De hol tartják ezek az emberek a könyveiket? – általában ezt kérdezgetem magamtól, amikor a közösségi oldalakon mindenféle csillogó, hivalkodó „álomlakásokról” készült fotókat látok. Olyanokét, amelyekben könyv mutatóban sincs, vagy csak egy-kettő, amelyről ordít, hogy a fotózás kedvéért kapott ideiglenesen helyet a dohányzóasztalon, vagy a fotel melletti tároló alkalmatosságon. Létezik, hogy mindannyian a kütyüjeiken tárolják az olvasnivalót, a képernyőre meredve merülnek el az igényes irodalom vagy a szórakoztató lektűrök világában? – merül fel bennem a kérdés.
Világszerte készülnek felmérések, s ezekből az derül ki, hogy mind kevesebben érdeklődnek az olvasás iránt. Az amerikaiak között két évtized alatt negyven százalékkal csökkent azok száma, akik kikapcsolódás, szórakozás gyanánt naponta olvasnak. A brit felnőttek egyharmada azzal mentegette magát, hogy a közösségi média elvonja a figyelmét a könyvről.
A 60 éven felüliekre se lehet e téren már számítani, akik még úgy szocializálódtak, hogy olvasni jó, olvasni hasznos, a könyv színesebbé teszi, kitágítja a világunkat. A hatvanon felüliek döntő többségének a többórás tévézés és a közösségi oldalak „lapozgatása” is vonzóbb, mint az irodalom. S arra vonatkozóan is vannak bizonyos kutatások, hogy az említett közösségi felületeken a legbőszebb, legcsípősebb nyelvű kommentelők is ebbe a korosztályba tartoznak (akinek nem inge, ne vegye magára). De ez már egy másik írás tárgyát képezhetné.
