Az ötvenhatos hősök emléke az élő lelkiismeret

Az ötvenhatos hősök emléke az élő lelkiismeret, ami ma is kötelez minket – hangsúlyozta Panyi Miklós, a Miniszterelnökség parlamenti államtitkára a műegyetemi 1956-os emlékműnél mondott ünnepi beszédében kedden. Panyi Miklós a koszorúzással egybekötött ünnepségen úgy fogalmazott, a forradalom szellemisége máig élő erő Magyarország és Európa életében, majd felidézte, hogy 1956 októberében a műegyetemi diákgyűlésen gyulladt fel a forradalom szikrája, ott fogalmazták meg azokat a követeléseket, amelyek az egész nemzet szabadságharcának iránytűjévé váltak, másnap pedig onnan indult a fáklyás menet.

„Az emlékmű nem névtelen alakokat, hanem élő történelmet idéz: bátrakat, hazafiakat, fiatalokat, szabadságharcosokat” – hangsúlyozta az államtitkár, hozzátéve, ők azok, akik példát mutattak az egész országnak. Nem kérdezték, ki elég erős, azt nézték, ki elég bátor – mutatott rá az államtitkár, aki fontosnak nevezte, hogy a szabadság soha ne válhasson üres szólammá. Kiemelte, az ötvenhatos hősök emlékeztetnek arra is, hogy a család, önrendelkezés, keresztény hagyomány ügyében nem lehet kompromisszumot kötni.

Panyi Miklós kijelentette, a forradalom öröksége ma fontosabb, mint valaha. Olyan korban, amikor minden, ami egy nemzet tartóoszlopait képezi – függetlenség, identitás, történelmi örökség – támadás alatt áll, mondta, megjegyezve: „Mi, magyarok példát mutatunk. Nem tankok árnyékában élünk, de ma is harcolunk.”

Az államtitkár úgy fogalmazott, a történelem megmutatta a szabadság értékét és az összefogás erejét, de belénk égette a széthúzás, a gyengeség következményeit is. Az igazság erő nélkül keveset ér, ezért Magyarország soha többé nem engedheti meg a könnyelműség és széthúzás luxusát – szögezte le, hozzátéve, nem engedhetünk a szabadságból, a szuverenitásból, abból, hogy mi határozzuk meg saját sorsunk alakítását, erőforrásaink elosztását, a háború és béke kérdését.

Felhívta a figyelmet arra is, hogy aki nem őrzi meg a szabadságot, attól könnyen elveszik. Mint mondta, Európa, főként Nyugat-Európa rohamosan változik, elhagyja örökségét, és sokszor szembefordul mindazon értékekkel, amiket hajdanán együtt építettünk, védelmeztünk. „Mi vállaljuk a vitákat, a felelősséget, a harcot azokkal is, akik a nemzeti identitást, a keresztény kultúrát megtagadják” – jelentette ki, hozzátéve, ahogy ’56-ban, most is a fiatalok kezében van a jövő. Végezetül leszögezte, most is van választásunk, kiállni a szabadság mellett, vagy behódolni az elnyomó rendszer előtt.

Móczár Gábor, a Nemzeti Örökség Intézete főigazgatója kifejtette, a Műegyetemről indult az a láng, amely nemcsak Budapest utcáit, hanem egész Magyarország lelkét beragyogta. „Itt született meg a sokat szenvedett magyar nemzet lánglelkű fiataljainak szívében az akarat, ami kimondta: elég”. A szabadság, az emberhez méltó élet mindennél többet ér, azért élni, és ha kell, halni is érdemes – tette hozzá, majd rámutatott, hogy ’56 hősei nemet mertek mondani a félelemre, és igent a szabadságra, mert nem hatalomra vágytak, csak arra, hogy szabadon élhessenek a saját hazájukban.

Szavai szerint ezek a hősök a sorstárs nemzeteknek és a nyugati világnak is azt üzenték, a magyarság nem tűrheti tovább az elnyomást, mert a szabadság nem kegy, hanem alapvető emberi jog. A forradalom napjaiban minden emberi félelem felett diadalmaskodott az összetartozás ereje – mondta Móczár Gábor, hozzátéve, október 23-a így lett a nemzet lelki emléknapja, amikor újra és újra kimondjuk, hogy a szabadság a magyar nemzet legmélyebb igazsága. A főigazgató hangsúlyozta, ötvenhat üzenete nemcsak hős múltunkról, hanem az előttünk álló jövőről is szól, majd leszögezte, a szabadságért való küzdelem mindennapi feladatunk.