Életének 76. évében meghalt Kásler Miklós Széchenyi-díjas egyetemi tanár, aki egész életében végig dolgozott, és tudását fejlesztette – közölte a magyar Belügyminisztérium az MTI-vel pénteken.
„Fájdalmas betegsége szenvedéseit életének 76. évében ajánlotta fel Krisztusnak a Magyar Nemzetért" – írták. Hozzátették: Kásler Miklós Istvánt a Belügyminisztérium saját halottjának tekinti, temetéséről később intézkednek.
A Széchenyi-díjas magyar onkológus, tanszékvezető egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia doktora, az Országos Onkológiai Intézet főigazgatója 2018-tól 2022-ig az Emberi Erőforrások Minisztériumának minisztere volt.
Édesapja, Kásler István (Déva, 1918) Erdélyből származó jogász volt, édesanyja, Boda Aranka (Sárvár, 1923) pedagógus volt. Általános és középiskoláit Sárváron végezte. Orvosi diplomáját a Szegedi Orvostudományi Egyetemen szerezte meg, 1974-ben, azután sebészeti (1978), szájsebészeti (1988), plasztikai és rekonstrukciós sebészeti (1998), majd onkológiai (2009) szakvizsgát tett.
1969-től a SZOTE Orvosi Vegytani Intézetben dolgozott demonstrátorként, 1971-től a Mikrobiológiai Intézetben mint TDK-tag. 1974-től a SZOTE II. sz. Sebészeti Klinikán klinikai orvos, 1978-tól tanársegéd. 1981-től az Országos Onkológiai Intézetben alorvos, 1984-től adjunktus, 1986-tól a fej-nyaksebészeti osztály főorvosa. 1992-ben nevezték ki főigazgató főorvosnak. A daganatos betegek heterogén ellátásának összefogására 1993-ban megalkotta a WHO által akkreditált Nemzeti Rákkontroll Programot.
1994-től egyetemi tanár a Haynal Imre Egészségtudományi Egyetemen, 1998 után négy egyetemen tanszékvezető (HIETE, Semmelweis Egyetem, Pécsi Tudományegyetem, marosvásárhelyi MOGYE). 2007-től a PTE onkológiai tanszék igazgatója. Tudományos fokozatai: az orvostudományok kandidátusa (1984), az MTA doktora (2010), az Európai Tudományos és Művészeti Akadémia tagja (2017).
Tudományos tevékenysége során 16 szakkönyvet, 7 könyvet, 76 könyvrészletet, több mint 250 Magyarországon és külföldön publikált közleményt írt, hazai és nemzetközi kongresszusok százain tartott előadást.
Onkológusi munkája mellett mindig nagy érdeklődést tanúsított a magyar nemzeti történelmi, történelemfilozófiai sorskérdések iránt, és számos szakértővel folytatott e témákban mélyreható beszélgetéseket. Mint politikus azt gondolta és hangoztatta is, ahol tudta, hogy „a mai ember utat tévesztett, elveszítette értékeit. Majdnem azt lehet mondani, hogy morális interregnum alakult ki, amikor a régi klasszikus, az évszázadok által megszűrt értékek egy részét az emberiség elvesztette, és keresi a megoldáshoz vezető utakat.”
Kásler Miklós tanszékvezető egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia doktora, az Országos Onkológiai Intézet főigazgatója volt. Orvosi diplomáját a Szegedi Orvostudományi Egyetemen szerezte meg, 1974-ben, azután sebészeti (1978), szájsebészeti (1988), plasztikai és rekonstrukciós sebészeti (1998), majd onkológiai (2009) szakvizsgát tett. 1969-től a SZOTE Orvosi Vegytani Intézetben dolgozott demonstrátorként. 1974-től a SZOTE II. sz. Sebészeti Klinikán klinikai orvos, 1978-tól tanársegéd volt. 1981-től az Országos Onkológiai Intézetben alorvosként, 1984-től adjunktusként, 1986-tól a fej-nyaksebészeti osztály főorvosaként dolgozott. 1992-ben nevezték ki főigazgató főorvosnak. A daganatos betegek heterogén ellátásának összefogására 1993-ban megalkotta a WHO által akkreditált Nemzeti Rákkontroll Programot.
Nyitókép: Kásler Miklós (Thaler Tamás felvétele)
