Pénteken reggel hétkor motorfűrész zajára ébredtem, a városi kertészet serény dolgozói még a kánikula előtt be akarták fejezni a napi feladatot, idejében elkezdték gyűjteni a tüzelőfára valót, amit majd ősszel értékesíthetnek. A lakóépületünk udvara valódi kis park, sok a terebélyes platán és ostorfa, de vannak fiatalabb gesztenyék is. A környező épületek lakói tavaly már egyszer megakadályozták egy 15–20 éves fa kivágását, akkor többen körbeállták, voltak akik székeket is hoztak, így kudarcba fulladt a közvállalat dolgozóinak akciója. Most azonban korán hozzáfogtak egy szép, egészséges fa kivégzéséhez, mire odaértem, a fával teli teherautó már indult is a zsákmánnyal, a sűrű lombból csupán egy csupasz csonk maradt pár levéllel. A melósok elégedetten habzsolták a közeli pékség előtt a burekot, bevált a „reggeli taktika”. A hétvégén a városban nem ajánlott túl sokat „akciózni”, mert az emberek nagyjából otthon vannak, de sebaj, át lehet ugrani a Fruška gorára, ott még maradt néhol egy kis erdő.
