A Vajdasági Magyar Újrakezdés szerint számos kérdés továbbra is tisztázatlan a március 14-én Palicson történt verekedés ügyében. A szervezet úgy véli, hogy az eset nem kapott kellő nyilvánosságot, és három hónappal később sem láthatók a nyomozás kézzelfogható eredményei. A szervezet által szerdán, a közösségi médiában közzétett videóban egy, a kilétét nem vállaló szülő is megszólalt, akinek a lánya tagja annak a tánccsoportnak, amelynek tagjai a sértettek is, és azt állítja, hogy értesülései vannak az esetről. Az ügy körül kialakult szócsatáról, a nyilvánosság szerepéről, valamint a Magyar Nemzeti Tanács fellépéséről Rózsa Zsombor, a Vajdasági Magyar Újrakezdés koordinációs testületének elnöke nyilatkozott.
A Vajdasági Magyar Újrakezdés a múlt héten a nyilvánossághoz fordult a március 14-én Palicson történt verekedés ügyében. Mikor jutott tudomásukra az ügy és hogyan látják az incidens egészét?
– Mi magáról az esetről csak a múlt héten szereztünk tudomást. Korábban ennek nem igazán volt nyoma a nyilvánosságban. Miután értesültünk a történtekről, megpróbáltunk utánajárni annak, hogy valójában mi történt. Beszéltünk szülőkkel, gyerekekkel, valamint a független sajtó munkatársaival is. Az így összegyűjtött információk alapján állítottunk össze egy írást, amely megjelent a Vajdasági Magyar Újrakezdés Facebook-oldalán. Erre érkezett Fremond Árpád részéről egy meglehetősen indulatos reakció, amelyben személy szerint engem hazugsággal és politikai pontszerzéssel vádolt meg. Én ezt a reakciót vállalhatatlannak tartom. Nem politikai haszonszerzés állt a háttérben, amikor nyilvánosságra hoztuk az ügyet. Az információink szerint az a 20–30 fős társaság, amely március 14-én Palicson rátámadt a fiatalokra, korábban is szereplője volt hasonló konfliktusoknak. Aznap este három fiatal volt jelen. Egyiküknek sikerült elmenekülni, a másik kettőt azonban üldözőbe vették. A beszámolók szerint a templomkertbe menekültek, ott érték utol őket, és ott történt a bántalmazás. Ugyanakkor korábbi esetekről is értesültünk. Tudomásunk szerint az Omega diszkóban már korábban is történt olyan verekedés, amelynek során egy fiatalt bántalmaztak, és az érintettek közül emiatt több személyt is kitiltottak a szórakozóhelyről. Emellett időközben olyan felvételhez is hozzájutottunk, amelyen az látható, hogy négy vagy hat fiatalt támad meg egy jelentősen nagyobb társaság. Ezért gondoljuk azt, hogy itt nem egy egyszeri konfliktusról, hanem egy visszatérő jelenségről beszélünk. Egy ilyen tendenciát pedig csak úgy lehet kezelni, ha nyilvánosságot kap. Tájékoztatni kell róla a közösséget, és vállalni annak a felelősségét, hogy mindenki tudomást szerezzen arról, milyen veszélyek leselkedhetnek rá egy-egy hétvégi estén. Innentől kezdve ez már nem egy szűk kör belügye. Fremond Árpád arra hivatkozott, hogy az MNT ismeretlen tettes ellen feljelentést tett, illetve jogi segítséget biztosít a sértettek számára. Én ezt rendben lévőnek tartom. Mi soha nem állítottuk, hogy ez nem történt meg. Éppen ezért nem is értettem igazán a reakcióját. Mi egyetlen dolgot kifogásoltunk, azt, hogy az ügy nem kapott nyilvánosságot. Ez pedig ténykérdés. Nem jelent meg sem az MNT kommunikációjában, sem a VMSZ felületein, sem a közösség számára elérhető tájékoztatásban.
Ön szerint mi állhatott amögött, hogy az ügy nem kapott szélesebb nyilvánosságot?
– Ha logikusan végiggondoljuk az eseményeket, szerintem érthető, hogy miért maradhatott háttérben az ügy. Az incidens a magyarországi országgyűlési választások kampányidőszakában történt. Ebben az időszakban a VMSZ egyértelműen a Fidesz mellett kampányolt, és azt a képet közvetítette, hogy a szerb–magyar kapcsolatok történelmi csúcsponton vannak. Egy ilyen ügy nyilvánvalóan nem illett volna bele ebbe a narratívába. Ráadásul március 15-én, közvetlenül az eset másnapján a szabadkai Népszínházban egy jelentős VMSZ-rendezvényt tartottak, amelyen – ha jól emlékszem – Gulyás Gergely is jelen volt. Ott léptek volna fel azok a néptáncos fiatalok is, akik közül ketten az incidens sértettjei voltak. Nyilvánvaló, hogy egy ilyen ügy nem tett volna jót annak az eseménynek. Véleményem szerint véget kell vetni annak a gyakorlatnak, hogy a közösség érdekei háttérbe szoruljanak különböző politikai megfontolások miatt. A közösség túl sokszor válik különböző háttéralkuk és politikai érdekek elszenvedőjévé.
A Magyar Nemzeti Tanács elnöke szerint a nyomozás érdekei miatt nem kívánták nyilvánosan tematizálni az ügyet. Mit gondol erről az érvelésről?
– Szerintem ez egy óriási csúsztatás. A zászlóégetés ügyében azonnal megszólaltak, meglehetősen határozott hangnemben. Senki sem hivatkozott arra, hogy a nyomozás érdekei miatt hallgatni kellene. Pedig abban az ügyben is folyamatban van az eljárás. Ott is lehetett volna azzal érvelni, hogy várjuk meg a hatóságok munkájának végét. Mégsem ezt tették. Ezért én nem tartom hitelesnek ezt a magyarázatot. Van azonban egy másik szempont is. Sem a mi Facebook-bejegyzésünket, sem az ügy előzményeit nem közölték azok a médiumok, amelyek MNT-s támogatásban részesülnek. Ugyanakkor Fremond Árpád reakcióját szinte azonnal átvették és leközölték. Ebben a pillanatban már nem számított a nyomozás érdeke, nem számított a nyilvánosság esetleges hatása az eljárásra. Ezért gondolom azt, hogy nem következetes az érvelés. Számunkra az is szomorú, hogy amikor a mi álláspontunkra hivatkoztak, azt sok esetben leegyszerűsítve vagy eltorzítva tették meg. Pedig mi egyetlen kérdést tettünk fel: miért nem tudhatott erről a közösség?
Az MNT elnöke azt is hangsúlyozta, hogy az érintett családok kifejezetten kérték a nyilvánosság kizárását. Mit gondol erről?
– Hogyha az érintett gyerekek szüleiről beszélünk, akkor itt van egy VMSZ-es bekötöttség, és nyilvánvalóan számoltak azzal, hogy milyen kockázata lenne annak, hogyha ők túlságosan rámenősek ebben a kérdésben. A többi szülő, aki a csoportban van, és látták ezt az esetet, értesültek róla, többen is, ugye, a chatbeszélgetésekből látható, hogy kérik, követelik, sőt szorgalmazzák azt, hogy az eset kapjon nyilvánosságot, és ők is szép csendben le lettek csitítva, hogy ezt az ügyet más módon fogják intézni. A szülői közösségben több olyan vélemény is megjelent, amely éppen azt sürgette, hogy az ügy kapjon nyilvánosságot.
Az ügy kapcsán többször felmerült, hogy a támadás mögött nemzetiségi indíték is állhatott. Önök mire alapozzák ezt a feltételezést, és mit lehet jelenleg biztosan tudni erről?
– Mi nem állítottuk, hogy bizonyítottan nemzeti alapon történt volna a támadás. A szülői csoportban ugyanakkor ez a kérdés felmerült, és mi ezt az információt nyilvánosságra hoztuk. Jelenleg nem tudjuk pontosan, kik voltak az elkövetők, és azt sem, hogy mi motiválta őket. Megmondom őszintén, én akár azt is elképzelhetőnek tartom, hogy egy vegyes összetételű társaságról van szó, tehát nem feltétlenül ez a történet legfontosabb aspektusa. Számunkra sokkal lényegesebb kérdés az, hogy egy ilyen súlyú ügy miért nem kapott megfelelő nyilvánosságot, illetve hogyan reagált rá a magyar érdekképviselet.
A tegnap nyilvánosságra hozott videóban egy olyan szülő is megszólal, akinek a lánya tagja annak a tánccsoportnak, amelynek tagjai a sértettek is, és azt állítja, hogy értesülései vannak az esetről. Hogyan jutottak el ehhez a szülőhöz, és ő miként döntött úgy, hogy nyilvánosan is beszél az ügyről?
– Miután közzétettük az esetről szóló bejegyzésünket, ez a szülő maga keresett meg bennünket, és megosztotta velünk mindazokat az információkat, amelyek a rendelkezésére álltak. Rávilágított arra is, hogy milyen beszélgetések zajlottak a szülői chatcsoportban, hogyan alakult az incidens utáni kommunikáció, és miként jutottak el a kezdeti állásponttól – amikor többen is azt szorgalmazták, hogy az eset kapjon nyilvánosságot – odáig, hogy végül az a vélemény vált meghatározóvá, hogy az ügyről hallgatni kell, és nem szabad a sajtóhoz fordulni. Bár közvetlenül nem érintett az ügyben, a lánya régóta tagja annak a tánccsoportnak, amelyhez az érintett fiatalok is tartoznak, ezért jól ismeri a szereplőket és a történet körülményeit. Emellett részt vett a szülői csoport beszélgetéseiben is, így teljes rálátása volt arra, hogy mi történt, illetve arra is, hogyan kommunikálták az esetet a tánccsoporton belül a szülők és a vezetők. Ő volt az, aki vállalta ezt az interjút, így az ő szemszögéből ismerhetjük meg az incidens utóéletét.
Mit várnak most a hatóságoktól és a magyar érdekképviselettől ebben az ügyben?
– Jelenleg a magyar közösség hivatalos érdekképviseletét a VMSZ és a Magyar Nemzeti Tanács látja el. Ha valóban történtek lépések az ügy felderítése érdekében, akkor várjuk azok eredményeit. Mi a jövőben azt szeretnénk szorgalmazni, hogy amikor a közösséget érintő ügyek történnek, akkor a közösséget tájékoztassák is. Mert az embereknek joguk van tudni, hogy mi történik körülöttük. Az egyik szülői beszélgetésben például elhangzott, hogy a táncosok ne menjenek az Omega diszkóba, mert fennáll a veszélye annak, hogy ismét megjelennek azok a fiatalok, akik korábban konfliktusokba keveredtek. Ha ilyen figyelmeztetések léteznek, akkor felmerül a kérdés: miért csak egy szűk kör tudhat erről? Miért ne tudhatná ezt a közösség többi tagja is? Miért ne tudhatnák azok a szülők, akiknek a gyerekei ugyanúgy eljárnak szórakozni hétvégenként? Szerintünk ez már nem egy belső információ. Ez egy olyan kérdés, amely a közösség biztonságát érinti. Éppen ezért úgy gondoljuk, hogy az embereknek joguk van tudni arról, milyen veszélyekkel találkozhatnak, és mi történik a saját közösségükben. A nyilvánosság nem akadálya, hanem sok esetben előfeltétele annak, hogy hasonló esetek ne ismétlődhessenek meg.
Nyitókép: Molnár Edvárd/Archív
