Távolról úgy tűnik, hogy Oroszország az utóbbi években mind politikailag, mind gazdaságilag rendkívül elszigetelt helyzetben van. Európa és az Egyesült Államok természetesen máshogyan tolmácsolja a szankció sújtotta ország jelenét, lehetőségeit és jövőjét. De mi a helyzet valójában, mi a valós helyzetkép Oroszországban? Valóban egy megtört ország képét mutatják a mindennapok, és valóban elhibázott lenne Magyarország Oroszországgal folytatott külpolitikai együttműködése? Kiss Rajmund, az MCC diplomáciai műhelyének vezetője nemrég a helyszínen járt, hogy valódi betekintést nyerjen a háborúban levő ország mindennapjairól.
Miért döntött úgy, hogy Moszkvába utazik, és ami talán sokkal fontosabb kérdés, milyen tapasztalatokkal tért vissza?
– Úgy éreztem, hogy honfitársaimnak joga van tudnia magyar nyelven, illetve magyar szemmel, hogy milyen a helyzet Oroszországban. Elsősorban szerettem volna megnézni, hogy valóban működnek-e a gazdasági szankciók, vannak-e nyugati termékek. Bementem a legnagyobb áruházakba, ahol az élelmiszerektől a ruhákon át a kozmetikumokig mindenféle nemzetközi márka és termék megtalálható volt. Szóval a Coca Colától, a Christian Dior vagy Chanel márkákon keresztül egészen a Hilfigerig és Calvin Kleinig. Minden, ami Budapesten, Belgrádban vagy Szabadkán megtalálható, az jelenleg Moszkvában is van. Beszéltem számos helyi polgárral. Volt, aki a nevét is adta, és voltak olyanok is, akik név nélkül nyilatkoztak. Az emberek elmondták, hogy nem érzik az európai szankciók hatását, kivéve egyetlen dolgot, az pedig nem más, mint az ország megközelítése. Én is 18 óra hosszát utaztam Ázsián keresztül Moszkváig. Lehetett volna Belgrádon és Isztambulon keresztül is, de nem volt férőhely. Ezért Ázsián keresztül utaztam csaknem egy napig, miközben régen Budapestről 2 óráig tartott az út odáig. Moszkvában egyébként részt vettem a világ egyik legnagyobb atomenergiai konferenciáján, amelyen a Paks 2 vezérigazgatója is beszédet mondott, továbbá találkozott a Roszatom vezérigazgató-helyettesével.
Az orosz polgárok a mindennapokban hogyan élik meg a háborút, mi az, amit nap mint nap megéreznek belőle?
– Nagyon kevés katonával találkoztam városszerte, a Vörös téren természetesen jó néhány rendőr járőrözik. A polgárok nem beszélnek sokat a háborúról, nem is igazán kérdeztem őket róla, inkább Európáról és a gazdasági helyzetről tettem fel kérdéseket. Az orosz polgárok egyébként leginkább azt nehezményezik, hogy Európa feleslegesen különbözteti meg és szankcionálja őket. Például egyes szakácsok nem hajlandóak orosz krémtortát sütni, vagy egyes helyeken tilos lett Sztroganov bélszínt kínálni az étlapon. Sportolóikat és művészeiket is diszkriminálják.
Az elmúlt évek során bevezetett számtalan szankciónak milyen hatásai, esetleges eredményei vannak? Valóban beleroppant az orosz gazdaság a büntetőintézkedésekbe és valóban kimarad az ország a technikai fejlődésből, fejlesztésekből?
– Biztosan nem roppant bele. Állítólag az idén is lesz minimális gazdasági bővülés. Sajnos az EU szankciói pontosan fordítva sültek el, hiszen az európai gazdaság versenyképessége csökkent jelentősen. A német ipar, ami a világban mindig is a legjelentősebbek közé tartozott, jelenleg jelentős recesszióban van. Európában jelenleg a polgárok 6-szor, 7-szer többet fizetnek rezsiköltségre, mint Ázsiában. Még a háború kirobbanásának időszakában írtam egy olyan cikket, amelynek az volt a címe, hogy „Ne ássuk olyan gödröt az oroszoknak, amelybe mi esünk bele”. Sajnos pontosan ez történt azóta, pedig az európai gazdaságnak szüksége lenne egy politikamentes, pragmatikus gazdasági kapcsolatra Oroszországgal.
Persze a vidéki oroszországi életbe kevésbé van belelátásunk. Moszkva mégiscsak világviszonylatban is kimagasló metropolisz. Vidéken milyen vagy milyen lehet a helyzet?
– Igen, Moszkvában több a gazdag, mint Londonban. Az átlagbér több mint 800 ezer forint (megközelítőleg 2050 euró – szerk. megj.), és vadonatúj autók cikáznak városszerte. Természetesen vidéken vélhetően szerényebben élnek, ott azonban nem jártam. De egyértelműen tévhit és hazugság, hogy ott csak vodkától elbódult emberek élnek, és nincs semmilyen emelkedés az életszínvonalban.
Magyarország egyértelműen összekötő kapocsként próbál működni Európa és Oroszország között a rendkívül összetett és zavaros nemzetközi helyzetben. Persze minderre az európai diplomácia máshogyan tekint. Kinek van igaza?
– Magyarországot még Donald Trump is előbb megértette, mint európai barátaink. Szóval nekünk nincsen tengerünk, és a Druzsba, avagy Barátság kőolajvezetéket sem mi találtuk ki, mindezt meg kellene érteni. Ezen a vezetéken ugyanis megfelelő áron fenntartható biztonsággal kapunk energiát. A magyar kormány mindent megtett az elmúlt években, hogy alternatív energiaforrásokat találjon, de egészen egyszerűen az ország földrajzi adottsága miatt képtelenség az orosz energiaforrásokat teljesen nélkülözni. Mint ahogyan valójában Európa más országai sem teszik ezt, mivel az orosz kőolajat például Indiában finomítják, majd átcímkézik, és így jut vissza az Európai Unióba. Szóval akkor kinek van igaza?
@fo = Pixabay, interjúalany felvételei
@kep = Kiss Rajmund Moszkvában, a Vörös téren
