Szeretem a májusi–júniusi reggeleket, a hajnali madárdalt, a friss levegőt, a kertek harsogó színeit, a piacok gazdag kínálatát. Kinézek az ablakon, nézem a zöld fák lombját, a harmadik emeleti lakás kitűnő kilátást biztosít – az orgona, az akác, a jázmin, a vadrózsa, a bodza már elvirágzott, a szomszéd ház előtti hatalmas hárs éppen kezdi ontani az illatát. Tombol a tavasz, a kora nyár. Sárgulnak az árpaföldek a határban.
Most, írás közben is figyelem az utcát – az asztalon házi bodzaszörp néhány mentalevéllel –, most éppen kisütött a nap, mintha tegnap éjszaka nem is esett volna az aranyat érő június eleji eső.
Az elmúlt hétvégén kicsit kertészkedtem. A piacon vettem néhány virág- és paradicsompalántát. A teraszt fogják díszíteni, s ha sikerül, finom termése is lesz a koktélparadicsomnak. A szobanövények földjére is szórok friss virágföldet ilyenkor. Jólesik a növényekkel foglalkozni.
Egyetemi évei után falura, a nagyszülői házba költöző lányom hetek óta a kis kertjük bűvöltében él, ősz óta komposztálnak, készítettek ágyásokat, megtanultuk mi is a hügelkultúra (a legolcsóbb magaságyás). Beérett néhány szem eper, erősödnek, virágoznak a paprika- és paradicsompalánták, mutatkozik a termés is már, még csicseriborsó is szépen kikelt már. Az udvaron a meggyfa roskadozik a terméstől, lefagyasztottunk néhány kilót belőle, de bőven fogyasztjuk is, jó kis reggeli ízbombák egyenesen a fáról.
S bár próbálják többen elrontani a közérzetem, megnehezíteni a napjaim, érnek rossz hírek is, azt mondom mégis, jó látni ezt a kora nyári pezsgést, szerencsésnek érzem magam, hogy természetközelben élek, s ahogyan múlnak az évek, mind jobban megbecsülöm ezt.
