Egész Szerbiát megrázta a belgrádi iskolai vérengzés, amely elkövetője egy diák, aki a 14. életévét sem töltötte be. Kiemelkedő tanuló, tanulmányi versenyek győztese, akit társai gúnyoltak, bántalmaztak, és amikor a felnőttektől nem kapott kellő segítséget, az önbíráskodás mellett döntött.
Egy hónapig tervezgette a merényletet, csak arra nem gondolt, mi lesz utána. Büntetőjogilag nem vonható felelősségre, de nem véletlen az, hogy ősidők óta az emberölés számít a legnagyobb bűnnek, hiszen ez az a tett, amit visszacsinálni, jóvátenni nem lehet.
Családokat döntött tragédiába, hisz a halálos áldozatok, a súlyos sérültek szerettei soha nem fogják kiheverni a fájó veszteséget, akik szemtanúk voltak, akik a hír hallatán iszonyatos pánikban rohantak az iskolába, gyerekeik életéért rettegve, soha nem fogják zsigereikből kitörölni az állandó aggódást, szorongást. Nehéz elfogadható magyarázatot adni, hogyan fért hozzá a két pisztolyhoz. Környezetében, iskolájában, a szociális védelemmel megbízott felnőtteknek igen kínos kérdésekre kell magyarázatot adni, hogy miért nem figyeltek oda jobban.
Szerdán, de még tegnap is mindenki az újabb híreket leste a tragédiáról, utcán, munkahelyen, társaságban, családi otthonban mindenki erről beszélt, igazi, őszinte megrendülés árasztotta el az egész országot. Azt hittük, nálunk ilyesmi nem történhet meg.
A kortárs erőszak egy komplex társadalmi – megkockáztatom: világméretű – probléma látható, sőt látványos megnyilvánulása. Az illetékesek az utóbbi időben érzékelték ezt, minden szinten igyekeznek az iskolai erőszak megelőzésének, visszaszorításának stratégiáját kidolgozni, az oktatási törvény is szigorúbb lesz e téren.
Most, a tragédia után a szakemberek sokáig és sokféle szempontból foglalkoznak majd a történtekkel, a jelenséggel. Azt, hogy milyen komoly baj van, számomra az szimbolizálta a legszemléletesebben, ami egy obrenovaci iskolában tegnap történt: egy fiú játékpisztolyt vitt az iskolába, s miután egyperces néma felállással adóztak a belgrádi tragédia áldozatai előtt, elővette a fegyvernek látszó tárgyat, társa elvette tőle és hadonászni kezdett vele, halálra rémítve ezzel diákot, felnőttet egyaránt.
Nehezen fogunk felocsúdni a belgrádi iskolai vérengzés okozta sokkból, de jó lecke arra, hogy figyeljünk oda mindig és mindenkire, ne vegyünk semmit félvállról.
Nyitókép: Ótos András
