A szabadság bennünk él

Cikkünkhöz GALÉRIA is tartozik.

Ma a szabadság azt jelenti, hogy szabadon beszélhetjük anyanyelvünket, őrizhetjük identitásunkat, és továbbadhatjuk a fiatalabb nemzedéknek mindazt, amit elődeinktől kaptunk. A szabadság bennünk él – döntéseinkben, felelősségünkben és közösségünk iránti hűségünkben – hangsúlyozta Tóth Zoltán tartományi mezőgazdasági titkárhelyettes ünnepi beszédében a tegnap Magyarittabén megtartott 1848-49-es forradalom és szabadságharc bánáti központi megemlékezésén. Az eseményen felszólalt Kerekes József, a magyarittabéi helyi közösség tanácsának elnöke is, aki 1848. március 15-e kapcsán elmondta, hogy az a magyar szabadságvágy örök jelképe, ami Magyarittabén is mély gyökeret vert. Magyar József Magyarország belgrádi nagykövete felolvasta Orbán Viktornak, Magyarország miniszterelnökének, a külhoni magyaroknak íródott levelét.

Magyarittabén a Vajdasági Magyar Szövetség szervezésében vasárnap délelőtt tartották meg az 1848-49-es forradalom és szabadságharc bánáti központi megemlékezését. A rendezvény a református templomban egy istentisztelettel kezdődött, amelyen nt. Halász Dániel hirdetett igét.

Az egybegyűlteket elsőként Kerekes József, a magyarittabéi helyi közösség tanácsának elnöke köszöntötte. Elmondta, hogy amikor Magyarittabén összejönnek Kossuth Lajos szobránál, nemcsak a múltat idézik meg, hanem saját önazonosságukat is megerősítik. Hozzátette, hogy 1848. március 15-e nem csupán egy dátum a naptárban, hanem a magyar szabadságvágy örök jelképe, ami Magyarittabén is mély gyökeret vert.

‒ Az emlékmű a mi közösségünk élő lelkiismerete, amely az elmúlt évszázadban együtt szenvedett és együtt támadt fel a falu népével. A szobor a mi győzelmünk jelképe: azt hirdeti, hogy a mi értékeinket nem lehet beolvasztani, és a múltunkat nem lehet fémárban mérni. Kossuth Lajos azt tanította: "A haza örök, s nemcsak azé, ki benne él, hanem azé is, ki érte tesz." Mi itt, Ittabén, tettünk érte. Tettünk érte akkor, amikor a templom mélyén vigyáztunk a szoborra, és teszünk érte ma is, amikor magyarul tanítjuk gyermekeinket, és hűséggel műveljük ezt a földet. Ez a szobor azért áll ma is itt, mert az ittabéi emberben van egy különleges erő: a megmaradás makacssága. Azt tanítja nekünk, hogy jöhet bármilyen történelmi vihar, amíg a közösség és a hit egysége megbonthatatlan, addig mi is itt maradunk – nyomatékosította Kerekes József.

A folytatásban Magyar József, Magyarország belgrádi nagykövete Orbán Viktornak, Magyarország miniszterelnökének, a külhoni magyaroknak íródott levelét olvasta fel, melyben összefogásra szólítja fel a külhoni magyarokat, hogy közösen védjük meg az elmúlt másfél évtized nemzetpolitikai eredményeit.

Ünnepi beszédében Tóth Zoltán, tartományi mezőgazdasági titkárhelyettes elmondta, hogy az idei 1848/49-es megemlékezések különös történelmi távlatot kapnak, hiszen 2026-ban a magyar nemzet II. Rákóczi Ferencre emlékezik – arra a fejedelemre, aki már a XVIII. század hajnalán zászlajára tűzte a szabadság és az önrendelkezés eszméjét. Hozzátette, hogy Rákóczi küzdelme és az 1848-as forradalom eszméje ugyanabból a forrásból fakad: a magyar nép olthatatlan szabadságvágyából. Kifejtette, hogy a történelem változó korszakaiban a cél azonos maradt: a nemzet szabadsága, méltósága és jövője.

‒ Március 15-e minden magyar szívét büszkeséggel és reménnyel tölti el. Ez a nap a nemzethez tartozás és az összetartozás jelképévé nemesedett. Arra emlékeztet bennünket, hogy elődeink bátorsága és áldozatvállalása nyomán született meg mindaz, amit ma örökségként hordozunk – s arra is, hogy a szabadság nem ajándék, hanem olyan érték, amelyért minden nemzedéknek újra és újra tennie kell. 1848 üzenete ma is él: legyen bátorságunk szembenézni a kihívásokkal, és keressük az egységet ott is, ahol az nehéznek tűnik. Elvi kérdésekben, tisztességben és nemzeti értékeinkben nincs alku. Amikor kokárdát tűzünk szívünk fölé, nem csupán emlékezünk, hanem fogadalmat is teszünk: a szabadság lángját soha nem engedjük kialudni – mondta Tóth Zoltán, aki arra is felhívta az emlékező közösség figyelmét, hogy a szórványban élő magyarságnak a mindennapokban is feladata a nyelv, a kultúra és a hagyomány megőrzése.

‒ Nem könnyű kisebbségben megmaradni, de minden ünnep, közös emlékezés megerősít bennünket. Számunkra ma a szabadság azt jelenti, hogy szabadon beszélhetjük anyanyelvünket, őrizhetjük identitásunkat, és továbbadhatjuk a fiatalabb nemzedékeknek mindazt, amit elődeinktől kaptunk. A szabadság bennünk él – döntéseinkben, felelősségünkben és közösségünk iránti hűségünkben – hangsúlyozta Tóth Zoltán, aki gondolatait zárva elmondta, hogy Rákóczi fejedelem és a márciusi ifjak példája arra tanít bennünket, hogy a szabadság nem csupán eszme, hanem cselekvés is: ott kezdődik, amikor felelősen döntünk, élünk a lehetőségeinkkel, részt vállalunk a közösségünk életében és nem maradunk közömbösek a közügyek iránt.

Az ünnepélyt Cseh Rebeka egy szavalattal, Cséki Kitti és Bákin Vilmos pedig a Honfoglalást elénekelve tette emelkedettebbé. A folytatásban az emlékezés virágait Magyarittabé polgárai nevében Kerekes József, a magyarittabéi helyi közösség tanácsának elnöke, és Zima Zoltán tanács tag, Magyarország Kormánya nevében pedig Magyar József, Magyarország belgrádi nagykövete helyezte el. A Magyar Nemzeti Tanács nevében Fremond Árpád, az MNT elnöke és Tóth Ramóna, a MNT Végrehajtó Bizottságának tagja, a Vajdasági Magyar Szövetség nevében pedig dr. Juhász Balint, a Vajdasági Magyar Szövetség Végrehajtó Bizottságának elnöke és Tóth Zoltán, a tartományi mezőgazdasági titkárság titkárhelyettese helyezte el az emlékezés virágait. A szobor előtt lerótták még a kegyeletüket a vajdasági önkormányzatok, valamint egyesületek és civil szervezetek képviselői is.