Anti az egyik zentai vállalatnál volt éjjeliőr. Felsőhegyről munkába menet a falu végén betért a Fehér Rózsa vendéglőbe, ahol Pista, Jóska és társai vég nélkül kártyáztak. Megörültek az új vendégnek, mert már igen csak ki voltak éhezve. Amikor Anti kiment a toalettre, a kártyások belenézek az elemózsiás táskájába. A munkába induló embernek a felesége pakolt vacsorát, amelynek helyére a kocsmaajtót kitámasztó féltéglát csomagolták be. Anti dolga végeztével visszatért a társasághoz, látta, hogy jóízűen szalonnáznak. Jó étvágyat is kívánt nekik. Azok meginvitálták, csatlakozzon hozzájuk, de nem kért, mondván, hogy neki is hasonló vacsorát készített be a neje.
– Én is ezt viszek vacsorára – monda gyanútlanul.
Csak akkor döbbent rá, hogy az ő vacsoráját ették meg a kártyások, amikor a munkahelyén, az éjszakai szolgálat magányában megéhezett és kibontotta az elemózsiás táskáját. Majd szétvetette a tehetetlen düh, amikor a csomagolópapírban szalonna helyett féltéglát talált.
