Amikor annak idején számlát nyitottam az egyik banknál, megadtam az e-mail-címemet is, amire időnként különféle ajánlatok érkeznek.
Csaknem egy héttel ezelőtt egy olyan levelet kaptam, aminél a tárgymezőben az állt: Foglald le időben a strandodat készpénzhitellel. Mindent értek. Ha nyaralni szeretnék, és szeretném megadni a módját, akkor vegyek fel kölcsönt – a bank ajánlata szerint mintegy tízszázalékos kamattal könnyűszerrel felvehetek 1,2 millió dinárt. Mindez azt jelenti, hogy akár tízezer eurót is elnyaralgathatnék, koktélozgatnék, hajózhatnék, mint a kiskirályok, miközben folyamatosan gyönyörködhetnék a tájban, meg mindenhol szelfizhetnék.
Igen ám, de engem úgy tanítottak, hogy addig nyújtózkodj, ameddig a takaród él – eszerint a kölcsönből finanszírozott urizálás nem fér bele. Vannak olyan szituációk, amikor az embernek igenis kölcsönre van szüksége, de szerintem a nyaralás éppen nem ilyen. Ha megvan rá a keret, persze, menjünk nyaralni, foglaljuk le időben a strandunkat, ha viszont nincs rá pénzünk, akkor inkább válasszunk egy közelebbi úti célt, elégedjünk meg annyival, amit a takarónk enged, és talán jövőre összejön az álomnyaralás az álomúti célon.
Tudom, még csak március eleje van, de az utazási irodák ajánlatai már régóta elérhetők, és aki időben lefoglalja a strandját, az talán némi kedvezményben is reménykedhet – ami talán egy kicsit megnyújtja azt a bizonyos takarót is.
