– Amikor gyerek voltam, azt mondták, hogy a jövőben, a robotok világában nem tudjuk majd mivel kitölteni a szabadidőnket. Azóta minden felgyorsult, minden digitalizált lett, de szabadidőm egyáltalán nincs – csíptem el egy beszélgetés magvas gondolatát utazás közben.
Valóban, minden felgyorsult. A közlekedés is, hiszen egyre gyorsabb járművekkel száguldozunk az autópályákon. Szabadka és Belgrád között, amikor megismertem a férjemet, valamivel több mint négy órába telt az út vonattal, most pedig már csupán 1 óra 15 perc.
A munkavégzés is felgyorsult, a számítógépekkel a munkafolyamat egyszerűbb lett. A gyorsasággal pedig nőtt az elvárás is. De a digitalizált világ a házimunkát is magába szippantotta (ezt viszont nem bánom): a porszívó is már magától dolgozik, csak be kell programozni. Az okoshűtőszekrény, a mosógép, a tűzhely, esetleg a vízmelegítő jelentősen megkönnyíti a dolgunkat. Bevásárlás közben telefonon szerezhetünk információt arról, hogy mi hiányzik a hűtőből, esetleg elindíthatjuk a mosást, vagy utasíthatjuk a melegítőt, hogy melegítsen vizet, és mire hazaérünk, már szinte semmit sem kell csinálni… Digitalizáltak lettünk mi magunk is, áram és internetfüggők, környezetünket is egyre inkább úgy alakítjuk, hogy minél egyszerűbben oldjuk meg a különböző feladatokat, arról már nem is beszélve, hogy a bevásárlást, a dokumentumok beszerzését és még sok mindent mást is elintézhetünk az interneten. És mégis… hová csorog el a szabadidőnk? Valahogy mintha a világ felgyorsulásával az idő is gyorsabban múlna.
