A múlt fájdalma, a jövő reménye

A cikkhez képgalériák tartoznak.

A szerb–magyar történelmi megbékélés szellemében tartottak hétfőn emléknapot Zsablyán és Csúrogon, ahol az 1944–45-ben kivégzett ártatlan délvidéki magyar áldozatok előtt rótták le kegyeletüket. A Magyar Nemzeti Tanács szervezésében megtartott megemlékezés a zsablyai Havas Boldogasszony római katolikus templomban kezdődött ökumenikus szentmisével, amelyen megszentelték a felújított templom új ékességét, a hosszú évtizedek után visszakerült Szent József-szobrot. A templom különös szimbolikus jelentőséggel bír, hiszen az 1944-es megtorlások idején a helyi magyar közösség eltűnt, a templom pedig évtizedekre kiürült. Most, a magyar kormány támogatásával történt felújítás után ismét a béke és az újjászületés jelképévé vált.

– Ez a templom nem csupán egy vallási épület, hanem a kitartás és a közös hit jelképe. Az 1944-es események után kiürült falai most újra megtelnek élettel és imádsággal. A mai nap az emlékezésről és a megbékélésről szól, arról, hogy ilyen tragédiák soha többé ne ismétlődhessenek meg – fogalmazott Hajvert Ákos, a Magyar Nemzeti Tanács végrehajtó bizottságának kultúrával megbizott tagja.

A szentmisét követően a megemlékezők Csúrogra vonultak, ahol a Megtépázott Krisztus emlékműnél helyezték el a kegyelet virágait.

Fremond Árpád, a Magyar Nemzeti Tanács elnöke az egybegyűltekhez szólva arról beszélt, hogy a megbékélés hosszú folyamat eredménye, amelyet emberi gesztusok, kimondott szavak és közös tettek alapoztak meg.

– A fájdalom nem nemzetiséghez kötött. Az ártatlanul kivégzettek mind az emberi kegyetlenség áldozatai voltak. A mi feladatunk, hogy a fájdalom ne gyűlöletté, hanem békévé formálódjon.
Felidézte, hogy a csúrogi Szent József-szobor is a remény szimbóluma: egy jólelkű szerb ember elrejtette, egy magyar család négy évtizeden át őrizte, majd Czini Antal megvásárolta és megmentette, végül a Magyar Nemzeti Tanács révén visszakerült a felújított templomba. Ez is azt bizonyítja, hogy a remény sohasem veszhet el, és egyszer minden a maga helyére kerül – mondta Fremond Árpád.

Az eseményen a vajdasági magyar közösség, a diplomáciai testület és a közélet számos képviselője is jelen volt, köztük dr. Pásztor Bálint, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke, Fremond Árpád, a Magyar Nemzeti Tanács elnöke, Juhász Bálint, a tartományi képviselőház elnöke, Vicsek Annamária fideszes európai parlamenti képviselő, dr. Domonkos Gyüge Réka, Magyarország belgrádi nagykövetségének első beosztott diplomatája, Juhász Döme Andrea, Magyarország szabadkai főkonzulátusának első beosztott diplomatája, Ótott Róbert, a tartományi kormány alelnöke és tartományi oktatási, jogalkotási, közigazgatási és nemzeti kisebbségi-nemzeti közösségi titkár, Mirjana Pantić, Zsablya község önkormányzati elnökhelyettese, Dragana Jagodić, Csúrog helyi közösség tanácsának elnöke, valamint Jelena Srećkov, a Racija 1942 emlékszövetség igazgatósági tagja. A megemlékezésen részt vettek továbbá a tartományi, köztársasági és önkormányzati szervek, valamint a kulturális és oktatási intézmények vezetői, a Magyar Nemzeti Tanács tagjai és az áldozatok hozzátartozói is. 

Külön köszöntötték Teleki Júliát, a csúrogi kálvária egyik túlélőjét, aki egész életét annak szentelte, hogy az áldozatok emléke soha ne merüljön feledésbe.
Teleki Júlia felszólalásában a történelmi emlékezet fontosságát hangsúlyozta.

– Azt mondják, 80 év után el lehetne felejteni. De ezt nem lehet és nem is szabad. Nem bosszúból kell beszélnünk a múltról, hanem azért, hogy az igazság napvilágra kerüljön. Meg kell tanítani a gyerekeknek is, mi történt 1944–45-ben – szerbnek és magyarnak egyaránt –, hogy békében élhessünk együtt. A békéhez az igazságon keresztül vezet az út – fogalmazott Teleki Júlia.

Dragana Jagodić, Csúrog helyi közösségének elnöke arról beszélt, hogy Csúrog a megértés és a béke szimbóluma.

– Ez a nap nem csupán a múlt idézése, hanem üzenet a jövőnek is: egymás nélkül nem tudunk létezni, az összetartozás és a kölcsönös tisztelet adja az erőnket. Köszönöm a Magyar Nemzeti Tanácsnak, hogy közösen ápoljuk az emlékezés kultúráját – csak így építhetünk olyan társadalmat, amelyben a különbségek összekötnek, nem pedig elválasztanak – mondta Dragana Jagodić.

Dr. Pásztor Bálint, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke a sajtónak nyilatkozva kiemelte, hogy az elmúlt tizenkét évben rengeteget tettek a történelmi megbékélésért.

– 2013-ban felépült az emlékhely, a szerb parlament elítélte a magyarellenes atrocitásokat, egy évvel később pedig eltörölték a kollektív bűnösség elvét. Tavaly újra közösen hajtottak fejet magyar és szerb államfők. Európai szinten is példaértékű ez a folyamat – így tudjuk begyógyítani a múlt sebeit, és így tehetünk a legtöbbet azért, hogy hasonló tragédiák soha többé ne ismétlődhessenek meg – hangsúlyozta Pásztor Bálint. 

A megemlékezésen lélekemelő műsorral adóztak az áldozatok emlékének. P. Kőműves Noémi színművész előadásában hangzott el Teleki Júlia Keresem az apám sírját című megrendítő verse, majd Erkel Ferenc Bánk bánjából a Hazám, hazám csendült fel Gábor Zoltán bariton előadásában, Major Melinda zongorakíséretével. Végül Reményik Sándor Kegyelem című verse zárta a programot, ismét P. Kőműves Noémi tolmácsolásában.

A csúrogi Megtépázott Krisztus emlékműnél elhelyezett koszorúk és gyertyák a béke, az emberség és az összetartozás üzenetét hordozták. A nap eseményei méltósággal és csendes meghatottsággal zárultak – a közös emlékezés jegyében, amely egyszerre idézte fel a múlt fájdalmát és a jövő reményét.