Napokig egy szálem alejkum kíséretében Mahmudnak szólítottam a Sharm El Sheikh-i (magyarosan: Sarm es-Sejk) Pyramissa Beach Resort strandbárját vezető szimpatikus fickót, mire kiderült, Mohamed az „igazi” neve. Nem sokat tévedtem, mert tíz keresztneve közt a Mahmud is szerepel, így érthetően nem vette zokon.
Nap nap után sokat cseverésztünk, így egyebek között kiderült, hogy 15 évesen 500 dolláros fuvardíj fejében nekivágott a nagyvilágnak. Amikor embertelen körülmények közt eltöltött egy heti hajóút után karnyújtásnyira voltak az olasz partoktól, a parti őrség megálljt parancsolt. Őt is visszatoloncolták, a kairói zárkából szólt anyjának, hogy „váltsa ki”.
Most, tíz évvel később, meg sem fordul már a fejében ilyesmi. Nősülni készül, 22 éves jegyese, Aja egy kairói kormányhivatalban dolgozik. Ő meg itt, 500 kilométerre délebbre szinte szünet nélkül. Októberig biztos nem kap szabadságot egy hétvégére sem.
Egy heti barátkozás után Mohamed közölte (szinte úgy mellékesen), hogy írástudatlan. Derült égből a hólapát! „Hogy a fenébe használod az okostelefont, számadást készítesz a bisztró napi forgalmáról, és azt is mondtad, hogy az apád történelem tanár”?!? – kérdeztem döbbenten.
„Mindez igaz, de 10 évesen elkezdtem erősen kerülni az iskolát, és mire ez otthon kiderült...” – magyarázta kissé fanyar mosollyal. Valamicskét persze tud olvasni, számolni, de könyvet vagy újságot olvasni nem. Telefonja audiovizuális kelléktára révén tájékozódik és kommunikál.
A non plus ultra, hogy Mohamed Ali nevű haverja (mondtam is nekik, hogy ketten névleg kitesznek egy bokszolót) okleveles jogász, de egyetlen idegen nyelvet sem beszél, ezért csak strandőrként alkalmazták. Így az írástudatlan Mohamednek – aki angolul, oroszul és németül is képes kommunikálni – jobban fizetett munkája van.
