A reggeli kávé mellett mostanában nemcsak a nap indul, hanem a számolgatás is. Házvásárlás előtt állunk, és a nap minden órájában a kínálatot bújjuk. Az ingatlanpiac továbbra sem hagy bennünket nyugodni, mivel az árak csendben, de kitartóan kapaszkodnak felfelé, miközben a kínálat nem igazán tart lépést. Nem robbanásszerű a drágulás, inkább lassú, ám kitartó az emelkedés, épp annyira, hogy minden hónapban egy kicsit távolabb kerüljön az, ami tegnap még elérhetőnek tűnt. A zentai kínálat gyenge, a választék szűk, és ami felbukkan, az ritkán marad sokáig a piacon. A legtöbb jó állapotban lévő ingatlan szinte azonnal kézről kézre cserél gazdát, mielőtt szélesebb körben is meghirdetnék. A vevők figyelnek, gyorsak, és egyre inkább kénytelenek kompromisszumokat kötni. Aki most keres házat vagy lakást, annak nemcsak pénzre, hanem türelemre és határozottságra is szüksége van. Az alku lehetősége egyre kevésbé jön elő, és a döntési idő is lerövidült. Már nem az a kérdés, hogy érdemes-e várni egy jobb ajánlatra, hanem hogy lesz-e egyáltalán következő. Vásárolni most bátorság, kivárni pedig kockázat. Az ingatlanpiac nem kínál egyértelmű válaszokat, csak különböző élethelyzeteket, amelyekhez alkalmazkodni kell. Aki most hirtelen lép, az nem biztos, hogy jól jár, viszont aki nem lép, az biztosan lemarad. Nyitott szemmel és füllel kell járni, és minden percben lépésre készen kell állni, ha az ember ingatlant akar vásárolni.
