Száz nap után

A Magyar Péter vezette Tisza-kormány augusztus 20-a előtt zárta első száz napját, és több mint négy hónapja irányítja Magyarországot. Ezen időszak alatt számos, a mindennapokat és a magyar gazdaság helyzetét is érintő fontos kérdés került napirendre. Az új kormány több területen is látványosan más irányba indult el, mint elődje, az uniós kapcsolatoktól kezdve az oktatáson át. Kósa Andrást, a Magyar Hang politikai újságíróját a magyar kormány kezdeti időszakáról kérdeztem.

A kormányváltást követően, de talán már a kampány időszakban is az újonnan felállt magyar kormány az elődje teljes mértékű ellenpontjaként határozta meg magát. Vajon valóban mindenben máshogyan és eltérő szemlélettel működik azóta a kormány? Továbbá hasznos-e az ország számára, ha minden tekintetben megszűnik a kontinuitás?

– Összetett a kérdés. A különbségeket emelném ki talán először, a legélesebb különbség szerintem a külpolitikában van, elsősorban az uniós együttműködés terén. Az utóbbi években a Fidesz eléggé erőteljesen elszigetelődött a szövetségi rendszerben, és Orbán Viktor már alig találkozott az európai uniós csúcsokon a nyugati vezetőkkel. Leszámítva persze a Donald Trumppal folytatott találkozóját, viszont Magyar Péter elment Párizsba, Bécsbe, Berlinbe és Varsóba. Továbbá újjáélesztette a V4-es csúcsot. Szóval Magyarország ismét nagyon könnyen kommunikál a szövetségesekkel, visszatért a bizalom ebből a szempontból. Oroszországgal kapcsolatban azonban vannak nagyon fontos dolgok, amelyek megmaradtak. Az egyik az, hogy az orosz olajról és a gázról ugyanúgy csak 2035-ben fogunk leválni. Ezt még az Orbán-kormány határozta meg. Mindezt Magyar Péter egy az egyben továbbviszi, ahogy azt is, hogy amíg a kárpátaljai magyar kisebbség jogai nincsenek teljes mértékben garantálva, addig blokkolja Ukrajna uniós csatlakozását, sőt még a csatlakozási tárgyalások megkeltését is. Úgyhogy ezekben a fontos kérdésekben bizony egy az egyben továbbviszi a Fidesz kormánypolitikáját. Belpolitikában az a fajta ultraliberális fordulat, amit az előző kormány hangsúlyozott, szintén nem következett be. Ez inkább mérsékelt konzervatív kormány. Azt sem mondanám, hogy semmiféle kontinuitás nincs, mivel számos helyen helyettes államtitkári szinten vagy egyéb, viszonylag alacsonyabb, de vezetői szinteken nagyon sok olyan régi, tehát úgymond az előző kormányhoz tartózó káder megtartotta a pozícióját. Ennek lehet egyéb szakmai indoka is, mert azért nyilván az előző kormányban is dolgozhattak jó szakemberek, de lehet olyan indoka is, mely szerint a Tiszának egyelőre még hiányoznak a saját káderei és szakemberei.

Több mint száz napja kormányoz a Magyar Péter vezette kormány. Az első száz nap általában elég kritikus időszak szokott lenni, hiszen sok olyan hibát is lehet véteni, amely a későbbiekben megbosszulja magát, emlékezzünk csak Medgyessy Péter kezdeti tevékenységére. A Tisza-kormány hogyan vizsgázott e téren?

– Úgy gondolom, hogy óvatosak voltak. Felméréssel kezdtek, elsősorban a költségvetés állapotának a felmérésével. Gyakorlatilag a tervezett hiány a különböző költségvetési intézkedések nélkül 8% fölött lett volna, de a nyár végére elkészítettek egy saját intézkedéscsomagot, amivel így 7,7% körülire faragták le a hiányt. Próbálták visszafogni a kiadásokat, felmondtak előnytelen szerződéseket, megpróbáltak vagyont visszaszerezni. A közérdekű vagyonkezelő alapítványokba kiszervezett állami vagyont visszavették. Szóval próbálták a költségvetés bevételeit minden módon növelni, másrészt például az öregségi nyugdíjminimum növelésével 120 ezer forintra vagy a rászorulóknak a lakhatási támogatás odaítélésével azt próbálták bizonyítani, hogy ők a szociális ígéreteiket is komolyan veszik. Még akkor is, hogyha a 100 ezer forintos iskolakezdési támogatást a költségvetés helyzete miatt kettő részre osztották. Szóval nagyon vékony pályán kellett a kormánynak egyensúlyoznia az első száz napban.

Ahogyan múlnak a hónapok, és egyre komolyodnak a társadalmi gondok, valamint előtérbe kerülnek a különféle érdekcsoportok közötti feszültségek, annál inkább feltételezhető, hogy az egyes minisztériumok között is elindul egyfajta küzdelem a költségvetés felosztásának terén. Hova mennyi jut, ki mennyit kap? Lehet már pontosan látni, hogy melyek azok a minisztériumok, amelyek előtérbe kerülnek e téren?

– Október végén, a költségvetés beterjesztésekor derül majd ki pontosan, hogy melyik tárca mekkora keretből gazdálkodhat. Az viszont már most körvonalazódik, hogy a Vitézy Dávid irányította Közlekedési Minisztérium kifejezetten erős intézmény lesz, miként a Kapitány István vezette energetikai tárca is. Úgy tűnik, a kasszakulcsot őrző Kármán András szintén stabil helyzetben van. Nem elhanyagolható a Miniszterelnökséget vezető Ruff Bálint befolyása sem, akihez egyebek mellett a polgári titkosszolgálatok egy részének felügyelete került. A gyengébben teljesítő területek közül egyébként az Önkormányzati Minisztériumot érte a legtöbb bírálat.

Ha egyenként megnézzük a minisztériumokat, illetve a minisztereik munkáját és elképzeléseit, akkor milyen kép rajzolódik ki a közeljövőt illetően? Kialakult-e koherens, átlátható politikai stratégia a külügy, a belügy, az egészségügy vagy éppen az oktatás, illetve a gazdaság területein?

– Ami az egyes minisztériumok munkáját illeti, a belügyminisztériumnál egyértelműen prioritás a rendőri állomány helyzetének javítása, elsősorban a létszámhiány megoldása. Ez viszont nem megy illetményemelés nélkül, ami elég jelentős terhet ró a költségvetésre. A Honvédelmi Minisztérium számára a legfontosabb olyan programcsomag összeállítása, amelynek segítségével a Magyarországnak járó több milliárd euróból minél többet fel lehessen használni. Ugyanúgy fontos cél a hadsereg, avagy a Magyar Honvédség létszámának emelése. Ez szintén nem megy másképp, mint a katonák illetményének emelésével. Az Energetikai Minisztérium számára az egyik legfontosabb dolog egyrészt a hazai energiaellátás folyamatos biztosítása a turbulens nemzetközi helyzetben is, másrészt olyan energetikai beruházások megvalósítása a közeljövőben, amelyek lehetővé teszik azt, hogy még egyszer egy olyan válság ne alakulhasson ki, mint a nyáron a paksi atomerőmű kapcsán. A Környezetvédelmi Minisztériumban létre fog jönni egy országos környezetvédelmi főhatóság. Hogyha ez létrejön, és tényleg hatékonyan fog működni, akkor ez elég komoly eredmény lesz, mert ilyen korábban nem volt. De ugyanúgy megígértek egy erdőtelepítési programot, továbbá még az idén el akarnak fogadni egy új klímatörvényt. Az Önkormányzati Minisztériumra megint jelentős feladat árul, mert Magyar Péter elmondta, hogy a megyei önkormányzatok rendszerét át kell alakítani. A külügyminisztérium viszont viszonylag könnyebb helyzetben van, hiszen a külkapcsolatainkat elég hamar sikerült helyreállítani. Elsősorban ennek a megőrzése és továbbfejlesztése a cél. Az Oktatási Minisztériumra is nagy feladatok várnak, hiszen a Tisza Párt nagyon komolyan kritizálta a fideszes oktatáspolitikát, elsősorban a közoktatás-politikát. Egy teljesen új Nemzeti Alaptanterv kidolgozását ígérték, és azt, hogy megreformálják az egész oktatásirányítási rendszert. Végül az egészségügy örök kérdés. Gyakorlatilag azt szokták mondani, hogy a vasút és az egészségügy az, amit lehetetlen megreformálni. Ennek ellenére nyilván neki kell menni és hatékonyabbá tenni a rendszert valahogyan.