Találékony az itteni nép. A köznép és a rendőrök is. A minap autóval mentem a szomszédos településre. Útközben a szembejövő autók mindegyike rám villogott. A fényjelekkel azt üzenték: vigyázat, az úton hamarosan rendőri ellenőrzés következik! Néhány kilométerrel odébb kiderült, hogy megalapozott volt a figyelmeztetés, mert a rendőrök bevetették a szuperradart. Kiállították az út mellé a háromlábú állványra a készüléket, ami elég jól kirítt a környezetből, ezért elég könnyű volt kiszúrni. Közben ők megbújtak az autóban, és az útszéli mogyorós takarásából figyelték – valószínűleg laptopon – a közlekedő járműveket, hogy levadászhassák és megbírságolják a száguldozó gyorshajtókat, ami teljesen rendjén való.
Miután elhaladtam a szuperradar mellett, én sem fukarkodtam a fényjelzésekkel, hiszen amit kapsz, azt illik is visszaadni. Néhány éve egyébként is azt hallottam egy tévéműsorban a közlekedésrendészeti igazgatóság szakemberétől, hogy a rendőri ellenőrzésre figyelmeztető fényjelzés az autósok között nem számít közlekedési kihágásnak, mert ezzel a sebességhatár betartására is figyelmeztetik egymást, ami a biztonságos közlekedést szolgáltja. Ha a főrendőr szerint a fényjelzés a biztonságos közlekedést szolgálja, akkor úgy legyen.
Néhány órával később hazafelé tartva már csak elszórtan érkezett egy-egy fényjelzés. A többség nem jelzett, amin csodálkoztam is, nem értettem mi történt. Viszont azonnal megfejtettem a rejtélyt, amikor odaértem a szuperradarhoz, ami akkora már zöld fűvel és gallyakkal volt beborítva. Az autósok mellett a rendőrök is találékonyak voltak. Nyilván nem a tervek szerint alakult a norma, ezért igyekeztek a számukra kedvezőbb helyzetet kialakítani. A technikai eszköztár mellett pedig bevetették az álcázás művészetét is.
