A rekkenő hőségben a nyári ruhatárral együtt előkerült néhány legyezőm is. Szeretem ezeket a kecses tárgyakat: többek egyszerű kiegészítőnél, magabiztosságot adnak, és viselésük gyorsan szenvedéllyé válik. Bár ma már legfeljebb esküvőkön vagy reklámeszközként látni őket, a minap olvastam egy dizájnerről, aki a letisztulttól a pávatolltarka színvilágig lenyűgöző modelleket készít belőlük.
A legyező nagy utat járt be: az ókori Rómában még hosszú szőrszálakból állt, és csak a legyek elhessegetésére szolgált. Igazi őshazája Japán, innen indult hódító útjára, hogy a kényelmetlen fűzők korában pedig státuszszimbólummá és a titkos üzenetváltások, a kokettálás eszközévé váljon. Az aranyból, ezüstből vagy teknőspáncélból készült darabok suhintásaiból a figyelmes férfiszemek pontosan tudták, szabad-e a tánc.
Mára a feliratos pólók és az okostelefonok világában mindez idegenül hangzik. Ma már az Instagramon dől el, hogy a virtuális kiszemelt visszasuhint-e vagy sem.
