A magyar jogi szakfordításban előforduló buktatókat, kihívásokat, a vajdasági magyar szakfordítás sajátosságait vették számba tegnap azon az újvidéki szemináriumon, melyet a Dr. Lazar Vrkatić Jogi és Üzleti Tanulmányok Karon tartottak meg előadók, fordítók, egyetemi tanárok és hallgatók részvételével. A résztvevőket dr. Beretka Katinka projektmenedzser és prof. dr. Tatjana Skakavac egyetemi tanár üdvözölte, a szaktanácskozáson részt vettek a projekt védnökének, az EBESZ-nek a képviselői is. Nino Gogoladze, az EBESZ nemzeti kisebbségi ügyekkel megbízott felső tanácsadója beszédében arra fektette a hangsúlyt, hogy fontos megteremteni azokat a kereteket, amelyek szavatolják a nemzeti közösségek számára a hozzáférést saját nyelvükön a joghoz, növelve ezzel a bizalmat a jogi kérdésekben illetékes intézmények iránt.
Túri Gábor nyelvész, szak- és műfordító a magyar nyelv anyaországi határokon túli sajátosságairól szólt, a „szegyar”, „rogyar”, „szlogyar” nyelvi képződményekről, vagyis a környezet nyelvének, a hivatalos nyelvnek a hatásairól a magyarra. Párhuzamos magyar terminológia alakult ki sok helyütt, ezek áthidalására szükség van, a megfelelő szakszókincs pontos használata követelmény.
Orosz János bírósági fordító bemutatta a jogalkotás folyamatát, összehasonlította a magyarországi és a szerbiai törvényhozást, illetve jogalkotási folyamatot. Az ítéletekkel, a végzésekkel is foglalkozott, tartalmi összehasonlítást végzett: miben különbözik a magyarországi és a szerbiai ítélkezés. Bemutatott egy megkereső levelet, és utalt arra, hogy az ügyész, aki megfogalmazta ezt a megkeresést, mennyire írástudatlanul járt el, ebben a megkeresésben magyarországi személyekről volt szó, akiknek a neveit részben cirill, részben latin betűkkel írták például. Teljes volt tehát a káosz, ám sajnos nemcsak ebben a konkrét esetben, hanem nagyon sokszor a gyakorlatban is előfordul.
Hogyan jutottunk el az írógéptől a mesterséges intelligenciáig? – erről értekezett előadásában Nagy Georgina bírósági fordító. Megjegyezte, hogy az internet térhódítása jelentette a szakfordításban az első nagyobb kihívást, amikor a lexikonok, szótárak használatát egyesek egyszerűen behelyettesítették az interneten találtak alkalmazásával, nem mindegy azonban, hogy ki vagy milyen forrás „hagyta ott” a világhálón az adott megfogalmazást, ugyanis ezek gyakran nem megfelelőek. Hozzátette, a mesterséges intelligenciáról is sokan állítják, előbb-utóbb átveszi a fordítók munkáját, a példák azonban azt bizonyítják, hogy a bonyolultabb szövegekben, szakfordításokban, települések helyes fordításaiban az MI még igen távol van a tökéletességtől, nagy szükség van az emberi felügyeletre és javításokra.
Nyitókép: Túri Gábor: A megfelelő szakszókincs pontos használata követelmény (Virág Árpád felvétele)
