Korábban már beszámoltam arról, hogy ismét belevágtunk a kiskutyás létbe. Nos, azóta eltelt mintegy öt hónap. Az elejétől kezdve ragaszkodtam ahhoz, hogy benti eb legyen, vállalva ennek minden következményét.
Arra viszont gyorsan rájöttünk, hogy Elvist, a féléves basset hound kutyánkat nem lehet felügyelet nélkül hagyni, mert mint egy totyogó csinál valamit, amit nem kellene. Csak egy kiragadott pillanatot szeretnék elmesélni a múlt hétről. Egy hosszú nap után a kanapén ülve lazítottam a tévé előtt, Elvis az ölemben feküdt. Épp letöröltem az egész napos sminket az arcomról, a koszos kendőt félretettem, hogy amikor megindulok valahova, akkor kidobom a szemétbe. Elvis ezt kiszúrta, de szépen szót fogadott, nem bántotta – akkor még. Sajnos ez a mozdulat elmaradt: amikor felkeltem a helyemről, a koszos kendő ott maradt. Elvis is jött utánam, majd amikor visszaindultunk a nappaliba, ő gyorsabb volt, öt másodperccel megelőzött, és ez elég volt neki ahhoz, hogy elkobozza az ott felejtett arctörlőt. Mint egy krokodil száját az állatidomár, úgy feszítettem szét én is a makacs eb száját, és koboztam el tőle szemetet.
Legközelebb talán arról is beszámolok, miként gondoskodik róla, hogy ne terheljem a szervezetem túl sok koffeinnel.
