Az állam gazdasági-szociális helyzetéről, a dolgozók jogairól és a tömegmegmozdulások elmaradásának okairól tartott sajtóértekezletet Zomborban a Szerbiai Önálló Szakszervezetek Szövetségének elnöke, Ljubisav Orbović. Zoran Purić, a szakszervezet zombori szervezetének elnöke bevezetőként elmondta, hogy Zomborban óriási a munkanélküliség és rendkívül alacsonyak a bérek. A foglalkoztatási szolgálat Nyugat-Bácskában 22 095 munkanélkülit tart nyilván, Zomborban 7607-et. A munkaadók legtöbb esetben minimálbért fizetnek az alkalmazottaknak, az átlagkeresetek tavaly 10 százalékkal maradtak el a vajdasági átlagtól, az idén már 16 százalékos a lemaradás. Külön problémát jelentenek a restrukturálás alatt álló nagyvállalatok, a sári (Aleksa Šantić) és a gádori (Gakovo) mezőgazdasági vállalatok, a Severtrans utasforgalmi vállalat, a Boreli cipőgyár és a Zastava haszonjárműgyár. Helyzetük megoldatlanságát egy ketyegő szociális bombához hasonlította.
– Az a baj, hogy a kormány harca a korrupció és a bűnözés ellen nem jár együtt a gazdaság fejlesztésével, a foglalkoztatás és az életszínvonal növelésével. Hatalmas terhet ró a lakosságra az infláció és a sorozatos drágulások. A jelenlegi adatok szerint ugyan stagnál a munkanélküliségi ráta, de nem nyílnak valós új munkahelyek – nyilatkozta Orbović. Bejelentette, hogy a minimálbér összegének meghatározásakor a szakszervezet a szociális-gazdasági tanácsban nem adja alább a 130 dináros órabérnél, ami voltaképpen csak az infláció mértékét kompenzáló emelés, de segít, hogy ne romoljon tovább a dolgozók életszínvonala.
Beszélt a készülő munkaügyi törvényről, amelynek tervezete várhatóan márciusban kerül napvilágra. Ezzel kapcsolatosan úgy fogalmazott, hogy átverésekre készül a törvényhozás.
– Az egyik problematikus pont az úgynevezett flexibilis foglalkoztatás bevezetése, ami annyit jelent, hogy egyre több lesz a meghatározott időre szóló, és a részidős foglalkoztatás, vagyis valaki napi 2–4 órás megbízatással jut munkához, ami azt jelenti, hogy a teljes munkaidőért járó béren többen osztoznak, ami tovább rontja az alkalmazottak megélhetési esélyeit, ezen túlmenően pedig a fiatalok előtt ellehetetleníti a jövőkép tervezését, ami a személyes egzisztencián túlmutatva a családalapítási készségre is kihat, és beláthatatlan következményekkel jár. Másfelől a törvényalkotás számos eddigi, ugyan minimális juttatás megszüntetését is tervezi, ami jogcsorbításhoz vezet – ecsetelte Orbović.
Újságírói kérdésre, hogy nálunk miért nincsenek a szociális helyzetből kipattanó tömegmegmozdulások, miért viselkedik mindenki úgy, mintha a régióban, Szerbiában igencsak jó lenne a helyzet, azzal válaszolt, hogy ténylegesen nálunk a legsúlyosabbak és legmélyebbek a problémák, de az elmúlt évtizedekben elfogyott az emberek energiája. Ma már nem lehet olyan tömegeket mozgósítani, mint amikor Slobodan Miloševićet akarta a tömeg eltávolítani pozíciójából.
– Tudni kell, hogy Szerbiában a munkaviszonyban lévők átlagéletkora 50 év körüli, talán kicsit afölötti is. Tömegmegmozdulásokhoz fiatalok kellenek, nekik meg alkalmuk sem adódott, hogy megtapasztalják a szervezett érdekvédelem lehetőségeit, módszereit és esélyeit. Akinek munkája van, nem vesz részt szociális megmozdulásokban, mert a munkaadó nyíltan sakkban tarja, a munkás mehet tüntetni, holnap tízen jelentkeznek a helyére, tehát a félelem, a nyájszellem és a jobbat ígérő motiváció hiánya miatt maradnak el a megmozdulások – összegezte a szakszervezeti elnök némi önkritika mellett.
Zoran Purić ehhez annyit fűzött hozzá, hogy a szakszervezet eddig minden belgrádi megmozduláson részt vett, az utazás szervezése elején egyetlen cégből négyszázan jelentkeztek az útra, de az indulás napján alig lehetett megtölteni egyetlen autóbuszt. Szerinte érdektelenné váltak az emberek, a „lesz, ami lesz” elve mentén gondolkodnak.
– Legutóbb a zombori Megyeháza elé szerveztünk tiltakozó akciót, jó, ha ötvenen eljöttek. Az egyik gyárból több százan azzal jöttek ki, hogy sztrájkolnak és protestálnak, aztán mindenki elment ügyeit intézni vagy befejezni az ebédet. Ilyen mentalitás mellett a szakszervezet a tömegmegmozdulások tekintetében tehetetlen – magyarázta Purić.
Végül azzal zárta a sajtótájékoztatót, hogy számára érthetetlen és szégyenteljes, hogy Zombor a több mint százezer hektár elsőrendű szántójával és fejlett iparával egyik napról a másikra koldusbotra jutott, az egykori gazdag régióból szegény északi területté vált.
