Sok bántalmazott gyermek megpróbálja eltitkolni a szülei elől, hogy mi történt vele, és nem akar senkihez segítségért fordulni, hanem inkább megpróbálja egyedül megoldani a problémát – mondta Igor Jurić, az Eltűnt és Bántalmazott Gyermekek Központjának elnöke, aki hangsúlyozta, hogy kulcsfontosságú a téma megfelelő megvitatása és a megfelelő megelőző intézkedések megtétele.
Jurić az erőszak gyermekáldozatainak világnapja alkalmából kifejezte meggyőződését, hogy mindenekelőtt a szülőknek kell szoros kapcsolatban lenniük gyermekeikkel ahhoz, hogy észrevegyenek bizonyos rendellenességeket és viselkedésbeli változásokat, és ezáltal azt, hogy a gyermekük bántalmazás áldozatai.
– Tapasztalatból mondom, hogy a bántalmazás áldozatává vált gyermekek nagy része gyakran nagyon jól eltitkolják azt a tényt, hogy bántalmazás áldozatai, mert nem akarják megbántani a szüleiket. Nagy problémánk van azzal, hogy nem ismerjük fel, hogy a gyermeknek problémája van. A gyerekek nagyon gyakran és reálisan fejezik ki viselkedésük változását, de mi nem látjuk. Ennek okát abban látom, hogy már nem ismerjük eléggé a gyermekeinket, és nem vagyunk szoros kapcsolatban velük – fogalmazott Jurić.
Hangsúlyozta, hogy a gyermekek, ha félnek – és ez lelki és fizikai bántalmazás esetén van így –, nem fognak semmit sem jelenteni, mert a szüleik gyakran kritizálják őket, és bűnösnek és felelősnek tartják magukat azért, ami velük történik. Hozzátette, hogy az Eltűnt és Bántalmazott Gyermekek Központja által végzett kutatás, amelyben mintegy háromezer gyermek vett részt, megállapította, hogy az erőszak és bántalmazás áldozatává vált gyermekek először közeli embereknek, például barátoknak, rokonoknak és keresztszülőknek tesznek panaszt, majd az iskolai tanároknak, a rendőrségnek, és csak ezután a szüleiknek.
Nyitókép: Illusztráció/Pixabay
