– Itt vannak a ballagók! Milyen aranyosak! Ők a mi fiataljaink – rohant ki a minap csillogó szemekkel egy szabadkai ruhabolt elárusítónője az üzletből, hogy megnézze a ballagókat. Valóban szép látni, a meleg nyári napon, a fiatalokkal megtelt városközpontot, ahogyan önfeledten ünnepelnek, de amikor az ünneplés átcsap randalírozásba és rombolásba, abban már semmi aranyos sincs. Három ballagó srác, előttem lépdelve csapott szét a járdán egy sörösüveget. Fényes nappal, a városháza előtt levő csobogónál, és nyilván nem is érdekelte őket, hogy ott idősek, gyerekek, házi kedvencek sétálnak. Lenéztem a lábamra, papucs volt rajtam, így inkább megkerültem a törött üvegdarabokat, és csak azt reméltem, másnak se esik bántódása. Kinek lehet panaszkodni? Senkinek, mert akkor ünneprontók lennénk, elvégre az „aranyos” fiataljainkról beszélünk. Talán nem ártana, ha a rendőrök ilyenkor kicsit jobban jelen lennének, és nemcsak a fiatalokat védenék, hanem más járókelőket is. Egyébként olyan érzésünk lehet, hogy a randalírozást is el kell tűrni, akárcsak a vadul suhanó elektromos járműveket, és a stresszt okozó, szó szerint fülsértő motorokat és autókat. Ha pedig a ballagáshoz hozzátartozik az üvegtörés és a zászlóégetés, akkor lőttek minden észszerű törekvésnek.
