közép- felső kategóriás videokártyára van szükség. Ezek a kártyák is hiánycikkek, áruk pedig egyes esetekben megduplázódott két hónap leforgása alatt. Mindez azonban nem érinti az említett VGA-kat, az ötödik helyezettet pedig egyáltalán nem, ugyanis ez a mezőny legolcsóbb tagja. Az Nvidia GeForce GT 1030-ról van szó, amely a leggyengébb Pascal GPU-ra épül. A GP108 Pascal-alapú, és 14 nm-en készül, ám mindössze 384 CUDA-shader dolgozik, benne nyolc RoP-pal és 24 textúrázóval. A fedélzeti memóriánál is a végletekig csökkentette a kiadásokat az Nvidia, így a 2 GB VRAM alacsony órajelen dolgozik, és mindössze 64 bit széles buszon kapcsolódik a GPU-hoz. Papíron tehát nagyon gyenge kártyának tűnik a GT 1030, ám ennek köszönhető az is, hogy mindössze 30 wattos a TDP, és passzív hűtés is elegendő a hidegen tartáshoz. A nagyjából 10 ezer dinárért beszerezhető kártya 3D-s teljesítménye azonban nem is olyan csapnivaló, a viszonylag magas GPU-órajelnek és turbómódnak köszönhetően szinte minden játék futtatható rajta 720p-ben, közepes részletességgel, az e-sportok pedig 720p-ben stabilan hozzák a 30-60 fps-es mutatót. Az RX 550-nel hasonló teljesítménnyel teljesít a GT 1030, amivel ugyan sereghajtó, azonban ehhez mérten olcsó is. Aki ennél nagyobb teljesítményre vágyik, annak érdemes mindjárt inkább az RX 460-ra vagy a GTX 1050-re váltania.

Az említettek legerősebbje az Asus GTX 1050 Ti, ami egyértelműen kiderül a mérési eredményekből, de sajnos az árból is - habár ez utóbbi sokat szelídült a fél évvel ezelőtti megjelenés óta. A GTX 1050 Ti-vel minden játékot játszhatunk 1080p-ben magas (de nem mindig maximális) részletesség mellett, a soron következő címekkel azonban már adódhatnak sebességgondok. Az Asus kártyája pont ideális méretű és teljesítményű hűtéssel dolgozik, a GTX 1050 Ti-k közül pedig ez az egyik legolcsóbb modell. Óriási kártya a RoG GTX 1050, pedig a GPU egészen szerény, és a VRAM is csak 2 GB-os. A gyengített Pascal GPU teljesítménye sajnos nem éri el a gondtalan 1080p szintjét, a kártya az említettek második legjobb teljesítményével rendelkezik. Többször is kifogy a szuszból, de ezen sokat javít az agresszív gyári tuning. A Radeon RX 550, a hétvégi játékosok és szűk büdzsével gazdálkodó e-sportolók megváltója. A Polaris-alapú GPU jól teljesít még így megnyirbálva, mindössze 2 GB VRAM-mal is, de senki se várjon tőle csodát: az RX 550 a kis hardverigényű, gyors játékokhoz készült, az AAA címeket inkább 720p-ben futtassuk. Jó vételnek számít, de ehhez árának 3-6 ezer dinárral csökkennie kell, hogy szintbe kerüljön a GT 1030-al. Az RX 460 hatalmas előnye, hogy nem mai darab, ezért nem is drága.

Az említett öt videókártya még a legújabb játékokat is működtetheti, alacsony részletességgel és felbontáson. Ám a középmezőnytől drágább VGA-ákba most még, a digitális valutaláz megszűnéséig, nem érdemes befektetni, mert a drága VGA-k olcsóbbak lesznek amint lelassul a cryptopénz-bányászat és több GPU marad a boltokban. Azonban, hogy erre mikor kerül sor, nem tudni. Nemsokára az Nvidiától bemutatkozhatnak a Volta sorozatúak asztali számítógépekbe szánt erősebb példányai, ám a középmezőny és a belépőszint példányai később várhatóak. (GameStar.hu nyomán)