Könyvespolcok (Pexels)
Egyre több országban fontolgatják a koronavírus miatt bevezetett megszorítások enyhítését. Van, ahol már a vendéglők és az éttermek újbóli megnyitásán gondolkodnak, de a könyvesboltok megnyitása szinte mindenütt napirenden szerepel. Meglepő.
Tény, hogy a könyvforgalom Magyarországon márciusban csaknem 70 százalékkal visszaesett, áprilisban pedig bezárták a boltokat. Az online forgalom a legjobb esetben is az összforgalomnak mindössze a 30 százalékát képes pótolni. Hatalmas érvágás a könyvszakma számára, csakhogy a könyvkiadás nem stratégiai ágazat. Ezért nem értem, miért kell az elsők között a könyvesboltokat megnyitni.
Meggyőződésem, hogy akinek nincsen odahaza annyi olvasnivalója, hogy akár egy hosszabb vesztegzárat is kihúzzon vele, az nem is olvasó igazán. Igaz, az olyan lakásokban, ahol az egyszerűbb takarítás érdekében nincsenek szőnyegek a padlón, könyvet se igen látni. A lakók őszintébbje bevallja, hogy nem érdeklik a könyvek, a furfangosabbja a könyvtárra hivatkozik, hogy onnét bármilyen olvasmány kikölcsönözhető.
Kíváncsi vagyok, honnét a könyvkereskedések újbóli megnyitásának ötlete. Tény, hogy a médiából hetek óta más se csorog, mint a járványügyi adatok és az azokhoz fűzött szócséplés, egymásnak ellentmondó nyilatkozatok, a közösségi felületek ontják a badarságokat. Ilyenkor valóban jól jön egy könyv. Miként Gárdonyi Géza fogalmazott: „A könyvre kiadott pénz látszólag eldobott pénz. Mint a vetőmag.”
Ugyanakkor továbbra se értem, a COVID–19 elleni küzdelem közepette a kormányokban lennének olyan felelősök, akik érzékenyen szívükön viselik a karanténba zárt polgárok szellemi szükségleteit? Mert ha igen, és közben nem könyvesbolt-lánc tulajdonosai, akkor van még remény!
