Az ÉMPE idei Szabadkai Nyári Akadémia egyik plenáris előadását Tibenszky Móni Lisa, sport mentáltréner, life coach újságíró, a Felelős Szülők Iskolájának az alapítója, a Bézs Rádió Kamaszokkal suttogó című műsorának vezetője és szerkesztője tartotta.
Ahogyan azt Tibenszky Móni Lisa bemutatásából megtudhattuk, munkájának középpontjában az önismeret, az érzelmi intelligencia fejlesztése és a digitális világ kihívásai állnak. Rendszeresen tart tréningeket, előadásokat, szenvedélyesen dolgozik azon, hogy a szülők, pedagógusok és a fiatalok tudatosabbá váljanak. Hitvallása szerint a nevelésben kulcsszerepe van az elfogadásnak, a nyitottságnak és az önreflexiónak. Három évvel ezelőtt, a tanárok elismerése, szakmai és módszertani segítése céljából alapította meg a Pedagógus Powert, a Felelős Szülők Iskolája tanárklubját, amely több mint tízezer tagot számlál. A Szabadkai Nyári Akadémián előadása középpontjába a figyelemhiányt állította, és a saját életéből is merített példákat.
– Mindenekelőtt a figyelemről beszélnék, mert abból hiány van, akárcsak az időből. Fontos feltennünk a kérdést, hogyan tudunk magunkra figyelni, mert innen indul minden – emelte ki az előadó, aki a következőben azt taglalta, hogy valójában mi a figyelem.
– Sok megközelítést mondhatunk, lehet például munkaügyi: amikor interjúkat készítettem, az interjúalanyaimra figyeltem. Ugyanakkor a figyelem egyfajta szeretetnyelv is: az édesanyám 93 éves, és amikor elmegyek hozzá, akkor közben nincs telefoncsörgés, nincs semmi más. A figyelem a kapcsolódás és a nonverbális kommunikáció, a testbeszéd része is. Amit mondunk, az a kommunikáció húsz százaléka. A maradék nyolcvan százalék az, hogy azt milyen hangszínnel mondjuk, milyen mozdulattal és arckifejezéssel. A figyelem nagyon sok mindenre vonatkozik, leginkább a munkára és a tanulásra, ha viszont magunkra irányul, azt hajlamosak vagyunk önzőségnek venni. Holott szerintem ez a tudatosítás első lépcsőfoka. Az idő gyorsan múlik, közben mindennek megpróbálunk megfelelni, de ami velünk van, azt átlapozzuk. Egy újabb kutatás szerint egy család naponta hét perc minőségi időt tölt el együtt. Ehhez hozzátartoznak a közös étkezések és a beszélgetések. Azóta ez az idő a felére csökkent. A körülöttünk levő világ elveszi a figyelmünket. Ha nem húzzuk be a féket, nincs felismerés és nincs igazán mély kapcsolódás, önmagunkkal sem. A 21. század legnagyobb betegsége a figyelemhiány és az időhiány, és ez a kettő összekapcsolódik. A jó hír viszont az, hogy tehetünk ellene, de ehhez először sorra kell vennünk mindazt, ami akadályozza a figyelmünket. Az egyik fő ok minden bizonnyal a multitasking, hogy egyszerre több dolgot csinálunk. Persze vannak dolgok, amik összeegyeztethetők, például főzés közben hallgathatunk valamit, de ha valamivel elmélyülten foglalkoznánk, akkor az ily módon nem fog menni – fejtette ki a szakember.
Kapcsoljuk ki a készülékünket
– Online sem jobb a helyzet. Borzasztó széles kínálattal találkozunk, és az infósztrádán elképesztő sebességgel száguldanak az információk. Ennek a vége az, hogy elveszik a fókuszunk. Azt lenne jó elérnünk, hogy leszűkítsük a figyelmünk fókuszát. Sokkal kevesebb dolgot kellene beengednünk a figyelmi terünkbe. A kamaszokra jellemző különösképp, de másokat is elér a FOMO, illetve Fear of Missing Out, ami a félelmet jelenti, hogy valamiről lemaradunk. Ez egy folyamatos készenlétet jelent, egy olyan állapotot, mintha állandóan turbóztatnánk az autót. Üresben áll és pörög. Az idegrendszer így nem tud megpihenni. Gondoljunk csak bele, naponta hányszor nyúlunk a telefonunkhoz. A fantomrezgés kifejezést a mindennapi mobilhasználattal tanultunk meg. Ez akkor van, amikor a zsebünkhöz kapunk, mert rezgést észlelünk. Azután kiderül, mégse, de addigra már belénk hasított a kimaradás félelme. Ez már lassan a függőség kategóriája. Megfontolandó a digitális detox. Egy hétre lekapcsolódtam a világhálóról, és elképesztő élmény volt. Gyermekkori emlékbetöréseim voltak, minden illatot jobban éreztem, élesebbnek láttam a színeket, és sokkal mélyebben aludtam. Nyáron egy hét digitális detox olyan, mintha egy menő szanatóriumba mennénk. Nem muszáj persze teljesen elzárkóznunk, ez is csak a tudatosítás kérdése. Szakemberek kiszámolták, ha csak a legfontosabb dolgokat intézzük el online, az napi húsz percre zökkent ki. Egyik ismerősöm úgy írta a könyvét, hogy 55 percet foglalkozott az írással és erre 5 perc internetidőt adott magának. Ez sem ideális, de a blokkosítás sokat segíthet. Persze nem minden felett van hatalmunk, nem söpörhetünk le mindent az asztalról, de tudatosan szétszálazhatjuk a tennivalókat.
Ami még jelen van a kamaszoknál, de a mi életünkben is, az a perfekcionizmus. Tökéletesek akarunk lenni, mert ezt mutatja nekünk a világ. Mindenki előtt ott a filter, mindenki tökéletes, és ennek kell megfelelni, ezzel lépést tartani. Emellett lehetőleg naponta kitenni valamit, hogy aznap miért vagyunk hősök. Arra kellene inkább ráébrednünk, hogy önmagunkban vagyunk hősök, pláne ha kibírjuk azt, hogy ne tegyünk ki semmit sem.
A mai világ ilyen, és gondoljunk bele, hogy ebbe nő bele a gyerekünk. Azt látja, hogy akkor lehetsz csak valaki, ha megfelelsz, ha elértél valamit, az értékrendekről már nem is beszélve. A fókusz témája ez esetben is érvényes, nem árt feltennünk a kérdést, hogy valójában kinek az életét éljük?
A kutatások szerint naponta hozzávetőlegesen kétszáz döntést hozunk. Egyik kedvenc mondásom az: erre alszok egyet. A mindennapok rohanásában ugyanis elfelejtünk időt kérni és adni magunknak.
Kapcsoljuk ki magunkat is!
– Ha nem pihenünk eleget, a döntéseket is nehezebben hozzuk meg. Márpedig a kutatások szerint naponta hozzávetőlegesen kétszáz döntést hozunk. Egyik kedvenc mondásom az: erre alszok egyet. A mindennapok rohanásában ugyanis elfelejtünk időt kérni és adni magunknak. A sportpályán is időt kérnek, az üzleti életben is, mi miért ne kérnénk. Mindenkinek jár az, hogy végiggondolhasson valamit. Unatkozni is elfelejtünk, márpedig az unatkozás hiánya a kreativitás hiányát is okozhatja. Az unatkozás a kreativitás legfőbb forrása, fontos lenne időnként olyan dolgokkal foglalkoznunk, amik nem létfontosságúak.
A figyelemvesztést komolyan kell vennünk, mert mentális és testi tüneteket okozhat. Amikor elérünk a testi tünetekig, akkor a szervezetünk már kiabálja, hogy szünetre van szükség. Egy tanár a személyiségével tanít, ehhez rendben kell lennie, figyelnie magára.
Ha a telefonunk elkezd merülni, töltésre tesszük. Ha tíz százalék alá esik, akkor már kezdünk izgulni, mi lesz, ha kikapcsol és nem leszünk elérhetőek, és valamiről lemaradunk. Ugyanakkor magunkat csaknem teljesen hagyjuk lemerülni. Fontos lenne megtalálnunk azokat a dolgokat, amik bennünket feltöltenek, legyen az sétálás, úszás vagy bármi más. A lényeg az, hogy ne maradjon ki az énidő.
Nyitókép: Tibenszky Móni Lisa a Szabadkai Nyári Akadémián (Molnár Edvárd felvétele)
