Kis családunkban napi rutin a meseolvasás. A két kisfiunk nemcsak este, lefekvés előtt, hanem napközben is kéri a mesét, mi pedig a feleségemmel, ha csak tehetjük, igyekszünk kielégíteni az igényeiket. A mesék nagyban befolyásolják a lelki-szellemi fejlődésüket, ezért egyáltalán nem mindegy, hogy mit olvasunk nekik. Az egyik kedvenc sorozatuk a Bogyó és Babóca – egyszerű történetek, tanulságos esetek, szeretni való szereplők. Viszont minél többször olvassuk, annál több kritizálni valót találhatunk benne. Most éppen azon háborgok magamban, hogy egy helyen a szerző azt írja, a bogárkák összegyűltek itt meg itt. Bogárkák… Oké, ott van egy katicabogár, egy szarvasbogár és egy virágbogár, vagyis ezek tényleg bogarak (fedelesszárnyúak), de ott látunk egy szitakötőt (a szitakötők rendjéből), pillangót (a pikkelyes szárnyúak rendjéből), egy szöcskét (az egyenesszárnyúak rendjéből)… De oké, ezek nem bogarak, de legalább rovarok. Viszont ott van maga Bogyó is, aki egy csiga… Még hogy bogár…
És azt tudták, hogy a bálnák a párosujjú patások rendjébe tartoznak?
