Arra nincs szabály, hogy a nőkkel szembeni erőszakról a hagyományos vagy a bulvársajtó tájékoztat-e megfelelően, mindkét esetben vannak jó és rossz példák.
Az viszont gondot okoz, hogy a családon belüli erőszak, illetve a nők ellen elkövetett erőszak bulvártémának számít. A médiának mindig az áldozat oldalán, az áldozat megóvásával kell a történtekről beszámolnia – hangzott el azon a tegnapi sajtótájékoztatón, amelyen a nők elleni erőszakról 2019 és 2021 között készült médiatudósításokról, az Újságírónők a nőkkel szembeni erőszak ellen elnevezésű szervezet által készített analízis eredményeit ismertették a belgrádi Médiaközpontban.
Mivel a femicidről (nők meggyilkolásáról) és a nőkkel szembeni erőszakról a közvélemény csak a médiából tájékozódhat, az újságírónőket felölelő szervezet fontosnak tartotta megvizsgálni, hogy ezek a tudósítások milyen üzletet közvetítenek. A három évet felölelő médiaanalízis, amely során több mint 36 ezer tudosítást elemeztek, rámutatott arra, hogy bár a média egyre inkább odafigyel arra, hogy ne csak a történtekről számoljon be, hanem arról is, hogy az áldozatok, akik olvassák a szöveget, kihez tudnak segítségért fordulni, még mindig történnek mulasztások.
Maja Branković Đundić, a szervezet nemek egyenlőségével foglalkozó szektor vezetője elmondta, az Újságírónők a nőkkel szembeni erőszak ellen szervezet az ENSZ Fejlesztési Programja és a B92 Alapítvány kezdeményezésére jött létre 2017-ben, Svédország kormányának támogatásával, ugyanis a nők elleni erőszak az egész világon probléma. Nálunk ugyanakkor nincs megfelelő mennyiségű hivatalos információ sem az intézmények munkájáról, sem arról, milyen eredményei vannak a nők elleni erőszak megelőzését célzó tevékenységeknek, arról pedig végképp nincs, hogy a családon belüli erőszak hány alkalommal végződik gyilkossággal. Így a médiának kiemelt jelentősége van nemcsak abban, hogy kérdésekkel forduljon az illetékes intézményekhez, hanem hogy tájékoztassa az áldozatokat és a közvéleményt is.
Sanja Pavlović az analízis következtetéseit ismertetve elmondta, hogy a nők elleni erőszakról legtöbbször az internetes portálok számolnak be, a tudósítások több mint 60 százaléka ezeken jelenik meg. A tévé- és rádiótudósítások csupán 10 százaléka foglalkozott a témával. Legtöbbször konkrét tragédiákról számolnak be a médiumok, ritkán foglalkoznak a jelenséggel általánosságban. A fizikai és a szexuális bántalmazásról számolnak be elsősorban, sajnos a gazdasági bántalmazás háttérbe szorul, nagyon ritkán merül fel témaként.
Az analízis számos kérdésre is rámutatott, egyrészt arra, hogy az elkövető nem kaphat akkora felületet a médiában, mint eddig, hiszen ezáltal csak elbátortalaníthatják az áldozatokat, másrészt miután az erőszak az egyenlőtlen erőviszonyokból ered, a tudósításokban sem lenne szabad azt sugallni, hogy egyenlő felekről van szó. Rámutatott arra is, hogy a kisebb településeken maguk az újságírók is sokszor védelemre szorulnak, amikor ezekről a témákról számolnak be.
