A Vajdasági Baráti Egyesület idei hagyományos találkozójának keretében Szerémségbe látogatott, hogy a résztvevők közelebbről is megismerjék a térség magyar örökségét, történelmét és ma is élő közösségeit. A több mint hetvenfős csoport Karlócát választotta bázisul, ahonnan a környék nevezetességeit keresték fel, egyik kiemelt állomásuk pedig Maradék volt.
Dr. Simon Vilmos, a Vajdasági Baráti Egyesület elnöke elmondta, hogy az egyesület számára kiemelten fontos a szülőfölddel való kapcsolat ápolása és a vajdasági gyökerek továbbadása a fiatalabb nemzedékeknek is.
– Azok számára, akik Vajdaságból származtak el, fontos, hogy ne feledkezzenek meg gyökereikről, a gyerekeknek pedig szeretnénk megmutatni azokat a tájakat és közösségeket, amelyekhez családi kötődéseik fűzik őket. Jártunk már Bácskában és Bánátban, Szerémség azonban sokunk számára eddig ismeretlen vidék volt, ezért döntöttünk úgy, hogy idén ezt a régiót fedezzük fel – fogalmazott az egyesület elnöke.
Az egyesület tagjai az elmúlt évek során Vajdaság számos településére ellátogattak, hogy bemutassák családjuknak és barátaiknak a térség kulturális és történelmi értékeit. Máriás Zoltán, az egyesület egyik tagja szerint ezek az utak nem csupán kirándulások, hanem közösségépítő alkalmak is.
– Mindenhol igyekszünk kapcsolatot teremteni a helyi közösségekkel, meglátogatjuk a templomokat, a művelődési egyesületeket, beszélgetünk az ott élőkkel. Ezek a személyes találkozások erősítik az összetartozás érzését, és lehetőséget teremtenek új barátságok kialakulására is – mondta el Zoltán.
A maradéki látogatás során a résztvevőket a helyi református templomban Halász Dániel lelkipásztor fogadta, aki előadásában ismertette Szerémség magyar közösségeinek történetét, különös tekintettel Maradék múltjára és jelenlegi helyzetére.
A lelkipásztor hangsúlyozta, hogy Maradékon működik Szerémség egyetlen református gyülekezete. Előadásában felidézte, hogy a térség egykor jelentős magyar lakossággal rendelkezett, a történelem viharai, a népvándorlások, a háborúk és az asszimiláció azonban jelentősen megváltoztatták az etnikai viszonyokat. Kitért arra is, hogy a település neve a hagyomány szerint a „megmaradt” magyarság emlékét őrzi, hiszen a török uralom után itt maradt magyar családok alapították újra a falut. Beszélt a református egyházközség 1898-as megalakulásáról, a magyar nyelvű oktatás történetéről, valamint a Juliánus Egyesület által létrehozott iskoláról, amely évtizedeken keresztül biztosította a magyar nyelvű oktatást a helyi gyermekek számára. Halász Dániel kiemelte, hogy az elmúlt években jelentős erőfeszítéseket tettek a magyar oktatás újjáélesztése érdekében. Ennek részeként hétvégi óvoda indult, majd iskolabusz-programot szerveztek, később pedig sikerült újraindítani az alsó tagozatos magyar nyelvű oktatást is. A magyar kormány támogatásával egy korszerű óvodaépület is létrejött, amely ma fontos szerepet tölt be a helyi közösség életében.
A lelkipásztor szerint a nyelv és az oktatás megőrzése kulcsfontosságú a szórványközösségek fennmaradása szempontjából.
– Ahol megszűnik az iskola nyelve és az egyház nyelve, ott idővel a közösség is eltűnhet. Ezért fontos, hogy minden lehetőséget megragadjunk a magyar nyelv továbbadására – hangsúlyozta Halász Dániel.
A látogatás közös vacsorával és kötetlen beszélgetéssel zárult, amely lehetőséget adott a vendégek és a helyiek számára a személyes találkozásra, az ismerkedésre és új kapcsolatok kialakítására.
Nyitókép: Dr. Simon Vilmos felvétele
